Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1845-11-16 / 46. szám
•dig tek. Pécseit József úr üdvözlék a' szókfoglalót, mindketten szokott ritka ékesszólásukkal.— Éljen derék új oktatónk, az összes haza 's közelebbről a' főiskola javára I!! — Folyó november 5-kén a' sz.-lélek segítségül-hívásával megkezdődvén az iskolai új év, miután az iskolai új törvények felolvastatának, megnyíltak a* teremek a' tanuló-ifjuságnak. Lengjen, ez iskolai új évben is, a' vallásosság 's tiszta erkölcs szelleme a' tanuló-ifjuságon, 's áldásdús siker koronázza e' tudományos intézet nemes-tüzü növendékeinek szorgalmát!!! Komáromi ünnepély. Komárom, nov. 9. Szeretném, ha érczhangom volna, bedörgeni az egész magyarhoni protestáns világot, 's ha azon örömben, mellyet mi komáromiak ma élveztünk, részesíthetnélek benneteket, minden buzgó keresztyén atyámfiai! Kérditek tán: mi azon tárgy, minek megírása készti működni kezemben Fáynk dicső moecenása frakkja szárnyának nem épen legjelesb darabját? — Hát avvagy nem tudjátok-e, hogy egyházunk eddig is fényes öltönyéről még egy sujtás hibázott, mellyet nélkülöznünk nem lehete, és a' mai nap volt a' jeles, mellyen azt örömtelten föltüzhettük. Ugyanis, ma örvendeztetett meg bennünket beköszöntő beszédével főtiszt. Nagy Mihály sup. úr 's ezentúl szeretett lelkipásztorunk, — nagytartalmu 's ékes beszéde alapjául az apóst, tettekről irt szent könyv XVIII: 9, 10. vévén föl. A' minden tekintetben jeles egyházi éleménynyel még nem végeztetett be ez ünnepély: hanem istenitisztelet után számosan tanácsteremünkbe felgyűlvén, fényes követség hivá meg oda főtiszt, lelkipásztorunkat. Az üdvözlés, mellyel fogadtatott, egészen méltó volt a' főtiszt, férfiúhoz, kinek kocsi utódját, 1.1. L. J. urat, szinte volt szerencsénk megismerni nagytekintetü gondnokunk K. F. úr szíves kegyéből, ki öt „auffirolá".— Végül még azon örvendetes hírrel bátorkodom szolgálni az érdemes olvasónak, hogy a' mai jeles egyházi beszédet kinyomatva leendünk szerencsések újévi ajándékul olvashatni: de sajnálattal jelentjük ki, miként azt voltaképen visszaadni sajtó által nem vagyunk képesek, sem a' gestust sem a' hanglejtést nem lehetvén szerencsések lerajzolhatni és lekótázni a' nagy szorosságban. — Az egész örömünnepet azonban a' szerencsés „Arany Sas" vendéglő pinczéreinek 's torkainknak működése fejezte be. B u k i n s z k y. Nyilatkozás. A' f. é. prot. Egyh. L. 1020. szeletón szarvasi tanító Delhi úr a' nagy közönség előtt tett nem állítására, hogy mi alulírottak a1 tanítókat esperességi hivatalok viselésére „nem képeseknek és ügyetleneknek mondottuk ki, és épen azért minden esperességi hivataloktól eltartóztatni javasoltuk": kötelességünknek tartjuk kinyilatkoztatni, hogy Delhi úr állítása beadott óvásunkban nem találtatik, következőleg nem is a' mienk: mi csak azt mondtuk, hogy miután eddig bevett szokás és rendszer értelmében az esperességi hivatalok méltósága csak a' tisztelendő papságot illeti, és ezt mostan csak maga a' gyűlés akarja megváltoztatni a1 nélkül, hogy illyen organicus változtatáshoz az illetőknek hozzájárulását kikérte és beleegyezését bevárta volna ; 's miután e* változásnak — vagy, ha tetszik, újításnak — szükségét nem találjuk: méltóztassék ettől jelenleg elállani, az eddigi szokást és rendszert mindaddig megtartani , míg új egyházi rendszer, mellyről úgyis szó van köztünk, behozva nem leend. Ennyiből áll óvásunk, és így Delhi urnák nem leend azon öröme, fentebbi állítását belőle kihúzni. Kelt H.-M.-Vásárhelyen, nov. 5-én 1845. A h.-m.-vásárhelyi ev. egyház elöljárói. *J Kvaus- halott Kfs-lUária-Cselben Vas megyében. E' városkában f. é. sept. 11-kén meghalálozván egy nassaui herczegségböl Heddersheimböl szármozott evang. ifjú, mint a' „korona" vendéglőben háziszolga, Hedtler Frigyes: holtteste a' tő-szomszédos dömöki evang. egyháznak segédlelkésze által megáldatva, minden ellenkezés nélkül a' kis-czeli róm. kath. temetőbe eltakaríttatott. Melly példáját a' keresztyéni türelemnek csak a' f. é. Jelenkor 82. sz. közlött türelmetlen bánásmódnak kedves ellentétül hozzuk nyilvánosságra 5 és bizonyságául annak, hogy a' türelmetlenség nem a* rom. kath. vallásnak lényeges bélyege , hanem csak a' rom. kath. vallást méltatlanul hirdető némelly urak türelmetlenségének durva kitörése; mellyért ök a' honi törvényhatóságok fenyítését is érdemelnék, minden esetre pedig a' hazai nagy közönségnek roszaló Ítéletét el nem kerülhetik. Mert ha a' tiszta rom. kath. és búcsu-járó városnak, Kis-Mária-Czelnek, temetőjébe szabadon kisérjük ki a' prot. halottakat: vájjon miért nem történhetnék ugyanez Borsod megyében M K enés másutt is a1 rom. kath. vallás-és egyháznak sérelme nélkül ? Tehát ez-e a' keresztyén szeretet ? Ez a' hazafiak egymáshoz közelítése ? *) Szabadjon megjegyeznünk, mikép mi egyházi elöljárók testületének méltósága 's hivatásával megegyeztetni nem tudjuk, hogy egyesekkel hírlapi, aprószerü toll-harczba ereszkedik. Már elébb Jeszenszky úr, h.-m.-vásárhelyi lelkész, egyháza részéről 's nevében tollcsatát vívott az egyházalkotmány sanctiója ügyében (Prot. Lap 1 845. 19-ik sz.) Török ellen; most ismét magok az egyházi elöljárók tömegben nyilatkoznak Delhi ellen: ohajtanók, hogy ez máskép lenne! Vagy talán tudta nélkül történik ez a' presbyteriumnak 's ennek híre nélkül fedezkedik egyes valaki a'presbyterium mell-vasával? azonosítván magát az egyházi elöljárók testületével. Török.