Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1845-12-21 / 51. szám
bóbitája német falukban a" térdig ér. Mind jó az, \ fejünket, mint egyik vagy másik a' kereszten függők a'mit sz. az első részben mond: de mennyivel közöl,'1 azaz: rajtunk áll, hogy minket is megfeszítegyszerűbb ós eredelibb lett volna megmaradni ez egyszerű alapigazság mellett: l)Hogy az élni szeretés egy a' haláltóli félelemmel. 2) Hogy e' félelmet legyőzni lehet 5 mert az a' léleknyugalom, mellyet szerző semmiből odateremt beszéde második részébe, bizony nem egyéb pleonasmusnál, vagy orvosi nyelven, hypersteniánál,—bárha annak kiszépítésére sz. legtöbb figyelmet fordított. A' 3-dik rész, szegény honunkban kevés embernek szól, — mert bizony nem sokat és nem sokan törődnek az átalános emberiség sorsával. — Általában az egész munka nehéz, tartalmas, de rugékonyság-nélküli, mintáz ón. Veres Lajos irmodora, a' mennyire ez egy munkából hozzávetni lehet, ellapuló nehézkés, — ollyan-forma, mint a' sturczmadár röpülése: ünnepélyesen evez a' légben szárnyaival, el is kiáltja magát, mikor neki-iramodik, de Iegmagosabb emelkedésében is a' port rúgják lábai. Kitételeiben igen sok a' keresve-keresett, a' válogatvaválogatott, mellyek beszédében ollyanok, mint podva a' retekben. Illyenek a' sok közöl: „Félelem királya af halál, — pusztulás, hamvadás nyomain terjed birodalma, — hol az egykor szépségével kérkedett test porain sereglö undok férgek érzéseket rázva borzasztanak". — Sokan szépnek tarthatják az elféle lélekzet-akasztó kitételeket, bennök erőt és természetességet látnak : pedig valósággal nem egyebek daganatnál, melly a' vizibetegségben halál symptomája. Ehez hasonló: „Mert látja a9 halálos áldozatok soraiból, a9 hit bölcsőjének életerővel megifjult ábrázatban leendő emelkedés ét"' stb. Nincs ollyan contextus, melly az illyen kificzamodott beszédet helyre-huzhatná! — Kevesebb czikornyát, több természetességet! és sz. bizonynyal mértéket üt egyházi szónokaink között. — Quintilianus mondja: Prima esi eloquentiae virtus perspicuitas, et quo quis minus valet, hoc se magis attollere et Ailatare conatur ;utstatura b r e v e s in digitos eriguntur, et plura infwmi minantur. Inst. II. 3. VII. Ferenczy József. Neve előtt Dr. — Mit durrog a' Dr. protestáns papnak igénytelen neve elölt, Jézus a' mi nagy doctorunk egyenes tiltakozása ellenében? Máté 23: 10. Ti pedig ne hivattassatok doctoroknak, mert egy a' ti doctortok, a' Krisztus. — Ez a' Dr. épen ollyan a' név előtt, mint a' Dunán eldurrogó taraczkok; valamint ezek sokszor a' nagy-katlanu gőzösök érkezését, ugy a' Dr. belük eldurranása rendesen egy tanár érkezését jelenti. El lehetne pedig szintúgy érkezni e* durrogások nélkül is! — Két munka: 7. 31. 7) Luk. 23. 39-43. Nagypénteki tanítás. A kereszten függők. Veszedelmes példája a' szószerinti alkalmazásnak: „Egyedül rajtunk áll, senek; mert bizony a' keresztet-hordozó szegény ember nehezen lát el a' kereszt háta mögött fekvő eszmékhez, kivált azokhoz, mellyeket sz. Dinter után oda-duggatott. — Már az első résznél három fiók-feloszlás, az egészben tíz! — Sokkal érdekesebb lett volna már — ha csakugyan megmarad a' kétszer szárnyalt trifolium — az első lator kereszte alatt, egyedül az átalkodott bűnösök borzasztó catastrophjáról szólni, — mint így három részben ollyanokat mondani, mellyeket nagy-nehezen lehet ráfeszítni, kivált az első és második keresztre. Vagy tán még érdekesebb lett volna nagypénteki trifoliumot csinálni ama háromféleképen nyilatkozó erőből, melly a' három kereszten függőnek végszavaiból, az elsőéből mint hitetlen makacs gúny, a' másodikéból mint remény, a' harmadikéból mint világot-győző hit tündöklött ki. — Igy legalább a'munkának három compact egészséges része lett volna a' tíz vékony hajtás helyett, mellyek úgysem tesznek egyebet ennél, hogy a' derék munkát soványítják. — A' harmadik részben, a1 kereszten-függő Jézusnak négyes jellemzése a) hálás visszatekintés a' végzeit nagy munkára, b) a' remény, c) a' béketűrés, d) az örök boldogságra való kinézet, — jó és tartalmas: de nagyszerűbb lehete vala az egész, a9 világot-győző hit egységében. Én szabadon így bántam volna a* szálkás német munkával. 31) Péld. 16. 25. -- Vagyon olly út, melly láttatik igaznak az ember szeme elölt, mellynek vége a9 halál úta, vagy: igaznak látszó út, mellynek vége halál.— Lássuk, miként bánt sz. e' nem könnyű feladattal, melly, a' bölcs szájában, olly mély lélektani tapintatot árúi el ? Halljuk magát a' szerzőt: „A* kisebb hibák elnézése észrevétlenül nagyobb bűnökbe vezet, az eíféle apróbb hibák immár azok, mellyeket sokan jóknak, legalább nem roszaknak néznek; mellyek aztán legnagyobb veszélyeket szülnek. Az olly hibákról, midőn elmélkedni akarunk, két különböző szempontodból kell azokat tekinteni: úgymint elébb Istenre nézve, kinek törvényei épen ugy megbántatnak azok által, mint a' nagyobb bűnök által, — aztán emberre nézve, kire nézve a' kicsinyeknek látszó vétkek könnyebbítik 's mintegy sürgetik a' nagyobbak cselekvését." — Mindenkinek megvan saját nézpontja, mellyből a' tárgyakat szemügyre veszi, *s rólok magának előterjesztéseket csinál; mindenki hozzászól a' dolgokhoz, már a' hogy tud: így a' tudós sz. is hozzávetett felfogott tárgyához; csakhogy hozzávetései ugy járlak, mint Jonathán nyilveszszöi, mellyek mind túlrepültek a' czélon. Biráló valóban megörült az első harmadfél sornak, mellyben sz. egyenesen neki szegezett a" dolognak, ezt hogy éltünk végén ugy hajtsuk mi is halálos álomra mondván: „Ha igaz az, mit sok szomorú eset