Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-12-07 / 49. szám

1171 > s . . i jelen nem léíe 's a' publicum gyér száma felett. Főgondnok helyébe világi elnökül, ifj. P. D. úr neveztetett ki, hogy az áldott kétfejű , vagyis — Péterfy úr hypothesise szerint — egy fejű elnökségiek mind a* két félfeje meglegyen. A' főiskola ügyén kivül másik tárgy világi aljegyző választása volt. A1

szavazatok felbontatván, 42 egyén közt oszlottak szét. E* tárgy körül nem lehet elhallgatnom némelly papjainknak egyh. közdolgainkbani bűnös járatlanságát; midőn ök levén egyházainknak csaknem mindenütt tanácsadóik, ezek olly egyénekre is szavaztak, kik már fő-és aljegyzők több ideig voltak, de hivatalos elfoglaltságuk miatt arról lemondottak, — mint p. Zs. I., T. L.: söt a' mostani világi főjegyzőre, Csépán úrra is, esett aljegyzői szavazat! Ezt 's több illy botrányt és nevetséget szül ám, uraim! az egyházi ügyeink iránti részvétlenség; 's illyen részvétlenséget szül a' képviselet nem léte 's az annyira féltett consistorialis mysterismus. Legtöbb szavazat esett tudós Beöthy Zs. és Veghelius urakra, kik új szavazás végett, mint többségetnyertek, kitüzettek. Jelenté ezután főt. N. M. tír azt, hogy neki magánylevél által tudtára adta Cz. F., eddigi phil. professor úr, a' kömlödi egyház papjává választatását ; e' szerint tanárt nélkülöz a1

főiskola, kinek tanítmányait a' többi tanárok, idöközleg maguk közt osztották fel. Egy fiatal praedikátor a' legtermészetesebb és észszerűbb módot ajánlá a' tanárválasztásra, t. i. a' csődületet, melly ellen, ngy hittem előre , okkal senki sem fog szólani. Várakozásom teljesült, mert emelkedett ugyan a* csőd ellen hatalmas szó, de okkal csakugyan nem volt támogatva. Egy valaki ugyanis nyilvánítá, hogy ő a'csődülettől ügyfél, mint valami bűzhödt dög szagától. *) És hosszabb gondolkodás után, csakugyan én is természetesnek tartom azon úr csődület-iszonyát; mert a' csődülettel csak közügy és az iskola nyerne: ellenben az ajánlatos rendszernél egyes pártfogolt Szokott nyerni, a' kinek szerencséje csakugyan elébbvaló a' közügynél ugy-e? (!!!) E' csődiszony azonban annyira áthatá a* főtiszt, testületet, hogy az indítványozón kivül csak két ember volt merész pártolni az üdvös módszert! Uraim! mikor szűnünk meg már servus humillimusok lenni, 's mikor tágúl ki annyira keblünk, hogy önérdekeinknek ne vessük alá milliók érdekét, a* közügyet? — Történtek pedig ajánlatok, mint gondolni lehetett! Legelőször egy esperes a* komáromi gymnasiumi tanárt V. F. urat ajánlá, elősorolván annak bokros érdemeit. Nincs kifogásom a' n.t. esperes úr ajánlata első része, t. i. a1 dicséret ellen; mert azt — becsületemre mondom *) Bocsánat t. olvasói a* költöi stylnsért; de ha gyűlésben el lehet mondani, mért ne lehelne közlapokban is? — 20ar — mostani körében igen is megérdemli V. F. úr: de ugy hiszem, a* philosophí széket el sem fogadná, miután ö egész tanársága alatt philosophiával per eminentiam nem foglalkozott ; a' philosophia-tanítás pedig nem olly könnyű feladat, mini azt némellyek hiszik; mert a' philosophia minden tudományok anyja, 's philosophusnak minden tökélylyel biró embernek kell lennie. Öt külföldre utaztatni — miután családos ember — mind magának alkalmatlanság, mind a'többi tanároknak két évig tartó teher, mind a1

tanulóknak velyengő hátramaradás lenne. Az igaz, hogy V. F. úrról gondoskodnia kell Komáromnak, miután ö a' collegium idejövetele miatt a' gymnasiumi tanárságból kimarad: de én inkább ajánlanám őt kisdedovónak. Gondol Dánielt is hallók említeni, kiről azonban — minthogy benne térdhajló jobbágyot nem sejtenek — azzal kívánta a'figyelmet elvonni esperes úr, hogy neki már Bécsben a* professor! jövedelmet meghaladó évi jövedelme van. Ezt én szívemből óhajtanám azon t. urnák, de, fájdalom! hogy meg kell sértenem szerénységét; ki kell mondanom, hogy ö alkalmasint elvállalná a' tanári széket, annyival is inkább, mivel — mint több rendbeli munkáiból kitűnik — ö a' philosophiát választá privát szorgalma tárgyául. Nem akarom feldicsérni öt, mert a' dicséret gyermeknek való, — ajánlani sem akarom, mert mindenféle ajánlatnak halálos ellensége vagyok, 's egyenesen a* csőd útját ismerhetem józan módnak tanárválasztásra. Valami Kiss Gábor nevü egyén is ajánlkozott , kiről egyébiránt mást nem irhatok, csak, hogy ajánlkozott 's N. M. úr jelenté. — M. mérnök úr is volt szóban; de, mennyire ismerem őt, szerényebb, mintsem a' nem neki-való állást elfogadja. — Én pedig, mindezek után, még egyszer a* csődületet ajánlom, melly embereket ismertet meg velünk's azoknak tehetségeit, mellyeket párvonalba állítva, ítélhetjük meg igazán: ki képes a* nagyszerű hivatásnak megfelelni^ ki leend méltó a' megürült tanári székre, mellyet gondatlanul, vagy kedvezésböl ennek vagy amannak érdem nélkül osztogatnunk nem lehet,nem szabad; mert egy iskola ifjúságát tizedeken át hóhérolni nincs jogunk, — *s ki olly állást, mellyre hívatva nincs, tán hiúságból, vagy csupán élhetés végett elfogad, elrabol: azt bizonyára elébb-utóbb Nemesise utoléri. De lássuk, mit végeztek e* tárgyban ? Azt, hogy jövő májusi, Losonczon tartandó gyűlésen egyházmegyénként fognak tanárra szavazni. Fötiszteletü egyházkerület! ha valaha kellett józan megfontolás és szűkkeblűség 's magányérdekek félretétele, most kell az, midőn iskolánk, ifjaink sorsa felett törjük el a' vesszőt, 's egy nemzedék áldása, vagy átka vár választásunkra! 20ár. ii^sAt