Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-11-30 / 48. szám

hagyjuk, 's e'részbeni nem-szolgálati készségünket azzal koronázzuk meg, hogy ugyanazokat nyugtató sirukba sem kisérjük ki 1" A' mi a' betegek, a' haldoklók látogatását illeti, kánonaink kötelességünkké teszik ezt, de az alatt a' feltétel alatt, ha hivatunk; a1

hallgatóknak azonban terhes betegeikhez papot hivatni, vagy nem hívatni, szabad-tetszésökre hagyják. A* „Kéretlen válasz" már ezen a' kánonon változtatni szeretne, a* mennyiben nemcsak a* papnak a' megjelenést, hanem a' hallgatóknak is a' hivatást meghagyatni 's kötelességökké tétetni kívánja. Én pedig,csekély belátásom szerint, sehol kánonainkban a' tiszta felfogásnak 's mély belátásnak világosabb jelét, szembetűnőbb nyomát nem találom, mint épen e* kérdéses kánonban. Elválasztó vonalat látok én itt húzatni, mellyen belül a' helyesélés határa végződik, kivül a' visszaélésé kezdődik, 's az e' kánont változtatni akaróknak szinte kiáltani szeretném: „Ne bontsd el a1

régi határt, mellyet csináltak a' te eleid; mert megmaratik a" kígyótól, ki a' gyepűt elhányja 1" Feltéve, hogy kötelességökké tétetik hallgatóinknak, minden terhes beteghez vagy haldoklóhoz papot hivatni: lássuk, mi eredménye lesz ennek a' népre, mi a' papra nézve? Nemde könnyen arra a* véleményre tévedhet-e népünk, legalább annak tudatlanabb része, hogy a' pap megjelenése a' haldoklónál a" boldog kimúlásra, az idvességre mulhatlan szükséges, *s hogy e' nélkül az üdvesség veszélyeztetve van; *s nemde csak egy lépés aztán innen, hogy halottaink lelkeért — kik t.i. pap látogatása nélkül haltak meg, — könyörögfessünk? És más részről, mi lehet természetesb, mint az, hogy a' pap, midőn tudja, hogy kötelessége hallgatóinak , öt terhes betegeihez hivatni: mindannyiszor hivatala lenézésének 's megvetésének tekintse 's magát mélyen megbántottnak , megsértettnek érezze , valahányszor a' haldoklóhoz hivatása szántszándékkal elmellöztetik, elmulasztatik. És illyen esetek aligha számosabban nem lennének , mint tán előre gondolnók. Nézzünk szét csak más hit-felekezetnél, 's majd találunk e' részben intő példát eleget. — A1

felebb említett másik vád ez : halottainkat mi, helv. hitvallású lelkipásztorok, nem kisérjük ki a1

temetőbe. Igaz, hogy kivált népesb egyházainkban, erre időnk 's érkezésünk aligha volna; de igaz az is, hogy ha nálunk a' papnak kikísérni a1

halottakat csakugyan mulhatlanul szükséges: akkor az idő és érkezés hiánya annak elmulasztására magában még nem elég ok. Azonban vélekedjenek mások bármint: én — nyiltan kimondom — ennek mulhatlan szükségét nem látom. Végződvén ugyanis a' nálunk szokásban-levö halotti szertartásnak papot-illető része, t. i. a' könyörgés és predikátzió, a' háznál vagy templomban: a' lelkipásztornak a* sírnál — mi kimenetelét mulhatlanal megkívánná — semmi hivatalos tenni-valója nincs. Vagy talán azért menjen a' pap rendszerint ki a' sírhoz, hogy — mint bizonyos reform, papról tudom — felvéve* ott egy darab rögöt, azt ezen szavakkal dobja a^ sírba: „Ezzel szentelem be a' te nyugvó helyedet 1"? Ez megkívánná — igaz — hogy a* pap* kimenjen: de hogy ezen sírbeszentelési cze— remonia — hitfeleinknél általános elfogadtatást találjon, azt hinni nem akarom, hinni nem szeretem. Véleményem szerint tehát jól cselekszi a1

reform, pap, ha meghalt híveit, ideje 's érkezése levén, mint ö is ember, ö is halandó, kikíséri: de ezen kikisérést a1

papnak hivatalos foglalatosságai közé sorozni 's ezzel halotti czerimoniáinkat szaporítni nem látom szükségesnek. 4) Székes papok, és helyettesek vagy diakonok. A' „Kéretlen válasz," minden kétezer lélekre egy papot látván szükségesnek, hogy az ollyan egyházakban, mellyekben, e'nézet szerint, több papok lennének, a' kettős papságban tagadhatlanul otthonos visszálkodásnak 's egyéb kellemetlenségeknek eleje vétessék, ordót kíván a* papságnál felállítni, olly móddal, hogy az első rendet, felül kezdve, tennék a' székes papok, 's illyen minden anya-gyülekezetben csak egy lenne, második rendet tennék a' helyettes papok vagy diakonok, kik, mint hasonlóul állandó és rendes papok, a' székes papnál kevesebb joggal 's fizetéssel ellátva, az egyház népességéhez arányzott számmal, annak külön osztályaiban laknának; a' harmadik rendet tennék az élemedett székes papok mellett szolgáló, legfeljebb minden két évben változó káplánok. Mellőzve a* káplánok dolgát, melly különben is eléggé ki van fejtve a' „Kéretlen válasz"-ban: csak a' székes és helyettes papokról kívánok szólni. — Efféle vagy ehez hasonló rendet, mint a' millyen itt elöadatik, találunk ugyan a' keresztyén egyházban már a' Il-ik század végefelé, — de nálunk protestánsoknál ez, legalább tudtomra, újdonság: *) szükség tehát jól megvizsgálnunk, mielőtt elfogadtatnék. Először is azt, hogy a' székes és helyettes papság felállításával papjaink állása javulna, szabad legyen kétlenem. Hiszen most is teli panaszszal a' szánk,— és nem épen ok nélkül — hivatalunkat lealacsonyító csekély fizetésünk iránt: várhatnék e tehát, hogy a' javaslott mód szerint előállítandó több papnak, például M.-Túron hétnek, Békésen nyolcznak, H.-M.-Vásárhelyen tizenötnek, illő fizetés adatnék. De talán a' jobban rendezendő egyházi adó s híveink kissé nagyobb bőkezűsége által vélünk segíthetni a' dolgon? A* birtokaránylagos egyházi adó behozatalát én is egyházaink nem mondom felvirágzása, de csak illően fenállhatása sine qua non-jának elismerem, 's *) Hacsak talán a' hajdani kis-papság illyennek nem vétetik. Közlő.