Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-02-02 / 5. szám

azonáltal továbbra már nem halaszthalom, hogy szomorú levelére a' Mélt. urnák, a' mellyel nékem a' Mélt. Asszonynak, kedves élete parjának, a1

kit egyszer volt szerentsém tisztelni, halálát jelenteni méltóztatott, ne feleljek Ezen feleletemet Öcsém Uram ne ugy vegye, mint Politicábul származó írást, hanem ugy, mint egy igazán szerető atyafiának, és egy méltatlan de tsak ugyan a'Kristus rendelése szerint felszentelt, valóságos Püspöknek szívbeli kinyilatkoztatását. Sajnálom én szivemből a' Mélt Asszonynak halálát, mivel felebarátom volt, sajnálom, mivel az ö halála az elmaradott Magzatokra nézve Öcsém Uramnak nem kevés terhet, és ujjabb gondoskodást hagyott, de sajnálom leginkább azért, hogy az igaz hiten kivül ment más világra Kedves Öcsém Uram ! ezen érzékeny esetben ismét az Isteni gondviselés által elmozditatott egy akadály, a' melly talán Öcsém Uramat eddig tartóztatta, hogy a* Catholica hitet fel ne vegye. Kérem Öcs. Uram. az Istenre és lelki üdvösségére, éllyen egyszer az Isteni malasztal, adjon helyt a' Szent Lélek vonzásának, és helyheztesse lelkét abba az egyetlen egy Üdvösséges hitbe, azaz a' Catholica hitbe, a' mely nélkül soha az Isten Országát el nem éri. Lehetetlen nékem aztat magammal elhitetni, hogy öcsém Uram által ne látná mind aztat, hogy a' Catholica Annyaszentegyháznak hite igazán Kristustól eredet, és az Apostolok által hirdettetett, és az olta mindég ál e' világon, mindaztat, hogy a1

Calvinista vallás, a' mellyröl a' világ Kristus után 1500 és több esztendőkig semmit sem tudott, és a' melly annyi Czikellyekben ellenkezik a' Kristus és az Apostolok tanításával, nem lehet a' Kristus által béhozott és az Apostolok által hirdettetett igaz hit. Öcsém Uramat csak az emberi tekintet, és ezen változás által a' világtól származandó itéltetés tartóztattya a' maga hibás Vallásába; de mit nyer vele Öcsém Uram, ha ezeknek egyetlen egy lelkét áldozattyára tészi? és mivel, a' mint Szent Pál a' Zsidókhoz irt Levelének 11 rész. 6. vers. mondja: a' hit nélkül (kétség kivül pedig az igaz hit nélkül, a' melly csak egyetlen egy Szent Pál bizonyítása szerint: egy az ur, egy a' hit, egy a' keresztség) lehetetlen Istennek kedvében lenni, e' nélkül élvén és halván, magára vonnya Kristusnak ama megváltozhatatlan kinyilatkoztatását a' melylyet sz. Márknak 16 rész. és 16 vers. olvasunk, a' ki pedig nem hiszen, elkárhozik. Ne jádzon édes Öosém Uram lelkével, Üdvösségével és Istennévei; nem tudjuk életünknek végső határát, talám Öcsém Uram kimúlásának órája is közzelebb van, mint sem képzeli; ne várja eztet a' megtérésére, mivel arra talám akkor se módja se alkalmatossága nem lesz; hanem most, midőn egéssége, midőn ideje, midőn módja vagyon, hadja el az eretnekséget, a' mellyben eddig élt, és térjen az egyetlen egy igaz Catholica Anyaszentegyháznak kebelében, a" mellyfce az irgalmas Isten Öcsém Uramat befogadni kész. Módját ezen meg térésnek, ha egyszer erre Ö. U. kész örömmel és minden tehetségemmel fogom eszközölni. Ugyan erre kész vagyok azon esetben is, ha hitünknek némely czikelyeiben, a' mellyekben talán még kételkedhetik , bővebb világosítást kívánna. Vegye Ö. U. ezeket olly igaz szivvel, a' millyennel én írom; kérje az Ur Istent a' hitnek Szent Malasztjáért álhatatossan és ha ezt az Istentől veszi, meg ne keményítse szivét, ne talántán nem élvén az Isteni kegyelemmel, mikor ez adatik, annak vételére jövendőre magát méltatlanná tegye. Én is fogom az Istent Ö. uramért kérni, és Válaszszát elvárván igaz Atyafi szeretettel és tisztelettel maradok Sz— 8-a Mártii 1815. igaz szivü Atyafi szolgája K P— m. k. Sz- P-. Ezen levél hátára ezt irta az Administrator ur: „Megengedek a' szegény öregnek. — Nem is feleltem reá." — — — Megenged közlőnek is mind a' két Méltóság dicsőült árnyéka, hogy ügyeikbe avatkozni merészkedett, annyival inkább, — mivel: mindketten túlszárnyalván már földtekénk gözkörét, csalhatlan biró előtt állnak; — *s e' földdel semmi Vályi Pál, sátoralja-ujhelyi lelkész. Szent lant. Éjj e l Elborult a' láthatár körülem, Fél-világon barna éj vagyon, A' sötétben nyitva is vak a' szem; A1

sötétben bűs a' sziv nagyon. Kelj szeliden hold ezüst sugára! 'S újra látok, újra éledek: Igy derüljön éltem alkonyára Új világ, ha majd fölébredek. Oh, mi néma e* bús éj homálya, Oh, mi gyáva, a' ki álmodoz ! Istenem, te nézesz-e reája, A1

halott ha sirban hamvadoz? Ah, a' nép szunnyad 's tehetienné lett, Álmain de csillag-ár terül: Mint halott, kit ejhagyott az élet, Ámde raj? az Úr szemfénye űl l Kiss Áron, porcsalmai pap.