Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-10-26 / 43. szám

tanárrá Bod Pét., kolozsvárivá pedig Nagy Péter választatlak. (Szilágyi Sándor. K. « 11 y v b i p á I a t. Egyházi beszédek gyűjteménye, II-ik kötet. Kiadja Török Pál. 1845. — Pesten, Trattner Károlyi bötűivel 538 lap — Szerzők többen. A' kiadó jót gondolt, mikor magyar egyházi beszédek gyűjteményének kiadására veié fejét, — már csak azért is, hogy néhány magyar papnak alkalmat nyújtott eredeti magyar sarukban fölléphetni. Fiatalabb papjainknak, miután itt néhány jelesebb magyar egyházi szónok szellemével 's irmodorával megismerkednek, lesz módjok a' magyar egyházi szónoklat eredetiségét megközelítni, s igy lassanként kifejteni ama sajátságot, melly külföldiek és idegenek utánzásából egyedül, míg egy nemzetnél sem birt kifejleni. Hogy miben áll a' magyar egyházi szónoklat sajátsága, azt mindaddig, míg eredetiségre nem verekedünk , magyarán megmondani nem lehet. Negatíve annyit mondhatunk felöle, hogy ez egészen más, mint például a' híres német tudákosság és új fénymázas mystika; egészen más, mint a' franczia ünnepelyesség, vagy a' nehézkes angol dogmatika. Legkevésbbé^a^ar pedig ama czifra divatos új modor, melly szerint fiatalabb egyházi szónokaink dolgoznak, a' sokepithetonból és köl— tészi tarlóvirágokból összeférczelt hosszú-mondat. mellyek között aztán a' hézagok vastag mindennapos színekkel vannak bemázolva; mint szinte ama föncsattogó gondolat közé odateremtett nyerseség — melly korántsem a" régi reformátorok tenyeres-talpassága, *) — még nem magyaros eredetiség. — Részemről ohajtnám, hogy fiatalabb lelkészeink kivált Földváritól higgadt, nyomos előadást,LengyeltörsKolmártól körmönfont magyarságot, Diószegitől, Szoboszlaitól csínt. Gombási- és Tormásitól eredetiséget, Báthorylól alkalmazási ügyességet, Hunyaditól sok helyen méltóságot, Székácstól könnyüdséget, izlést, Pap Istvántól népszerű szelídséget, Töröktől szabadságot, Péteriektől 's Fésőstől tömöttséget, Baksaytól himezést sajátitnának el, 'sa't — 's ezen, és még több egyes vonásokból készitnénekföszint a* magyar egyházi szónoklatnak!! De lássunk a' bírálathoz. — A' gyűjtemény 1-sö kötete bírálva nem volt. Az első gyermek kedves, bármiilyen legyen ; de a' másodikon már inkább meglátjuk a' hibát és a' szeplöt. Vegyük sorba a' szerzőket, ugy, a* mint a'gyűjteményben egymás után következnek. I. Matolcsi László néhai kecskeméti papnak négy munkája van a' gyűjteményben 1. 11. 21. 23 sz. alatt. Mielőtt néhai Matolcsi Lászlónak e' négy beszédét rövid bírálat alá venném: megkell *) Fordítsa valaki jobban a" német derb szót! K. említnem, hogy Ő épen honi nyelvünk és irodalmunk tisztulása idején volt kecskeméti pap, 1818-tól 1820-ig, és így szónoki pályája legderekán ismertem és hallgattam én is ottani tanuló fővel a' nagy hatású szónokot. Élt vala még ekkor a* sír szélén álló Gőböl Gáspár, a' nagy-olvasottságu református tudós, — élt vala körüle a'jelennél buzgóbb, vallásosabb nemzedék. Méltó versenytársa vala ez időben a' derék Matolcsinak Szilágyi, akkori segédpap Gőböl mellett, — igen is, Szilágyi, — meg kell említnem e' nevet, mellyról Kecskemét még most, annyi évek óta is, emlékezik, mint egy szép tüneményről, melly egyháza felett ragyogott kis ideig, 's egy hatalmas száj lehelletére letűnt a' szerencsétlenség és feledés hónába. *) Egyébiránt Matolcsi beszédei csak momentán hatásra számitvák , a' nélkül, hogy az akkori hallgatók műveltségi fokán és a1

kor vizenyős Ízlésén fölül valami magosabb kivánatot bírnának kielégítni. A' sentimentalismus legtrivialisabb helyein és sikátorain keresztül vezeti felfogott tárgyát, mindig egy nyomon, változatosság előadásában igen kevés, — felvett tárgya körül a' nagyszerű, magasabban-fekvö helyeket jobbára kikerülvén, megéri vele, ha egykét, utfélen-nyiló virágot letépett 's velők czifra úrnapi ösvényét behintette. Felosztásai jók, többnyire nagyokat ígérők: de a' kivitelben rendesen eltörpülök, mellynek föoka az, hogy az egész szónoklat nem egyéb folytonosan dagadt declamátiónál és igen popularis érzelgésnél. Az első beszéd új-évi. A' felosztás nagyokat ígér, mert a' múltban beszélni akar Istennek cselekedeteiről, mellyekkel magát időről időre megdicsöité, a' jövőben tanítni, vigasztalni szándékozik 5 azonban a' múltból alig van egyéb megemlítve születésünknél, melly rajtunk nem áll, — miért nincs inkább multunk azon fontos része érintve, melly rajtunk állolt? Már ebből aztán *) Engedjenek meg olvasóim e* rövid kitéiésért, eít én Szilágyiért tettem, a' ritka egyházi szónokért, ki meglehet, ezóta valahol a' debreczeni homok alatt piheni hosszú álmát, bús pályája végén, 's kiégvén kebléből ama szokatlan-fenyü tűz, melly öt felragadta s viszont lesodorta egyházunkból, feledve lesz, mint sokan, kikre, az írás szava szerint, nern vala méltó a' világ1 — — — — Agyunk rostjai közöl csak egy szalacskának kell megszakadni vagy megtt beredni, — csak egyszer teli megfelejtkeznünk önmagunkról, és minket, prolestans papokat, kiszórhat kebeléből a'társaság, melly jogosítva van, csak papot nem szívelni eszteleut vagy erkölcstelent. Ekkor aztán elmondhatjuk Shakspeare Edgárjával: Sarkamban a' gonosz lélek. El innen! Tövisbokor között fagyasztó szél süvölt, — Hideg padon szegény rongyos kabátot ölt. — Adjatok valamit a' szegénynek! — 'saH. — Még egyszer engedelmet e' kitérésért, mellynek itt ugyan helye nincs, de aunál nagyobb helye szivünkben. K.