Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1845-12-07 / 49. szám
Jfepiafcola-tanító egylet F.-Zemplénbeit. Népnevelés halmaz teendőink tömkelegében azon szőnyegkérdések egyike, mellyhez e* hon minden polgárának szent ihlettel kell szólnia; mert közmeggyözödéssé kezd válni azon elv: hogy az álladalom legbiztosabb alapköve a' „nevelés!" Innen, nincs jól organisált állam, melly több vagy kevésb figyelmet ne fordított volna a' nép szellemi kiművelésére. Egy elhunyt svéd nevelőnek, Tegner Esaiás-nak, szavai imígy hangzanak: „Kein Staat besleht nur durch physische Krafte, obgleich auch diese geübt und enlwickell werden müssen, sondern zugleich,und noch mehr, durch die Ausbildung des Geistes." Status és egyház mit tőnek nálunk ez ügyben, az ered vény mutatja; hiszem, é* lekintetben egyik sem pirulhat: mégis sajonnal kell tapasztalnunk,*hogy a* népnevelés nem ollyan, mint lenni kellene t Minek oka, a" szerte elharapódzott iskolák iránti indifferentísmuson kül — ügyes néptanítók hiányában rejlik. Sükeres tanítást, jó tanító nélkül, képzelni -== merő phantasmagoria, si coecus coecum ducat, ambo in foveam caduní í Azon egyének, kik csak ugy „in Gottes Namen" csempészkednek be az Úr veteményes kertébe, többnyire avallanok, elannyira, miként csoda, hogy a' nevelés ez égi virág — mazna kezűkben végkép el nem hervad. Azért határozá a' tiszamell ék i n.t. egyházkerület is őszi közgyűlésében: „hogy a's.-pataki fő-tanodában, gyakorlatilag is taníttatván az oktatástan, senki addig iskolatanító nem lehet, míg ottani képeztetéséröl bizonyítványa nincs." — (Lásd Prot. Egyh. Isk. Lop f. évi 42. sz.) Illy körülmények közt milly jól esik a' nevelés barátjának, midőn lelkesb tanítóinkat haladni látja, 's midőn tapasztalja: hogy népiskolatanítóink közt ébredez a' társulati szellem, mellyek által a' pangó népnevelés felvirulandására egyleteket alapítanak ! Illy üdvös-irányú egylet alakult F.-Zemplénben is , mellynek olly sok nehéz katastrophok után, annyi ármány daczára is, őszhó 10-kén csakugyan felhasadt, várt hajnala! A1 mez- és idomtalan kisdedet keresztvízre tartá egy fáradt ablegatus, keresztnevét édesanyjától kapta, az anyakönyvben ez van leírva: „Felső-zempléni népiskolatanító egylet." A' keresztségi agendát az alázatosság papja mondá el felelte, mit is a* deregnyöi egyházvidéki gyüléshatárzat kivonatának hü másolata szerint — ime szórul szóra közlök: Határzat. „Egyház-közönségünk valamint minden haladási jelenetek, jugy a* keblében kelelkezö f.-zempléni „Iskola-egylet" iránt is teljes tetszés- 's méltánylalát nyilvánítván, annak törekvésinek védszárnya alatt, nem akadályt vetni, de a' darabos útat is előtte egyengetni, atyai gondoskodásának legszilárdabb kitűzött czélja, és midőn a'palágyi gyűlésen az egyházmegyei széknek sem volt, mint jelenleg hitelesített j.-köny ve mutatja, iránya, az egyletet papegyén elnökkel látni el, annyival inkább választhatási jogától fosztani meg: hanem a * rendért, az idomosb Öszszefüggésért egy olly t.dő férfiú felügyelő figyelmébe ajánlani, kinek hivatalos köre épen nem ai egyletet rendezni, hanem annak munkálati és haladási viszonyait szemmel tartani, az egylettől vett vagy veendő jelenlések után, az egyházmegyei tanácsot évnegyedenként, vagy mint kívántatnék, azokról tudatni, — a' zsenge intézet féltelt jogaiban megerősíttetik." Kiadja Kovács János, u. f.-zempléni egyh.m. főjegyző. Minden kétely eloszlatása tekintetéből ide egy parányicommentár kell! Egyletünk ügyében két határzat érkezett: egyik Palágyból, másik Deregnyöből. Melly utóbbi a' palágyi gyűlés halárzatának nem egészen jól stylizált egyetlen egy szavacskája fölött keletkezett bús-szellemü viszont-folyamodvány megnyugtatásául hozatott, — örömünkre! És mi már most, bár némi jogféltékenység 's aggály látszott is bujkálni a* méltányosság köpenye alatt, — hálával nyilatkozunk: hogy valamint a' palágyi, ugy a* deregnyöi gyűlés határzalában is a1 legszentebb igazság 's édes atyai kegy malasztait tanulánk élvezni. Üdv kegyes esperesünknek, derék főjegyzőnknek, lelkes egyházmegyénknek kik nagyreményű egyletünkbe élet-szikrát leheltek! Eddigi munkálatink eredménye: A' csarnahó! gyűlésen alapszabályaink *) nyomán, elnöknek alulirt, jegyzőnek Csomár János, pénztárnoknak Naményi József, könyvtárnoknak Doktor Sámuel — ískolatanítók választattak. Ugyanott, míg financziai erőnk nagyobbodnék, olvasmányul: a* Prot. Egyh. és Isk. Lap, Szeremlei Neveléstana, Tompa Népregéi határoztattak meghozatni, — meghozattak. Egyletünkről ennyit. Most már, pályatársim! egyletünk van, csak pártoljuk! pályánk, mellyre híva vagyunk, dicső — de darabos! Szegények vagyunk, —ajtónkon gyakran kopogtat a' sápadt, hervasztó gond, 's a* hír napsugára ritkán hat le kis házikónkba, — de pnnál kedvesb az áldozat, mellyet az emberiség oltárára rakunk. Használjuk fel okosan az órákat, mi hivatalos foglalatosságunkból felmarad. Egy pillanattól függ gyakran egész boldogságunk. — Becsüljük meg az egylelet, miért olly szívszakadva küzdlünk. Olvassuk e' Lapot nagy figyelemmel. Egyletünknek nemtője: „rend, szorga-* lom 's kilűrés." E* hármas nemtő vezet bennünket, mint Islon-szohor, a' nevelés ígéret-föl-* débe. Ha e' nemtő őrködik egyletünk felelt, tartós és űdvteljes lesz a' maga pályáján, — ellenben kora-enyészet *s feledés borúi ephemer-renyhe életére! Dúl Béni, s.-a.-ujhelyi iskola-tanító. *) Annak idejében közlendem. D. B.
