Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-11-30 / 48. szám

ma szeretném azt, ha rajtam állana, minden egyházainkba behozatni; a' melegebb részvét is egyházaink jóléte iránt, híveinkre bizony-felférne. De legyen meg bár mindenik: én még akkor is kétlem, hogy több papság felállítása- 's dotálására elég jövedelmünk lehetne. Tekintsünk szét csak egyházainkban, nincsenek-e más — szinte kiáltó — szükségeink is, ezen jobban rendezett adót 's nagyobb bőkezűséget igénylök? Nem fogja-e tán a' jövő országgyűlés iskola-tanitóink annyira alásülyedt állását, egyebek közt jobb fizetés határozásával is, felebb-emelni? Nem fogja-e már csak maga ez a* kissé megszaporodott, megbövül.t jövedelmet nagy-részben kimeríteni? Vagy talán azzal kecsegtetjük magunkat, hogy az egyházi alapítványokból is majd csordul valami papjaink fizetésére? Lehet, hogy jön idő, mellyben az említett alapítványok feleslege onnan, hová most befoly, elvétetik: de hogy abból a' mi papjaink, kivált egyes papjaink, fizettessenek, az az idő — ugy hiszem — nehezen fog eljöni; söt szabad legyen, némi kitéréssel, ezennel nyilvánítnom: mikép azon idő eljövendését én — Ítéljen bárki mint rólam — nem is kívánom. Az az egybeköltetés pap és hallgató közt, melly azon alapúi, mit Pál apostol ekkép fejez ki: „Ha mi tinektek lelkieket vetettünk: nagy dolog-e, ha mi a' ti testi javaitokat aratjuk?" sokkal fontosabb előttem, mint a' miilyennek — meglehet — némellyek vélik. És én nem vagyok képes kifejezni azon tiszteletet, mellyet bensőmben az irlandi róm. katholikus és a' skóthoni protestáns papság iránt érzek; amaz iránt, mert a'status általi fizetést el nem fogadni, — emez iránt, mert arról lemondani elég lelki erővel birt. *) Ezek szerint már a' jobban rendezendő adóra 's híveink nagyobb bőkezűségére, a' helyettes papság dotálása tekintetében, keveset, az egyházi alapítványokra pedig épen semmit sem építhetvén: meg vagyok győződve, hogy az ajánlott mód elfogadása papjaink közöl nem keveset — anyagi — 's mivel az a' szellemit is gyakran maga után vonja — minden tekintetben az ó-hitű papok nyomorú sorsára juttatna. De hát a' kettős papságban olly gyakori súrlódások, számtalan kellemetlenségek a* javaslóit mód által valóban megszüntetnének 's elenyésztetnének- e? Nem biz azok, hanem inkább nevekednének, szaporodnának. Mert egyszer a' diakonok közt támadna meghasonlás, máskor a' diakonok, együtt fogva a' dolgot, a' székes pap ellen torzsalkodnának; vagy ha szinte mindez nem történnék is, a' mi pedig óhatatlan: ne feledjük, hogy a' diakonok közt is találkozhatnának a' székes papnál jelesb-tehetségüek 's azok, akaratuk ellen is, keserűvé tehetnék a' székes pap életét. *) Ezzel a/onban a' világért sem akarom azt mondani, hogy a' statusnak papjaink 's tanítóink fizetése, átalában egyházi adónk behajtására semmi gondja ne legyen. K ö i 1 ö. Azonban ez még mind csak tűrhető azon állapothoz képest, melly a' székes papság üresedésbejöttével bekövetkeznék. Túron, Békésen hat-hét diakon, a' jövedelmesebb *s rangosabb székes papságra természetesen mindegyik vágyva, járná a' város különböző osztályait, ültetné fel egymás ellen ugyanazon egyház híveit, becstelenítné, gyalázná tiszttársait, sülyesztené alább a* különben is eléggé alá-szállt papi tekintetet'stb.; ki kívánna illyen állapotot? és ki merne érte kezeskedni, hogy az ajánlott rendszernek illyen eredménye nem lehetne? *) Azonban a' kéretlen válaszlapjaink számának a' javalt módon szaporítását 's a' helyettes papság felállítását, hogy az egyházi hivatal eredeti rendeltetésének megfeleljen, 's a hívek lelki szükségei a' vallás méltóságához illő— leg kielégíttessenek, mulhatlan szükségesnek véli. — Ha szinte nem merem is mondani, hogy a' diakonok elősorolt kötelességei némellyikében némi rendőri eljárás színét látom — rendőrré pedig nem szeretném a' papot alacsonyítni —: azt mindazáltal bátran állítom, mikép sok van azok közt, mit a' jobban rendezendő presbyterium tagjai nemcsak teljesíthetnének, de sokkal nagyobb illendőséggel és jobb móddal teljesíthetnének, mint a' papok. Illyeneknek tartom: a' nép erkölcsi viseletére közelebbröli felügyelést, a' czégéres bűnben élőknek, pazarló családfőknek , visszás-életű házas-pároknak, gyermekeik nevelését elhanyagló szüléknek feljelentését. — A' betegek látogatásáról, halottak kikiséréséröl már felebb szóltam, *s az ott mondottakat ide alkalmazni kérem. A' balvélemények, babonás orvoslási módok ostromlására, irtogatására 's a' nép serkentésére, hogy tanult orvosokhoz folyamodjék , sokkal illőbbnek 's egyszersmind nem kevésbbé üdvös-hatásunak hiszem az iskolai jó nevelést, a' nép szellemi szükségéhez alkalmazott kathedrai helyes tanítást, mint — ha szabad ugy szólnom — a' papok házalását. A' javalt rendszernek különösen kiemelt's legfőbbnek állított eredményére, a* lesülyedt vallásos kegyeleteknek felemelésére, a' Dobos úr olly jeles és kimerítő értekezése után, bármit is mondanom felesleges volna: csak azt az általános megjegyzést teszem tehát még, hogy én a' papi, főkép a' protestáns papi hivatal czélját 's rendeltetését nem *) Ha kérdené tőlem valaki: mikép orvoslandók tehát a-* kettős papságban olly gyakori isetlenkedések? röviden ezt felelnem: A' baj forrása saját keblünkben van, ott kell tehát ellene keresni az orvosságot is; tanuljuk meg mindkét részről fékezni, 's illő határok közt tartani magunkban az ambítiót, elismerni ollykort saját hibáinkat, becsülni tiszttársunkban a' szellemi 's erkölcsi jeles tulajdonokat, kímélettel viseltetni annak gyengeségei iránt, szeretet leplével fedezni gyarlóság-szülte kisebb hibáitr megbocsátni a' nagyobbakat: ugy, ha szinte el nente nem enyészetnek is, legalabb kevesedni fognak a' kellemetlenségek. Közlő.