Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-10-26 / 43. szám

nül döngette, mert az esperességi 'stb. jogokat, az esperesség hozzá-járulása és beleegyezése nélkül osztogatni nem lehet, 's mihelyt valamelly egyház észre-veszi, hogy a' gyűlés lényeges változásokat akar a' rendszerbe szőni, a' nélkül, hogy ez iránt szinte felszólítva lett volna az egész testület: akkor nemcsak joga, hanem kötelessége is óvást tennie." Itt a' papságra fordulnak mérges fulánkjaikkal a' czikk-irók, mint a' kik mertek lényeges változásokat hozni akarni a1

rendszerbe, az egyházak tudtán kivül. Engedelmet kérek, ez ügyet tudták, vagy legalább tudhatták már az egyházak a* szarvasi gyűlésen, a" mint az a' vásárhelyi óvásból is kitetszik; azért a' papokra — mért vád nem való. De kérdés, ha vájjon a' jegyző-választás lényeges változás-e a' rendszerben? Jegyző eddig is volt kettő, most is annyi leendett vala; jegyző azelőtt is volt nempap, 's most is az leendett vala. Hol itt a' lényeges változás a' rendszerben, és az entia non necessaria multiplicálása ? „De mi, t. i. a' „Többen" urak, nemcsak a' fenálló rendszernél fogva akarnók az esperességi hivataloktól eltartóztatni a' tanítót: hanem még azért is, mert igen-igen kevés, a' ki az esperességi gyűlés pennáját becsületesen és megelégedésig tudná vinni; mert ehez sem annyi tudománya, sem annyi ügyessége és kiképzettsége nincsen, a' mennyi kell és mulhatlanuí kívántatik." E', mint látszik, legerősebb ok helyeit, jobb lett volna egyenesen kimondani: mi a' tanítót el akarjuk tartóztatni az esper. jegyzöségtöl azért, mert nem szeretjük öt velünk ülve a'zöld asztalnál látni. Igen-igen kevés, ki a' tollat tudná becsületesen vinni; de hát hány jegyző kell az esperességnél ? kevésből egyet tán csak lehet választani? ,,A' tanítónak sem tudománya, sem ügyessége." Nem tudom, általános vagy szaktudományt értenek-e itt a' „Többen" urak. Ha általánost és ollyat nem találnak a' tanítóknál: szomorú sors érte hazánkat, mellyben a' tanítás ollyanokra bizatik, kik mitsem tudván, mitsem taníthatnak; ha szaktudományt, u.m. jegyzöséget, ugy azt nemcsak a' tanítóknál, de még a' papoknál sem találja fel theoriában; mert biz azt semmi külföldi egyetemben meg nem tanulják: de tanulják a' gyakorlatból, mire a' tanítónak is van tehetsége. Hogy pedig kevés olly tanító van, ki az esperességi gyűlés tollát becsületesen tudná vinni: azt szinte nem az egyházaknak, a1

mint azt „Többen" uraimék akarnák, kell felróni hibául, hanem őnekik maguknak 's elvrokoniknak, kik a' tanítók elöl minden kiképzési mezőt el akarnak zárni. Szabad tért, uraim! szabad mezőt nyissanak a' tanítóknak is, hogy munkálhassanak, a' közügyekbe befolyjanak és szellemi erejöket kifejtsék, és leend nem igen-igen kevés, de igen-igen sok, ki a1

jegyzöséget becsületesen viendi. A' „Többen" urak, mint látszik, ez ügynek kivitelénél a* superintendentiától is tartanak, melly ezt minden esperességek daczára is aligha fogná megerősíteni. Uraim! ez ismét gyanúsítgatás. Mikor élt a' superintendentia a' hatalmas veto-joggal ? és mikor állt és állhatott útjába a' minden esperességben elfogadott és kimondott közvéleménynek? Oh! ö bizonyosan soha sem követeié az orosz subordinátiót! Aztán nem látom szükségesnek, hogy az esperesség által jegyzőnek választott tanító, azzá plaise a' superintendentia által kenessék fel, a' mint arra sem most a' pap-jegyzőnél, sem azelőtt a' világinál szükség nem volt; mert ez az esperességi rendszer lényegébe épen nem vág. Ha tehát erősebb okokkal nem támogatják a' „Többen" urak philippicájokat: ugy én csakugyan meg nem győződöm a' tételről, és újra azt mondom , hogy iskola-tanító igen is lehet esp. jegyző. Sőt 2) Hogy tanácsos és szükséges, nem mondom esperességi hivatalokra, hanem egyedül aC jegyzőségre emelni a* tanítókat. Ezt ugyan a' „Többen" urak kereken tagadják, 's azt mondják, nem tanácsos, nem is kell a' tanító jegyzőnek. Miért ? azért, mert a' praestantissimus rector urakban annyi a* gőg, a'pöífeszkedés, hogy attól az egészséges magyar gyomor szinte csömört kap. „Többen" uraim! kérem, ha valamit bizonyítani akarnak, bizonyítsák azt okkal és nem személyeskedéssel: mert ez vajmi gyenge és nemtelen! fegyver! melly vág ugyan,jde Hagyreactiót szül, mellyben mind a' két fél \Érztk, 's a' köz-ügy legtöbbet szenved. — Én ugyan hasonló fegyverrel vissza-vágni nem aka|ok, bár ha azt a' sok arrogantiával 's még töb*b epével írott czikkökból könnyen felragadhatnám: v

azt azonban elismerem, hogy a* praestantissimus urakban, ha a* méltatlanság terhe alatti ferijajdulást gögnek, — a' szűk vagy semmi jo|ainiak megadása, vagy tágítása utáni esdést pöffiiszkedésnek lehet mondani: annyi a' gőg és pöffelzkedés, hogy attóí a' „Többen" uraim gyomra is megcsömörlik; de ép azért nem kell a'darázs-fészekbe nyúlni, azaz, nem kell a' sebeket felszakasztani, hanem gyógyítsuk inkább! Hogy pedig a' rector űr, ha esperességi jegyzőnek választatnék, papját, mint naturalis inspectorát, göge nyilával agyon-szúrná: ezt csak ollyan mondhatja, kinek kevés bizodalma van önmagához. Aztán, uraim l önök positivitást az egyházban, rendet, rendszert kiáltanak, 's azt jól teszik; de ne mutassanak olly nagy, dologbai avatatlanságot! Önök előre félnek a' tanító jegyzőségétöl: holott az világszerti positivitás és rend, hogy a* jegyző a' határzatoktól — ne latum quidem unguein — eltérjen, hogy ö csak a1

mondottakat alakítsa, mi felett még egy egész testület 's így az esperesség is ellenőrködik; mitől félnek hát? „Többen" uraim! kérem az emberség szent jogaira, ne legyenek olly rögtönzők az ítéletben! ne jellemezzék tényt-elözöleg