Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-12-21 / 51. szám

bizonyít, hogy még magán az erény utján is könynyen rétekbe eshetni, hogy gyakran az alázatosság is kevélységgé fajulhat" —; de öröme azon mértékben fogyott, a* melly mértékben sz. belebbbelebb kanyarodott egyenes ösvényéről, 's végre ugy járt munkájával — ha szabad hasonlítni — mint a' vas-szeggel, melly az első koppanlásra egyenesen indult, de csomó esvén utában kigörbült, 's a' helyett, hogy fogott vagy kapcsolt volna, fejjel görbült bele a' deszkába. — A' bölcs a' vezérigében, mikor ezt mondja: hogy van olly út, melly igaznak láttatik az ember szemei előtt, határozottan az erényből indul ki, mígnem a* túlságosban rá-talál a' bűnre, mellynek vége a 'halál: szerző ellenben mindjárt az apró vétkeken kezdvén, épen ezért lehetlen nekie megmutatni azt, mi a' vezérige értelme, t. i. miként fajulhat el az erény vétekké. Mi szép, mi természetes lelt volna, sz. exergásiája helyett, megmaradni az egyenes úton és megmutatni: hogy az erény meddig marad erény, és hol, micsoda fokon kezd vétekké fajulni el? Az arany középszerűséget mi szépen lehetett volna itt keresztyén szempontból mutogatni ! Dr. Ferencz// József irmodorát egyenesen hibásnak mondani vagy fogni nem lehet, mert elég szabatos, elég magyar. Hiányzik azonban benne az elevenítő lüz, melly nélkül még az egyházi szónoklat is émelyítő lágymeleg, — hiányzik a' colorit, melly nélkül a'szónoklat viszont ollyan, mint ama rajzolatok, mellyeken csak az élvonalok vannak meg szín- és árnyalat nélkül. — Sz. irmodora, — mind a' mellett, hogy sok hiúsággal ékeskedő—nehezen jár, mint a' hetyke agglegény, kinek idegeit a* köszvény összerántotta, — sovány, szögletes, száraz, mellyben, mint aMiomokban, legfölebb az ascetika békarokkája terem meg. VIII. Révész Bálint, debreczeni gyakorlati hiltan-oktalójának egy munkája van a' gyűjteményben, a' 8. sz. alatt. Luk. 24. 6. Mit keresitek á holtak közölt az élőt? nincsen itt, hanem feltámadott. Húsvéti tanítás. — A' nagypénteki sötét sírüregböl a'húsvéti feltámadásnak mennyei fénynyel tölt templomába vezet, 's az emberiség nagy hite mellett a' természet-, okosság- és vallásból hord fel erősségeket. Az egész munka ama föld-feletti magas fényben úszik, melly a' Jézus sírjában ülő angyalnak arczárói sugárzóit el a* föld sírhalmai feleit; keblünknek sötét ós nehéz kétkedéseit édesen világosílja fel a1

halhatlanság messzi napjáról meggyújtott szövétnekével, mígnem a'Jézus sírjából kitörő sugároknál illuminálva lesz az egész nagyszerű remény, és keblünk kétségei, mint ködök és fellegek, letűnnek a" láthatáron. Hlyen tárgygyal földszint maradni nem is lehet, magával ragadja fel a' gondolkozó embert, mint Illés próféta tüzszekere ; vagy a" ki hidegen és nehézkésen okoskodva, velo a' földön csúszik: minden lépten-nyomon elbotlik a* sirdombokban; még csak a' palástot sem találja meg, mellyel Eliseussal megülvén a* habokat, átmehelne a' naturalismus mély pocsolyáján. — Meglepő a' fokozatos emelkedés, mellynél fogva a' beszédben halkkal, de biztosan derül felebbfelebb a1

keresztyénség nagy hite. A' természetben még csak édesen-ábrándozó remény, melly a" tavasz virágain felvirul, az ősz hulló levelein elhal, a' tél nagy sírhalma alatt fázik; már az okosság világánál követelés, — Jézus sírboltjánál tapasztalati igazság, hol az okosság theoremája vagy igéje teslté lesz, és eredménynyé változik át. Biráló bizony nem örömest dicsér, mint bíráló : de illyen munkáknál ugy jár, mint járt hajdan Bálám próféta, — akarja, nem akarja, jót kell mondania. — Sz. e' munkát bizonyosan ifjúi lelkesedés között irta, földi életünk ama ritka óráiban, mellyekben szellemünk kiröpül e* nyomorult bárkából, mint Noe galambja, és mennyei olajágat hoz vissza keblünkbe. Bírálónak azonban mégis van két kifogása a' szép munka ellen. Egyik az, hogy a' munka nagyon is szép, — annyira szép, hogy csaknem félnie kell, nehogy valamellyik keményebb biráló czifrának mondja. Kitételei több helyeken fénymázosok, mint mindjárt a' beszéd elején: ,,'s a* könyek, e}

képzelt sírboltban rejtett halotti lámpaként világoltak" 's a' t. Ódában az illyen kitételek ragyoghatnak, egyházi-beszédben— vakítnak. — Másik kifogása a" munka ellen az, hogy kevés rajta a'bibliai szín,'s egyházi szónoklatnak egy-kissé pongyola, — a' lapidarismus, vagy a* bibliai mosaique helyett, kissé virágos és szines. Különben: Mactc virtute! sic ilur ad astra! Rétész Bálint irmodora még most költészihimzésü, vagy, az irás szerint, szép, mint József tarka könlöse, mellyet sok testvére irigyelhet. Baksay-énál sokkal természetesebb csidealisabb. A1

költészet szépsége pedig annál meglepőbb, minél-inkább birja e' két polaritást, e' két ellenkezőt egymással kibékíteni. Megvon azonban irmodorában ama lulajdonságis, melly őt idővel, ós tán nem sokára, egyházunk előkelő prosaikusává leheti. Révész, Fésős, Baksay, Tóth, Szoboszlay, és egyebek irmodorából mindinkább meggyőződöm , hogy Debreczeni sok viharok között megmenté a' gondviselés, többek között azért is, hogy magyar nyelvünket átalakulása korán megmentse , mint a1

tojást a' zápulástól. Sokan írunk magyarul, de a' régiek studiuma nélkül csak újmagyarul. (Folyt, köv.) B.M. Emié k-t á r c z a : Vázlata a' cKfglédl lielv. Iiiív. egyház régibb 's ujabb történeteinek, CV é g e.) A1

mi az egyháznak és abban levő templomnak további történeleit illeti: Jóllehet valamint