Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-12-14 / 50. szám

hétszinüségben megrögzöttnek vakmerőködvén rágalmazni, — azért, mert neki megígérte a* napokban, hogy önházánáí fogja megadni az espersi áldomást (t. i. annak a' ki meg leend választva) 's e' végből rendelé Iíömlödre a1

gyűlést, hozzávetvén : „bárcsak kijátszhatnék erőtetett szívességét" (Ez is szép!). Azt tartom, hagyjuk a' többit, — annyit írhatok, hogy az egész közgyűlés, a' számos hallgatóság, szégyenelve 's iszonyodva hallgatá azon bolond levelet — mint Pap Jdnos helyettes-jegyző nevezé —, mit T— P—, tettes öcscsének megírni sem szégyenlett, sem iszonyodott. A' levél fölolvasása után föláll a' vádlott, elismeri, hogy azt ő irta, hanem ingerültségében, — de hogy kinek írta, azt soha meg nem vallandja (minő hűség!), — 's ha megbántotta a' Dominus Spectabilist (t. i. a' segédgondnokot, — hát csak öt ? !), bocsánatot kér. Erre a' segédgondnok szólott nemes haraggal 's lelkesen, fölülröli zavartatását (t. i. önkormányosai, saját igazgatói által) az egyháznak, férfias keservvel bepanaszolván, — közelebbről ez ügyre vonatkozólag személyes megbántatását végkép elfelejti, — mint hivatalnok ellenben ennyi vétséget el nem nézhet, elnéznie nem szabad, nem lehet.—Ezután egy lelkész a'sz. Írásnak nem épen, vagyis épen nem ide illő szavait idézé, miszerint ellenünk vétőknek nem 7-szer, hanem 77-szer is meg kell bocsátanunk. — „Megbocsátani!" Krisztus igaz követői közöl — ott, a' hol kell — ki ne tenné ezt? de megtisztelni, n. t. esperesül elismerni, elfogadni ki képtelenkednék illy önmagát 's minden böcsületet annyira nem tisztelő levélírót?! — Azon méltó kifakadások, azon legbelső érzetekig hatható megszégyenítések, miket mind a* kik szóltak, mind azok, kik föcsóválva, söt ö helyette szégyenkedve hallgattak — rajta tettenek, egy része T. P. természeti és elmaradhatlan lakolásának; a* másik, szint illy természetes, szint illy elmaradhatlan eredmény rá nézve, elesés az esperesi megtiszteltetéstől, — ragaszkodjék bár még ugy — mint mondá — 25 voxához. — a' jó-hiszemű, a' böcsületesnek tartolt egyénéi voltanak azok : azt „qui tam lurpiter nudavit animí conscienfiam" többé nem tisztelhetik. — Az elébbi lelkésznek megfelelt egy másik, ugyan a sz.irásból, jelesen 1. Tim III: 1 — 10 v. előszámlálván, millyennek kell lenni az egyházi elöljárónak , 's mindezeknek ellenkezőjét találja a" vádlottban, kit ezért ezen díszes állásra a' legméltatlanabbnak kell nyilvánítania. Miután a' vádlott melleit csak egy szó nem emeltetelt, mert nem emeltethetett, 's önmaga is bevallotta bűnét, — ingerültségét hozá fel csak mentségül, 's a' dominus spectabilis részéröli tetett fölfüggesztetése *s az ügynek kerületi gyü"ésre fölterjesztése. Ekkor szó hallatszott aziránt,hogy a* helyettesség is örökkétartó nem lehet,annyival inkább illy vádszenyezett embertől méltón nem viseltethetik t vetessék hát le róla, míg tisztán nem áll azegyh.megye előtt (ha t. i. állhat valaha!). Mire T. P. a* pecsétet letette, 's kijelenté, miszerint illy körülmények közt nem leend helyettes-esperes. És ez eddig teljesen rendén van: azonban az igen emberséges segédgondnok — a' pecsétet mint hívatalkodás jelét — tán nem is egészen hatalmában álló kegyből — visszaadá a* vádlottnak. Újra egyh.megyei gyűlésünk volt nov. 11-én Tatában. Kisérjük, Af! az esperesi ügyet e' stádiumán is. — Közlő óhajtva az ügy bevégeztetését *s az egyh.megye megzavart békéje helyre-álltát, miután a' kömlödi gyűlésen történt felfüggesztésnél egyebet hivatalosan nem tudhat; híre van azonban, miszerint a' sept. 11-dik Fehérvárolt tartott ker. gyűlés T. P. urat nekünk esperesül föleskette: teljes tisztelettel megkéri az ott jelenvoltakat, hogy és mint történheteit ez? méltóztassanak erről, mint az egész megyét érdeklő ügyről, a* gyűlést tudósítani. Melegen felfogá a' béke-emlegetö szavakat a' kérdéses esperes, 's kijelenté, miszerint az ö óhajtása is béke és lecsillapodás, — ez ügy mibenlétére nézve előadja a' ker.gyülés határzatát, mellynek rövid foglalata az, hogy, a' béke helyreállítása tekintetéből, bár ezen cselekvény a' megye joga volna: T. P. esperesül föleskettetelt a' ker. gyűlésen. Alapul szolgált erre — a' megye meghallgatása nélkül — csupán T.P-nak szokott modorában írt mocskos folyamodása , mellyben bizonyos négy férfiú érintetik, mintha azok akadályozták volna őt meg es~ peressé lehetésében. — Milly felfogás! hisz vádlóul elég egy is, ítéletet pedig nem a' négyek — hanem a' többség, még pedig tanácsbirói többség hozott. Fölolvastatott a' kömlödi gyűlés jegyzőkönyve is, és ebben — nem mondom, csudálkozásunkra, hanem — legméltóbb fölháborodására erkölcsi érzeteinknek, az foglaltatik az esperes-ügyről, és pedig utóbb , közbeszúrva, sor fölé írva, hogy „a' zavarban végzés nem hozatott" Ez ellen a* legkellöbb erélyes indignalióval kel ki segédgondnokunk, 's megvallja, hogy gyűlés nem hitelesítette ugyan a' jegyzökönyvet, de épen ő maga nézte át ott a' gyűlésben, a' jegyzőnek ez érdemben föltett *s megírt sorait, és ar különben is kellemetlen ügyet exasperalni nem akarván, helybehagyla, — és e' meghamisítást épen helyettes-jegyző úrtól nem várta volna. Mások e* teltét P. J. helyettes-jegyzőnek, erkölcstemegbocsáltalást nem annyira kérte mint sürget- lenségnek, gonoszságnak nevezék, 's a' jegyzöte, és még végre öt — hat személyes ellenségeit tollat, mellyet kinevezése által a' segédgondnok