Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-11-30 / 48. szám

stádiumokon mindinkább kifejtve, megtermi a'haza javára a' közös egyház nemes törekedéseinek óhajtott gyümölcsét — a* boldogságot. NagyJános, n.-sallói ref. lelkész. Vallási szertartások, betegek látogatása 's temetkezés, székes papok és diakonok. *) (Észrevétel a' „Kéretlen válaszra.") 2) Vallási szertartások. Ezekre nézve a' „Kéretlen válasz" a' két Magyarhon minden szegletében egyformaságot kiván; egyformaságot a' communio-, keresztelés-, esketés-, gyermekek confírmatiéjakor mondandó beszédekben, egyformaságot a* köz- 's ünnepnapi imádságok- 's könyörgésekben; és hogy ezen egyformaság eléressék, az ott leirt-módon készítendő beszédeket 's könyörgéseket zsinatilag megerősíttetni 's symbolikus könyvünkbe iktatni javalja. — Teljesen meg vagyok győződve annak igazságáról, mit Bretschneider Clementinejében mond, miszerint t. i. valamelly hitfelekezet nem egyedül a* dogmák vagy hittanok közössége, hanem sokkal inkább a" cultus, a' szertartások egyformasága által köttetik 's tartatik össze. De mit ö a' hitbeli közösségről állít, hogy t. i. arra csak néhány egyszerű főbb igazságok kívántatnak, nem pedig egész tömeg hittanok subtilis meghatározása : épen azt hiszem én a' cultusról is. Ugyanis a' cultus, a* szertartások felekezetünket összekötő egyformaságára nézve elégnek tartom, hogy templomaink egyszerük, minden kép 's festményi díszítések nélkül; hogy isteni-tiszteletünk éneklés, imádság, egyházi beszédek tartásában áll; hogy két sakramentomokat tartunk, 's a' keresztséget tiszta vízből, az urvacsoráját közönséges kenyérből és elegyítetlen borból szolgáltatjuk ki; hogy Atyának, Fiúnak, sz. Léleknek nevében keresztelünk; 's úrvacsorájával való élésünknek a' közös vallástételt — mire azonban az apostoli hit formáját az ismeretes három kanonikus kérdéseknél én is czélszerübbnek tartom — 's egyszersmind az úrvacsorája szereztetése igéit 1. Korint. 11. szerint elébe bocsátjuk ; hogy halottainkat egyszerűen éneklés-, imádság- 's — legalább még most — predikátzióval temetjük. A* mi ezen túl van, mint a* felebb elősorolt agendák, beszédek 's imádságok meghatározása 's kiszabása, mindaz — véleményem szerint — ártalmas 's a" protestantismus lelkét elölő túlság. Hogy ezen agendákban, beszédekben 's imádságokban nálunk különbözések, vagy, ha ugy tetszik, tarkabarkaságok vannak: arról azt mondom én, mit e' Lapok egyik érdemes szerkesztője a' némethoni szakadásokról mondott, hogy t. i. az nem baj, hanem inkább a' protestáns elv*) Folytatáia a' f. évi 5-dik sz. lapban megkezdett értekezésnek. Szerb. nek életjelensége; 's hogy e* részben néhol helytelenségek , söt visszaélések történnek: vájjon ezek megérdemlik-e, hogy lemondva protestáns elvünkről, emberi tekintély igája alá görnyedjünk ? És mit nyernénk ezen kiszabott agendák- 's beszédekkel? Azt, a' mit nyert a' keresztyén világ, midőn N.-Károly császár, szinte hasonló czélból, a' római egyház rítusát nyugoton közönségesen bevéteté; azt, hogy elvágnék magunk előtt a' haladás, a' tökéletesbülés útát. Mert vájjon „nem lennének-e ezek olly párna, mellyen nyugtatva fejét a' lelkész, ne találja kényszerítő szükségnek a' szorgalmas elmélkedést?" Annyival inkább, mivel ezek symbolikus könyvünkbe felvétetvén, symbolikus érvényüekké tétetvén , fölök á* legjobb capacitdsoknak is eltérniök szabad nem leendne; *s ha ki eltérne, azt kárhoztatás, anathema sújtaná. Látta az innen keletkező bajt maga a' „Kéretlen válasz" érdemes írója is, *s orvoslásul a' többször említett agendák 'stb. ötven vagy több év múlva zsinatilag átnézését 's a9

fejlődő kor-9

s értelmességhez képest kijavítását, mint önkényt értetendőt, felteszi. Azonban mellőzve azt, hogy — ha a* legjobb capacitások is önkészítette beszédeiket 's imádságaikat sem maguk, sem mások nem használhatván, az e'részben tökéletesbülésre nemcsak semmi ösztön által nem indíttatnak, hanem attól szinte el is tiltatnak; 's ha ekkép legjelesb-tehetségü egyházi férfiaink is azon 50 's több év alatt e' tekintetben szinte minden nyom nélkül tűnnek el: nem láthatom által, mikép fejlődhessék nálunk az agendákra 's más egyházi beszédekre nézve az értelmesség, mikép 's mikor állhasson elö az a' fejlödöttebb kor — ezt, mondom, mellőzve, csak a" tapasztalásra hivatkozom. Mennyi ideje már, hogy a' symbolikus könyvvé kanonisált „heidelbergai káténak" homályosságát, értetlenségét 's más hibáit átláttuk, és még is képesek voltunk-e azt mindé' mai napig nem mondom templomainkból, de csak iskoláinkból is kiküszöbölni ? Az Istenért 1 elég sokáig aludtunk már, most tehát, midőn ébredni kezdünk, ne ringassuk új álomra, 's midőn épen Németalföldet a' perikopák nyűgéből szabadulni olvassuk, mi ne tegyük, ne kényszerítsük önkényt nyűgbe magunkat. Ha csakugyan tennünk kell valamit az agendák 's más egyházi beszédek dolgában — 's hogy kell, azt teljes meggyőződésből állítom: pártoljuk inkább a' Jeszenszky úr indítványát, *) melly ha életbe-lép: bizonyosan lesznek akkor minden-nemű egyházi-beszédeink bőséggel, közölök bár ki is, gondolkozása, ízlése 's szükségei szerint választhat, vagy némellyeket módosíthat. 3J Betegek látogatása 9

s temetkezés. A' „Kéretlen válaszban" némi vádképen adatik elö, hogy „mi helvét-hitvallású lelkipásztorok, hitrokonink legnagyobb részét az élet estvéje küszöbén el*) Közló ezen indítványhoz egy rész vény nyel járél.