Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-10-26 / 43. szám

egészen más tanulságokat lehetett volna lehozni. A' második áldozói, a' viszontlátás felelt ábrándozik, még pedig nagyon anyagi viszontlátás felett, és ezt röviden az Isten jóságából postulálja le. A' harmadik adventi elmélkedés, — legjobb a1

négy között, a' mennyiben Jézus tudományának vallás- és erkölcs-tisztító erejét okokkal mutogatja, 's legkevesebb benne az üres declamátió. A' negyedik, év utolsó napján, az utolsó nap fölötti elmélkedés, szó szerint alkalmazva Péter apostol drasticus festését, melly szerint az ég boltozatja beomlik, a' csillagok földünkre hullanak, 's Isten, megállva a' világok üres helyén, kiáltja: volt világ, nincs világi E1

munkáknak fö-érdeme 's egy-ultal fö-hibája a' színezés , melly sokszor a' legvastagabb regényes vonásokban tarkítja a' szónoklatokat, mint a' viszontlátás kínjainál, hol az agyonkínzott feleség árnyéka kergeti férjét a* másvilági vidékeken, hol az apa nem ereszti rosz fiát, hanem nyakába ragad 's ezt mondja: reszkető karjaim hideg ölelési lesznek gyötrelmeid! — és több effélék. — Mindegyik szónoklat vége csaknem szószerint ugyanazon specialitásokon foszlik széllyel, mint valami ostornak ágai; egyik ága a* vallástalan, másik a* hálátlan gyermek, harmadik a'hűtlen társ, negyedik a' tolvaj fölött pattog. Kivált a* hűtlen házasokkal sok baja van. — Legkevésbbé tartá a' boldogult szerző szem elölt Horácz ime szabályát: Publica materies privati jaris érit, si Non circa vilem patulumque moraberis orbem. II. Peremarloni Nagy Zsigmond gyönki ref. papnak két munkáját lehet olvasni a'gyűjteményben.— 1-sö újévi Zsolt. 116.17. 18. a1

mult, jelen és jövő fölött. Az egész elmélkedést egy igen takaros, jól-szabott munkának mondhatná az ember, ha helylyel-közzel nagy német férczek nem kapaszkodnának rajta föl 's alá. Imádd Istent hálával a9 múltért! E' czím alatt az első részben meglehetősen összekapja szerző egy ember mult életének legszokottabb történeteit, — az áldásokat nyalka szókkal megczukrozza, a' veszteségeket és csapásokat tragice behamvazza; azonban olly megszokottak már ezen esetek , betegség, halál 'sa't. hogy nagyobbszerü, általános esetek említése nélkül válogatás mellett sem érdeklök. Jelenben szent elhatározás az erkölcsért! (tán erkölcs mellett ?) hogy éljünk Istennek, embernek, magunknak. —A' magunknak-élésröl alig mondhatván sz. többet egy-két sornál, ismétlen kitér a* másoknak való élés széles mezejére, 's innen rakja meg a' beszéd közepét; ez szokása mindenkinek, ki beszél és ir, hogy a' kopárabb helyekről örömest viszszaforduljon a' kövérebb legelőre. — A9

jövőben hidd segittségül Istenedet! E' harmadik rész a' berekesztéssel együtt jó és nemesen-kielégítö. 2-ik Új temető-nyitáskor 1. Mos. 28. 17. Melly rettenetes ez hely 'sa't. — E' thema fölött: hogy a9

temető életiskola',mert az a) rettenetes hely; b) Istenháza; c) mennyek kapuja. E' beszéd épen ollyan a' gyűjteményben, mint a' czifra csengetyű-szár a' bútorok között; mind a' melleit, hogy szinlannyi szolgálatot tenne, sokkal egyszerűbb lehetne, — nem is olt szól, a'hol rángatják, hanem egészen más részében az épületnek, — mint a' másként sok-jelességü és nagy-feszülten kidolgozott beszéd mindenütt szól, csak ott nem, hol rángatják, t. i. az élet iskolában. Bíráló mikor e' beszédet olvasta meg volt lepve az egyes helyek szépsége és erőteljessége fölött. A' sok szép, csillogó gondolat, amaz egyházi romantikus szín, melly kivált a' síri jelenetekre olly nagyszerű árnyékokat vetett, bizony meghatotta, és mégis a' beszéd végén elégületlen volt az egész -szel. Miért ? mert várta végig, hogy majd itt vagy amott pattan fel az élet iskolájának nagy ajtaja, — várta, mert igérve volt, de meg nem találta, — vagy ugy járt, mint Lóth látogatói, kik az ajtót sötétben nem találták. A' felosztás jó, mondhatni, remek, — az alapígc a'legszerencsésebb, a* mennyiben az érdekes felosztás benne szóról szóra : és még is a' kivitel annyira hiányos! Ez is miért ? mert a' beszéd homlok-irata az élet-iskola, nem az, a' mi maga a' beszéd. Másként is, a1

temető rettenetes voltának megmutatására, kár volt azt halottak felidézésével, kísértetekkel ellorzítni. Az illyen segneri vagy cochémi ecsettel mázolt képeknek protestáns predikátziókban semmi helyök. Sz. a' munka megbövítéséhez — mint látszik — nagyon ért. a' mennyiben a' második részt, az Isten házát, mindenféle halottal és csontvázzal tömi meg : de hogy mint teszik ezek istenházává a' temetőt? azt megmutatni elfelejtkezik. A' harmadik rész, a' berekesztéssel együtt, legjobb a* munkában. — Szerző megengedi, ha írmodora sajátságait érintetlen nem hagyhatom. Szerény véleményem után két föhibája van. — Első: a' nagyokat mondani-akarás, és magyarosan kimondva, a' belesülés, mellynél fogva munkái néhol igen magos-sarku cothurnusban lépkednek. Illyen mindjárt az újévi tanítás elején: ,,a' lélek ott mereng a' lefolyt századok 's ezredeknek, a" teremtés napjára könyöklő ezer meg ezer rétegű ormain." Hol vette szerző e' százrétü sallangot? — Temetőnyitó beszédében : „nemcsak test hever itt élet nélkül, hanem sok kisírt szemnek forró könyei pihennek." Más helyen: „szemeinknek a' gyászjeleken megtört tüze figyelemmel olvadott a1

sírhalmokra," — „tápláló melletek hullámain". „Mint méh a' szagos virágkehelyből, ugy mi a' sírokból" 'sa't. — ez igen is szagos hasonlítás! Második hibája a' sok germanismus. Illyen német vizenyős kitétel újévi tanításában: kérd, hogy örömöd el ne fajuljon, sőt igaz lelki öröm legyen, melly Isten iránti hálát ömledezzen, az erkölcsi tökélyt 9

s á' szív belső örömét eszközölje.