Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-02-02 / 5. szám

katholikusok tevén nálunk a'bírák többségét, azok a' váló-ítélet kimondásakor lelkiösmeret elleni tényre kényszeríttetnének." Ha az jönne kérdésbe, hogy átalában szabados-e az elválás: akkor igen is hittana ellen nyilatkoznék a' r. katholikus, midőn az elválást átalában szabadosnak állítná: de válópereinknél máskép áll a' dolog. Feltétetik ugyanis ott, mint már megállapított 's többé kérdés alá sem jöhető igazság, mikép a'protestánsoknál az elválás szabados; nemcsak , hanem a1

törvényben ki is jelöltetvék az elválhatás esetei: annálfogva én nem láthatom által, mikép kényszeríttetnék a' legorthodoxabb rom. katholicus biró is —ha egyszer tiszta felfogással, józan észszel bir — lelkiösmeret elleni tényre annak kimondásával, hogy valamelly válóperben a' törvénykijelölte esetek közöl egyik vagy másik valósággal megvan. Valóban ha a1

rom. katholikus biró a' váló-itélet kimondásával lelkiösmerete ellen cselekednék: abból egyenesen következnék vagy az, hogy eddig honunkban, hol nagyobb részét a' bíráknak rom. katholikusok teszik, egy törvényes elválás sem történt; vagy az, hogy ha történt, a' birák lelkiösmeretök ellen cselekedtek. Az elsőt tények czáfolják, a'másodikat hinni több volna, mint vakmerőség Átmenvén ekkép a' Kéretlen Válasz papi szék melletti's világi törvényszék elleni erőségein: helyén látom már kinyilatkoztatni, miszerint én a' válópereknek papi székeink elébe hozását nem is tartom tanácsosnak. Van abban valami, mit Péterífy úr állít, hogy a' válóperek világi törvényszékek előtt nagyobb szigorúsággal, önálló függetlenséggel 's részrehajlallansággal kezeltetnek, mint a' papi szék előtt. A papi széknek e' hiányán a' Kéretlen Válasz papjaink ingatag állása szilárdításával 's biztosításával kiván segílni; ezen szilárdítást 's biztosítást én is szivemből ohajlom, sőt — ha szabad ugy szólnom — szinte követelem: de -- ki merjem-e mondani? — csak bizonyos vonalig, bizonyos határig; mert hallgatóiktól teljesen függetlenekké, hallgatóik urává tenni papjainkat — bár magam is pap — soha sem kívánom. Meggyőződésem szerint, joga's kötelessége a' papnak, hallgatóit oktatni, tanítni, sőt, a' körülmények ugy hozván, inteni, feddeni, dorgálni is; szóval, hallgatóira szellemi- 's erkölcsileg hatni: de bíráskodni hallgatói fölött, hallgatói perében, nem az ö dolga; kivül van ez azon a' viszonyon, mellyben pap és hallgató egymáshoz állanak. — — Lehet, hogy, mint a' Kéretlen Válaszban is érintetik, a' válóperekben bíráskodás papjainknak tán némi tekintetet adna. — Nem kétlem, vannak papjaink, kik az efféle mellékes tekinteten kapnak, 's kik tekintetöket — valódi érdem hiányában-e vagy más okból — idegen elemre alapítni szeretik: ám legyen ezeknek az ő hítök szerint; én az illyen mellékes uton szerzett tekintetet nem egyébnek tartom utczán felszedett páva-tollaknál; — 's erősen hiszem, hogy az a' kis tekintelecske, mellyet a' válóperben bíráskodás adhatna, ingyen sem ér fel azzal a' kedvetlenítéssel 's keserítéssel, mellynek épen ezen bíráskodás papjainkat kitenné. — Ne feledjük végre, hogy a' válóperekkeltöbbnyire együtt jár valamelly bün-tett p. o. nős-paráznaság 's gyilkolási merény, és még a1 női hozomány felett is ítélni, 's ez egyenesen a' világi törvényszéket illetvén, nem tanácsosabb-e ott folyni le az egész pernek, hol annak utoljára is végződni kell ? — Elmondám a' mit e' tárgyra tartozónak véltem, csak azt kell még megemlítnem, hogy noha a' házasságot lényegében polgári szövetségnek hiszem; noha a' válópereket tovább is a' világi — de jobban rendezett — törvényszék előtt hagyni kívánom: mindazáltal a' házasságról az erkölcs-, vallási bélyeget letörölni épen nem akarom. Maradjon az, hogy magasztos czéljának annál inkább megfelelhessen, — hogy az emberiséget annál inkább nemesíthesse 's boldogíthassa, továbbra is és mindenha, az egyház határába átültetett plánta, a1

mennyiben annak kötését az egyház szertartásaival szentesítse 's a' benne keletkezett bajok eligazítása soha addig világi törvényszék elébe ne kerüljön, míg a' lelkipásztor a1

kibékéltetésre nézve mindent, mi tőle telik 's tisztével egyez, meg nem kisért 's el nem követ. Ebben — ugy hiszem — elég van téve azon bizodalmas kötelék kivánatának, mellyel a' hallgatók papjaikhoz köttetvék, — elég egyszersmind az egyház minden helyes és igazságos igényeinek is. (Folytatása következik.) Szentmiklósi. Replica a' papelnökség tárgyában. Valentinyi úr, tudós értekezésében (48. szám 1844.), sokat felhordott a' solo- papelnökség pártolására : de mellőzte az okokat, mellyek a' papelnökséget nem javallják, és a' mellyek, dióhéjba szorítva, im ezek lehetnének. Szent-irásból a' papelnöklést derekasan megczáí'olhatni sok helyekből, legkivált még is Jézusnak azon szavaiból, mellyekkel az elsőség felett versengő tanítványokat megfeddette és alázatosságra utasította. — A' históriából maga V. úr is elég példákat idézett fel, hogy egyház-gyülésekben világiak és nem papok elnököltek: de mennyi példák lehetnek még, mellyek, feljegyzés hiánya miatt, tudomásunkra nem jutottak ! — Az Egyh. Lapban e' tárgyra nézve megszólalt és V. úr által elősorolt irók mindannyian papi egyének, kiknek véleménye, saját ügyökben, nem érvényes. Szerettünk volna hallani nyilatkozást világi urainktól is. — A'lelkészek képessége az elnökösködésre, mellyet V. úr azoknak sok tanulmányiból következtet, praxisban igen gyarlón bizonyúl be; miután azt látjuk mindenfelé, hogy ev. lelkészek, bármilly tudósok is, átalján parlamentáris ügyesség és la-