Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1845-12-21 / 51. szám
maga a' város, agy az egyház is, mint felebb meghallók, nem kevés viszontagságoknak volt kitéve: mindazáltal azt lehet mondani, hogy szinte a' reformatio óta — kivévén a' futás siralmas esztendeit — békességben bírták mindenkor régi templomukat a* reform, lakosok. Nincs legalább nyoma, hogy a' régi időkben uralkodó vad üldöztetéseken kivül más, különösen vallásbeli nyilvános üldöztetést szenvedtek volna a: hívek. Volt idő, mellyben a' szerencsétlen Czegléd mind I-sö Ferdinánd, mind az özvegy Zápolyáné, Izabella, uralkodó pártjain kivül — a'töröknek terhes igája alatt maradva, nem ritkán borzadva látta , miképen kényszeríttetnek egyes lakosai a' Mahumed vallásának fölvételére, (1. Thuri Pál: Idea Christ. Hungar. sub Tyrannide Turcica nevü munkáját). Hinni lehet azt is, hogy a' budai apácza-asszonyoknak,mint földes úrnőknek,vallásos buzgósága is nem a' legkedvezőbb szemekkel nézte az ö hatalmuk alatt levő ekklának virágzását: de mindezek mellett is, jegyzökönyveinkben az egészet érdeklő közönséges megtámadásnak nyomaira sehol sem találunk. Későbbi időkben történt ez! Az 1752-dik évben adatott először jel a' megháborításra; mert már ekkor a1 sok éveken keresztül békességben birt és még a' lakosokkal reformált templom nyilván czélba-vétetett. Május hónap 25-dik napján Íratott alá ezen templomot kivülbelöl, mind formájára, mind fekvésére 's felosztására nézve szoros vizsgálat alá rendelő helytartó-tanácsi, minden reformált keblet leverő, kemény parancsolat. A' vizsgálat meg is lelt, — meg utána nem sokára a' csapás is! Mert 1753-ik évben, mart. 27-kén, azon oknál fogva, hogy némi római jeleket visel a' templom, az elkeseredett népnek sokszori esedezései 's könyörgései ellenére is, királyi parancsolat által elvétetve, által-adatolt a'római k.ekklézsiának. Volt mindazáltal annyi kegyelemmel a' kiküldöttség, hogy a' nagyobb harang 's karnak és a' földszinti székeknek kivitelét megengedte. Millyen remegve tette ezekre kezeit, 's millyen érzelmek közt vált meg templomától a' megsebhedt-szivü nép? csak az nem képzelheti, a' kinek szíve nincsen! A' melly királyi parancs rendelte a' templom elvételét, ugyanaz meghagyta azt is, hogy a'földes-uraság által másutt valahol templomnak való hely mindjárt adassék. De ezen királyi kegyelemnek még is volt olly pontja, melly a' szerencsétleneket nem fölemelte, hanem mélyebb bánatba ejtette. Ki építhetne ugyanis fából és vályogból templomot jó kedvvel? Ez volt pedig a' királyi parancsolat egyik pontjának foglalata. Az elsőre nézve eleget tett mindjárt a' kiküldöttség ; a' parancsolt templom-helyet kimérte, hosszát 25, szélességét pedig 14 ölre határozván, kerítését is ide értve. A' jó anyagból való építést— tiltó pontra nézve pedig mit volt mit tenni, mint njra a' felséghez folyamodni? Valóban kedvező válasz is jött e1 folyamodásra, — kedvező szint is láttatott magára venni a' szegény reformátusok ügye, — legalább ugy látszott, hogy kívánt czélt érnek valahára. Azonban a* honnan nem is vélték, onnan fenyegette ujabb baj 's veszedelmes akadály őket. Az apácza-asszonyok megneheztelvén ugyanis a" kedvező királyi válasz eszközléseért, mint földes-úrnők, azzal állottak boszút, hogy a' templomnak kimutatóit helyet elvették, és sokkal kisebbet, azt is sáros és mocsáros helyen, csak azért adtak helyette, mivel a' királyi parancs és kiküldöttség munkájának nem mertek egészen ellene járni. Ez új csapás volt szegény reformátusokon ! Sok rimánkodásokba 's esdeklésekbe került nekiek, míg királyi közbejárás mellett, azt csakugyan megnyerhették, hogy a' 25 öl helyett 18 öl hosszúságban és 14 helyett 7 öl szélességben köböl építhessenek. El is kezdetett hát még azon évben az építés. A' szomszéd-lelkipásztorokon's különösen akkori superintendens és n.-körösi prédikátor t. Csáti Dániel uron kivül, ki is dec. 10-kén maga tette le az első követ, jelen-voltak a' tek. vármegye és uradalom küldöttei is. Megjegyzést érdemel, hogy akkori, járásbeli főszolgabíró ts Kostyán Imre úr, mint küldött, a' kegyelmes királyi választ ekkor mindenek hallatára felolvasta; és mind az apáczaasszonyokat, mind mindeneket, a' kiket netalán tovább is reá-vitt volna a' lélek, akármi szín és föltétel alatti háborgatásoktól eltiltott; és igy azt a* helyet, a' mellyen ez új templom is épül, reformált ekklézsiánk részére örökre biztosította. Elkezdetvén ekkép az építés, mind a' mellett is, hogy az apácza-asszonyok az ahoz megkívántató köveket megtagadták, részszerint a" n.-körösi uraságok ingyen szívességéből kaptak, részszerint pénzen Mogyoród nevü helységben szerzettek annyit, hogy az elkezdett munkát a' legnagyobb serénységgel folytathalták, és azt a' következő 1754-dik évben el is végezvén, dec. 10-kén fel is szenteltették Miskolczi János predikátorságában. Mind az alázatos folyamodások, mind az azokra jött királyi válaszok szórói-szóra olvashatók máig is egyik jegyzökönyvünkben, azon nagy pártfogóknak neveikkel együtt, kik ekklánk ügyét felfogták és elősegítették. A' templom elkészíttetése után nem sok idő múlva, alkalmatos torony építéséről is kezdett gondolkodni az egyház; mire nézve, hogy azon elöre-látott akadályokat, mellyeket a' földesasszonyok fognak ebben is halmozni elébe, elháríthassa, engedelemért egyenesen az uralkodó felséghez folyamodott. A' mit az egyház előre ellátott, meglett. A' földes-asszonyok k.k.-féle kifogásokat tettek ellene: de csakugyan ezen kifogások ellenére is, némelly főemberek közbenjárására, lejött az engedelmet-adó kir. válasz 1762-ik évben, melly a' torony alakja- és magosságának
