Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-10-26 / 43. szám

nes, csak hordóban laknál is, teljes tisztelettel áll meg, Nagy Sándor módjára, elölted ön-papod, 's bénned nemcsak derék keresztyén tanítót, hanem lelkes házi-barátot is szeret szemlélni, kivel ollykor némelly titkait bizodalmasan közeiheti, örömeit "s fájdalmait fesz nélkül megoszthatja; sőt ha egyszer nem, másszor ariyagi javadat is teljes szívből munkálni kész. A' jó hírnév pedig, melly jobb az drága kenetnél, gyors kocsijába ültet, és falukat, városokat, nem egyszer országokat is bejárat sima uton veled, — olly annyira, hogy a' hol életedben sohasem voltál, és hová tán önlábaidon sohasem menendesz: ott is ismernek és tisztelnek már. Többet ér ezen körödből merített vigasztalás, édes Atyámfia! a' csillámboglárnál. Azért is ugy papok, mint tanítók, tartsuk meg Pál apostolnak e' jeles szavait Csel. 5: 26.: Ne legyünk hiu dicsőség-kívánók, egymásnak ingerlői, egymásra irigykedők 1 Isten mivelünk! IIor vá th Sámuel, tót-komlósi evang. lelkész. Coiiiiiieiifár a9

békési ev. ág' liltv. egyházmegye közgyűléséről *»zó!ó ezlkkliez , — egy kis adalékkal. A' Prot. Egyh. és I. Lap 37. számában megjelent egy, e'czímü czikk: ,,A'békési ev. ág. hitv. egyházmegyeközgyüléséröl valami'4

, mellyre nekem is valamit megjegyezni engedjenek e1 Lapok. Az érintett czikk első sorai a' prot. egyháznak rendetlenségéből eredő nyavalyáját akarván orvosolni, felhíják az esperesek-, felügyelők- és superintendenseknek, mint az egyház kormányzóinak, nagyobb munkásságát és erélyességét a' jkellö rend behozására. Ebből foly ki azután a' czikk sava, t. i. az esperességi jegyzöséget, 's így ne<cessario esperesi hivatalt is követelő békési ev. iskolalanítók visszarezzentése, vagy letorkolása. A' czél nemes, az irány nem rosz, mellyel a' czikk írói „'Többen6

4

, tollát társaságban, nagyobb erővel kiindultak, mint hajdan a' keresztes hadak a' szent ügy kivívásáért. A' „Többen" urak azonban, fájdalom! ugy járnak, mint Don Quixotte a' szélmalommal. Ott, hol szentjog-bitorlót — a' millyenre fegyvereiket fenik V- képzelnek: találandnak csendes, békés, minden föfogait tisztelő 's bánlani sem merő embertársakat; mert még eddig, tudtommal legalább, a' békési evang. áskola-tanítók semmiféle jegyzői, esperesi 'stb hivatalokat nem követeltek, de nem is kértek. De hát honnan e' villám-szórás ? Elmondom i "öviden. A szarvasi, jun. 24-kén tarlóit, esperességi közgyűlésen, a' már M.-Berényben , nem tudom ki által, megpendített azon indítványnak, miszerint az esperességi aljegyz

<öségre alkalmaztassanak az iskola-tanítók is, fitjába állván a' vásárhelyi óvás, *s a' laníátöat e' hivatal Viselésére: nem képeseknek és ügyetleneknek állítván, minden esperességi hivataltól eltarlí&tatni javasolta^, melly indítvány a'midőn egyrészről czáfolókra,. másrészről pedig viszhangra talált' volna, 's a'' tanítók, mint csakugyan* ügyetlenek^ képteieneky nagy rész által kikiáltattak volnál a-sentenliájokat fájdalom és szégyen*közt hallgat^ némelly jelen volt iskola-tanítók* közöl végre felállt; alulírott, 's megmutatván a' méltatlanság-ejtette lelke sebeit, kérte az esperesség azon szónokait, kik a' tanítók ellen debaítiroztak: szólnának kíméletesben az úgyis kevés- jóban, elég roszban? részesülő szegény tanítókról ! ne üssék épen a'" hivatalra a' képtelenség és együgyűség czímerétt' jól tudva, hogy a' lelki képesség semmi rendhez*sincs kötve, hanem az ipar és szorgalom hajléké ban lakik; kérte, legyenek jobb szívvel a' tanítók iránt, 's ne kárhoztassák őket a' butaság rab-' igájára, tudván, hogy arra még az Isten sem kár^ hoztat senkit, hanem tehetséget ad kinekkinek *á' kiképzésre. — És, uraim! hinc illa fulmina ! itt a* botránykő, ebben fekszik az esperességi hívata-» lok követelése, — ez azon nagy merény, mellyet nem is a' tanítók, hanem csak az alulírott maga követett el. De hiába , Ádám apánk vétkezett 's mi is bűnösök vagyunk; én szóltam 's rajtatok is, hivatal-társaim! fekszik az átok súlya. Én azonban nem mentegetem magam, sem nem búvok a' sorompó mögé: itt állok, „Többen4

4

uraim! a1 csatatéren, hol felveszem a1

keztyüt,'s bár a* jegyzöséget most sem követelem, nem is kérem: állításaik ellenében még is elmondom • ÍJ Hogy az iskola-tanító igen is lehet esperességi jegyző. A' czikk irói elismerik ugyan, hogy mint minden protestáns, ugy az iskola-taní tó is lehetne jegyző elvben, de tettleg nem lehet. Miért? mert a' jegyzöség gradus ad parnassum levén, a' tanító az esperesi és püspöki hivatalt is követelhetné, mellyre de praesenti joga nincs. De ugyan, mikor és hol volt joga valamelly jegyzőnek a'nagyobb hivatalokat követelnie? Avvagy nem kellett-e azokat egyedül a' közbizodalomtól várnia? és nincs-e példa épen egyházmegyénkben, hogy a' midőn abban több évekig világi úr vivé a' tollat, soha világi esperes nem volt, sem hivatalt semmi világi nem is követele? 'S miért épen a1

tanítóktól tartani, hogy az égalité-t hoznák be a' jegyzöséggel ? Hogy egyházmegyénkben és tán másnlt sem volt eddig iskolatanító esp. jegyző, nem elegendő ok arra, hogy ezután se lehessen; mert hiszen hivatal- és birtok-képesség sem volt azelőtt s most, hála Istennek! van honunkban. Az idő, és haladó kor, melly egyedül az üdvös reform által szülhet nagyszerüket, szabad 's nem megkötött erőt igényel: oldjuk fel hát a' tanítók kezeit is, — 's haladni fognak a' korral. ,,A' papság, mondják a' „Többen" urak, a" jog szentségét amúgy jobbra, balra kiméletle-