Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-12-21 / 51. szám

szigorúság! mondják sokan. Hiszen ha lakodalmaznának is ünnepen a' házasulók, mit ártana az? más világ van most, mint Gelei uram idejében! — íme most, míg némelly ájtatos hívek Istent imádni gyülekeznek az Úr házába: addig a* lebújok és kocsmák harsogó zenével versenyt káromkodó 's bor és bűnös szerelem lángjától dühödő szilaj betyárokkal telvék! Ez elnézetik, 's magány háznál tisztességesen mulatni nem szabad ?" — Ha e* kérdésre kimeritöleg akarnék válaszolni, értekezést kellene tartanom a' vasárnapok megüléséröl, mellyröt más alkalommal talán szóiandok is, — de most csak röviden szabadjon megjegyeznem, hogy az egyház meg nem egyezhet abban, hogy az ünnep, Antistenes bölcsész szavaival élve, „Gulae irritamentum et luxuriae occasio" legyen, — nem egyezhet meg abban, hogy„dies Domino nostro Jesu Christo sacer ebrietate, luxuria, saltationibus, aliisque nequitiis in conviviis nuptialibus exerceri solitis, summa cum Dei indignatione profanetur, sicque dies Christi in diem Bachi et Veneris sacrilege convertatur, 's ha ebben a' status vele kezet nem egész erélylyel fog, arról nem tehet. — A' tisztességes mulatozás ellen, mennyiben az a' keresztyén ünnepléssel megfér, épen nem tiltakozik az egyház: de hogy hívei egy része a* köz-isteni-tisztelettöl elvonattassék 's másokat botránkoztasson, következetlenség nélkül meg nem engedheti. Méltán rendeli tehát, hogy a* vasárnapon esküdni akarók csak a* nemlakodalmazás feltétele alatt esküdhessenek, — 's hogy a' Gelei kánon szerint erre a' püspök engedélyét kell kérniök.—E'rendelkezést, már csak a*pap és hallgatói közt lehető összeütközések elkerülésének tekintetéből is, nem lehet nem helyeselni- Én legalább helyeslem, de ha nem helyeselném is, kötelességem volna azt megtartani, mert törvény. Hát poenitentialis héten szabad-e esketni ? A* Gelei 52 és 62-ik kánon szerint a* poenitentialis hét arra való, hogy a1

hívek ez idő alatt az ünneplésre 's a' szent vacsorávali élésre illendően készüljenek. Lakodalmazni tehát nem szabad, mert ez nemcsak a' vigadókat gátolná a1 készületben , hanem másoknak is botrányul szolgálna. — De esküdni, az én eddigi vélekedésem szerint, a' nem-lakodalmazás feltéte alalt püspöki engedmény nélkül is szabadna, miulán kánonunk a' poenitentialis héti esketésröl mitsem szól. Azonban megtudtam, hogy e' liszlánlúli egyházkerület, mellyhez én is tartozom, 1798-dik évi rendelménye által megtiltá a' poen. vasárnapokon harmadszorra való hirdetést, kétségkívül azért, hogy a'poen. héteni esketés gondolatában se fordulhasson meg a' papnak, — és e' rendelmény *s felhozott kánonok szelleme fölött elmélkedve, átláttam, hogy kerületünknek igaza van, az én vélekedésem pedig helytelen volt. A' honnan poen. héten sem esketnék meg senkit is püspöki engedmény nélkül. Ezekből nyilván van, hogy a* Gelei kánonok alalt levő papoknak püspöki engedély nélkül, poen. héten, továbbá szombaton vagy ünnep- *s vasárnapokon soha sem szabad esketniök, valamint háznál sem. Kedves atyámfiai az Úrban! kik ünnep- 's vasárnapokon is püspöki engedély nélkül széltiro eskettek, holott a' Gelei kánonokot kellene követnetek : mondjátok meg, van-e igazságom, midőn, sine ira et salyra, egész tisztelettel magamat meghajtva, mondom de — nem mondok semmit; mert majd azt találjátok fenyegetőleg villogó szemekkel kérdeni: quis toconstituit praeceptorem? — holott jelenleg inkább lennék a* Magyarhazában gyufás zsidó, mint praeceptor,— mert amaz legalább remélhet emancipatiót. Szenczi Fördös Lajos. Irodalo ni: Egyházi Beszédek II kötele, — kiadja Török Pál. (Bírálat-folytatás.) VI. Veres Lajos baracskai papnak egy munkája van a' gyűjteményben, a' 6. szám alatt. Ján. 12. 27, 28. Áz én lelkem megháborodott, és mit mondjak? Atyám, tarts meg engem ez órától; de azért jöttem ez órára. Atyám, dicsőítsd meg a' te nevedet! szózat jöte azért az égből: Megdicsőitlek, és ismét megdiesőitlek. Virágvasárnapi elmélkedés. A* jó keresztyén az élet félelmes változásai között, — A' homlokirat többet igér a* rövid munka tartalmánál, mellynek sokkal jobb czime lelt volna csak ennyi: A* jó keresztyén a' halállal szemközt. Tzschirner legalább, egy hason-lartalmu virágvasárnapi munkájában, bár szerzőnél jóval is tovább terjeszkedik, mégis nem ragaszt ki annyit az ajtóra, hanem megéri ennyivel: „Der Herr in der Náhe seines Todes." — Bíráló szerint alig lehet valami viszásabb, mint mikor a' nagyot-igérö czím háta mögött diribdarab munka áll, — mikor az igért átalánosság helyeit, mint itt is, csak specialitás szerepel; illyenkor önkénytelenül eszébe julnak amazállatmutogató deszkabódék, hol a' kivül máxolt krokodil helyett egy bágyadt gyikot mi.togatnak. A1

beszédnek három része van: 1) A' halálképe néhány pillanatra a' legigazabb emberben is félelmet támaszt: de azon 2) lelki nyugalommal felemelkedik. 3) A' jó keresztyén, a' jelen idő kedvellenílési miatt, jövendő-felőli szép reményét nem veszti el. — Hiszem, maga cz a' felosztás valami jó, valami talpra esett, — lehetett is volna rá egy jó virágvasárnapi beszédet szabni: de szerző ollyannyira összeválogatta és keresgélto gondolatait, — annyira felvirágozta és felbarkázta a' tárgyat, mint valami pünkösti királyt, kinek