Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-11-16 / 46. szám

•dig tek. Pécseit József úr üdvözlék a' szókfog­lalót, mindketten szokott ritka ékesszólásukkal.— Éljen derék új oktatónk, az összes haza 's kö­zelebbről a' főiskola javára I!! — Folyó november 5-kén a' sz.-lélek segítsé­gül-hívásával megkezdődvén az iskolai új év, mi­után az iskolai új törvények felolvastatának, meg­nyíltak a* teremek a' tanuló-ifjuságnak. Lengjen, ez iskolai új évben is, a' vallásosság 's tiszta er­kölcs szelleme a' tanuló-ifjuságon, 's áldásdús si­ker koronázza e' tudományos intézet nemes-tüzü növendékeinek szorgalmát!!! Komáromi ünnepély. Komárom, nov. 9. Szeretném, ha érczhangom volna, bedör­geni az egész magyarhoni protestáns világot, 's ha azon örömben, mellyet mi komáromiak ma élveztünk, részesíthetnélek benneteket, min­den buzgó keresztyén atyámfiai! Kérditek tán: mi azon tárgy, minek megírása készti mű­ködni kezemben Fáynk dicső moecenása frakkja szárnyának nem épen legjelesb darabját? — Hát avvagy nem tudjátok-e, hogy egyházunk eddig is fényes öltönyéről még egy sujtás hibázott, mellyet nélkülöznünk nem lehete, és a' mai nap volt a' jeles, mellyen azt örömtelten föltüzhettük. Ugyanis, ma örvendeztetett meg bennünket be­köszöntő beszédével főtiszt. Nagy Mihály sup. úr 's ezentúl szeretett lelkipásztorunk, — nagy­tartalmu 's ékes beszéde alapjául az apóst, tettek­ről irt szent könyv XVIII: 9, 10. vévén föl. A' minden tekintetben jeles egyházi éleménynyel még nem végeztetett be ez ünnepély: hanem isteni­tisztelet után számosan tanácsteremünkbe fel­gyűlvén, fényes követség hivá meg oda főtiszt, lelkipásztorunkat. Az üdvözlés, mellyel fogadta­tott, egészen méltó volt a' főtiszt, férfiúhoz, kinek kocsi utódját, 1.1. L. J. urat, szinte volt szeren­csénk megismerni nagytekintetü gondnokunk K. F. úr szíves kegyéből, ki öt „auffirolá".— Végül még azon örvendetes hírrel bátorkodom szolgálni az érdemes olvasónak, hogy a' mai jeles egyházi beszédet kinyomatva leendünk szerencsések új­évi ajándékul olvashatni: de sajnálattal jelentjük ki, miként azt voltaképen visszaadni sajtó által nem vagyunk képesek, sem a' gestust sem a' hanglejtést nem lehetvén szerencsések lerajzol­hatni és lekótázni a' nagy szorosságban. — Az egész örömünnepet azonban a' szerencsés „Arany Sas" vendéglő pinczéreinek 's torka­inknak működése fejezte be. B u k i n s z k y. Nyilatkozás. A' f. é. prot. Egyh. L. 1020. szeletón szarvasi tanító Delhi úr a' nagy kö­zönség előtt tett nem állítására, hogy mi alulírot­tak a1 tanítókat esperességi hivatalok viselésére „nem képeseknek és ügyetleneknek mondottuk ki, és épen azért minden esperességi hivataloktól eltartóztatni javasoltuk": kötelességünknek tart­juk kinyilatkoztatni, hogy Delhi úr állítása bea­dott óvásunkban nem találtatik, következőleg nem is a' mienk: mi csak azt mondtuk, hogy miután eddig bevett szokás és rendszer értelmében az esperességi hivatalok méltósága csak a' tisztelendő papságot illeti, és ezt mostan csak maga a' gyű­lés akarja megváltoztatni a1 nélkül, hogy illyen organicus változtatáshoz az illetőknek hozzájáru­lását kikérte és beleegyezését bevárta volna ; 's miután e* változásnak — vagy, ha tetszik, újítás­nak — szükségét nem találjuk: méltóztassék et­től jelenleg elállani, az eddigi szokást és rend­szert mindaddig megtartani , míg új egyházi rendszer, mellyről úgyis szó van köztünk, be­hozva nem leend. Ennyiből áll óvásunk, és így Delhi urnák nem leend azon öröme, fentebbi állí­tását belőle kihúzni. Kelt H.-M.-Vásárhelyen, nov. 5-én 1845. A h.-m.-vásárhelyi ev. egyház elöljárói. *J Kvaus- halott Kfs-lUária-Csel­ben Vas megyében. E' városkában f. é. sept. 11-kén meghalálozván egy nassaui her­czegségböl Heddersheimböl szármozott evang. ifjú, mint a' „korona" vendéglőben háziszolga, Hedtler Frigyes: holtteste a' tő-szomszédos dö­möki evang. egyháznak segédlelkésze által megáldatva, minden ellenkezés nélkül a' kis-czeli róm. kath. temetőbe eltakaríttatott. Melly példá­ját a' keresztyéni türelemnek csak a' f. é. Jelen­kor 82. sz. közlött türelmetlen bánásmódnak ked­ves ellentétül hozzuk nyilvánosságra 5 és bizony­ságául annak, hogy a' türelmetlenség nem a* rom. kath. vallásnak lényeges bélyege , hanem csak a' rom. kath. vallást méltatlanul hirdető né­melly urak türelmetlenségének durva kitörése; mellyért ök a' honi törvényhatóságok fenyítését is érdemelnék, minden esetre pedig a' hazai nagy közönségnek roszaló Ítéletét el nem kerülhetik. Mert ha a' tiszta rom. kath. és búcsu-járó város­nak, Kis-Mária-Czelnek, temetőjébe szabadon ki­sérjük ki a' prot. halottakat: vájjon miért nem történhetnék ugyanez Borsod megyében M K enés másutt is a1 rom. kath. vallás-és egy­háznak sérelme nélkül ? Tehát ez-e a' keresztyén szeretet ? Ez a' hazafiak egymáshoz közelítése ? *) Szabadjon megjegyeznünk, mikép mi egyházi elöljárók testületének méltósága 's hivatásával megegyeztetni nem tudjuk, hogy egyesekkel hírlapi, aprószerü toll-harczba ereszkedik. Már elébb Jeszenszky úr, h.-m.-vásár­helyi lelkész, egyháza részéről 's nevében tollcsatát ví­vott az egyházalkotmány sanctiója ügyében (Prot. Lap 1 845. 19-ik sz.) Török ellen; most ismét magok az egyházi elöljárók tömegben nyilatkoznak Delhi ellen: ohajtanók, hogy ez máskép lenne! Vagy talán tudta nélkül történik ez a' presbyteriumnak 's ennek híre nélkül fedezkedik egyes valaki a'presbyterium mell-va­sával? azonosítván magát az egyházi elöljárók testüle­tével. Török.

Next

/
Oldalképek
Tartalom