Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-11-16 / 46. szám

szai ns egyház, 's főleg bánatos öasvegyé ns Ga ras Zsuzsanna, 's egyetlen árva leánykája Johanna, kik csak a' jó Istentől, 's Isten után ama hatalmas orvostól, az időtől várhatnak 's nyerjenek is vigasztalást. A' megboldogult szinte egy évi betegeskedése, s halálát néhány hetekkel megelőzött kínos szenvedések után, keresztyén paphoz illő ritka resignatióval mult ki e' világból, az evangyéliom intése szerint házát 's házi dolgait elrendelvén, 's ezen felül még koporsóját is előre elkészíttetvén. Sírja fölött tisztelet 's hála-nefelejets virágai fognak nőni, 's örködendik az érdemet - méltányló hü emlékezet. Hernád. Ilebreezeni anyaiskoláról: Debreczen , nov. 6-kán, 1845. A' helvét hitvallásuak debreczeni főiskolája állását figyelemmel kísérők fogják tudni, miképen ezen főiskolában a1

magyar irodalom tanszékét, — mellyhez a' német nyelv tanítása és főiskolai könyvtárnokság is kapcsolva vannak — egy, nem országszerte históriai nevéről ismeretes, de a' debreczeni ref. főiskolától folytonosan fenmaradandó hálát 's tiszteletet érdemlett férfi, néhai boldog emlékezetű Réesey János úr, érmelléki volt esperes és bogyoszlai volt prédikátor alapítá 1830ik esztendőben. —És ezen tanszékre, miután a' közelebbi időkben ürességbe jött volna, folyó 1845-dik évi april havában tartatott egyházkerületi gyűlésben, a' főtiszt, tiszántúli helv. hitv. egyházkerület, a' magyar irodalom egyik hü bajnokát, a' tudós nevéről hazaszerte közösen ismert derék férfit, elébb a' mármaros-szígeti ref. főiskolában volt oktatót, tek. Lugossy József urat, a' magyar tudós társaság levelező 's a' királyi magyar természet-vizsgáló társulat rendes tagját, tek. Mármaros vármegye táblabiráját választá el. — A' derék tudós hazánkfia, e1

közbizodalommal történt meghívást, mindnyájunk közörörnére, elfogadván, tanszékét folyó év és hó 4-dik napján foglalá el; a1

főiskolai imádságházban egybegyűlt fényes gyülekezet előtt tartott lelkes értekezésével kezdvén meg új pályáját. A' tárgy, mellyet a' nagy-tudományu értekező, páratlan elme-éllel 's mély avatottsággal fejtegetett, ez vala : „Lehet-e 's kell-e nyelvünkből az idegen anyagokat letisztázva, azt ős elemeihez, 's magának az anyatermészetnek kutforrásáig visszavezetni?" Mesterileg ékes-szólással rajzolá ez értekezésében derék Lugossynk azt, miképen nyelvünk, első forrásaiglani nyomoztatását, 's a' sárga folyamtól Lech és Voltornóiglan hozzátapadt idegen elemek kiszemelését megérdemli, — meg, belbecsénél 's szépségénél fogva általán a' nyelvbuvároktól, — meg, különösen tőlünk magyaroktól, mint legrégibb, e' hon szentelt földénél is régibb örökségünk, őseinktől, melly fajunkat, ázsiai eredetünkkel, szittya nemzedékfánkkal 's magával az anya-természettel összekötő, csaknem egyedüli oklevelünk. — Felemlíté továbbá értekezd, miképen csaknem egyedül abban horgonylanak, ős történeteink homályában, hajdanunk némi földeríthetésének reményei, — ezek tehetnek, kimutatva különféle népfajokkali érülközésinket, a' históriának, 's költözködésink fonalát legombolyítva, a' geographusnak,megbecsülhetlenszolgálatot; midőn egyszersmind méltán nemzeti nemes büszkeségre ébresztenek, kijelölvén díszes helyünket a' föld— színeni legelső uralkodásra-méltatott népcsaládok,, mint osztályos testvéreink között. Lehet is nyelvünk elemzésében a1

természet kutforrásaig hatolni, a1

mennyiben nemzetünk azon szilárdabb jellemüek közé tartozik, mellyek eredeti arczvonalaikat az idők pusztító viharai 's idegen elemek ostromai közölt is elég híven megőrzötték. Mi azonban, hogy mindekkoríg kellőleg nem sikerült , főkép három nagy akadály, teljesen talán soha el nem hárítható, áll ellent: egyetemes nyelvtudományunk csecsemösége, keleti nyelvekbeni járatlanságunk, 's régi nyelvemlékekbeni szegénységünk 5 melly pontok fejtegetése alkalmával különösen a' nagytudományu Kerekes professor úr „Értekezés és kitérések" czímü jeles, de eléggé nem méltatott munkáját emelte ki értekező az etymologizálás terén. Például, miként engedi szép nyelvünk magát az öselemekig viszszavezettetni, néhány magyar szó bonczolását kisértvén meg, közöttök legutól, nemzeti magyar nyelvünket is elemzette.— Ezt, a'névtelen jegyző „in sua lingva propria mogerii vocantur" tanúsítása szerint, egyenesen magyar gyökhöz kötendőnek állítván, ez eddigi magyarázatok rövid érintése 's visszaigazítása után, régi emlékek nyomain mutatta meg lángeszű Lugossynk, hogy ennek eredeti alakja megyer volt, 's a1

meg és mag gyöktől, honnan megye szavunk is, származtatván, bebizonyítá, hogy az nem egyebet jelent, mint hon megyéjéből eredőt, benszülöttet, hazafit, földit; mi is, ha a' kún és székely nemzetnevek hasonérteiméi megfontoljuk, igen meglepő eredmény. — Felhozá végre, értekező, miképen általán nyelvünk , eredeti kútfejére viszszavezetve, rendkívüli bájt, okszerűséget fejt ki, 's magának a' természetanyának is, 's a még ifjú emberzet ősi szellemének hü kinyomatál adja, ugy hogy méltán reá illik, mit a' nagy költő Leiiájáról mondott: Ugy tennél, mint égi virág, kórótalan ágon, Csöndes óhajtásból és szübeli gondolatokból.— 'stb. 'stb. Adánk a' fölebbiekben rövid vázlatát a'nagybecsű értekezésnek, melly rövid időn nyomtatásban megjelenend, 's szerzője mellett kitünőleg fog bizonyítni, mikép egyéniségében birja hazánk egyik legtekintélyesb orientalistáját. — Az említett székfoglaló-beszéd felolvasása után, a' főt. egyházkerület nevében, főtiszt. Szoboszlai Papp István úr ö nagysága, az oktató kar nevében pe-