Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-10-26 / 43. szám

papjaikkal együtt, legyenek hű örei az apostoliszellemű rendszernek" 'stb. így illik, uraim! mert ha mi magunk nem leendünk tényezői önboldogságunknak: Ur Isten ! vájjon ki könyörüljön akkor mi rajtunk ? — Isten? Úgyde ö is eszközök által szokott segíteni rajtunk, mellyek legtöbb esetben önmagunk vagyunk, legalább azokká kellene lennünk. Segíts tehát, szoktuk mondani, magadon, és majd az Isten is segít rajtad. íme Máté ev. 25, első verseiben szép példát találunk erre, a* vőlegény elébe indult 10 szűzről szőlő hasonlatosságban, mellyben világosan elöadatik az, hogy csak öt lőn közölök nyertes, azok t.i., a' kik olajjal ellátva indultak a1

vőlegény elébe. A' mi lámpásunkból se fogyjon ki tehát soha az olaj, ha azt akarjuk, hogy józan czélok felé sikerrel haladhassunk. De hogy a' dologhoz közelebbről fogjak, szeretem és nagyrabecsülöin a1

jogbitorlás ellen tett férfias föllépést; mert ha már a' polgári társaságban is kemény büntetéssel járó ténynek tekintetik a'jogbitorlás: mennyivel szigorúbb megrovást érdemel az olly testület körében, mellynek keresztyénszerü felvilágosodás és tiszta erkölcsiség levén egyedüli rugója, természetesképen az erkölcstelenséget még annyira sem szenvedheti szó nélkül körében. És ez intésül szolgáljon mindnyájunknak, hogy a' mit most csak többen, azt jövendőben, ha a' szükség ugy kívánná, mindnyájan tegyük; mert ha mindnyájan el nem látandjuk olajjal magunkat; akkor majd velünk is az fog történni, a' mi az öt bolond szűzzel történt. Elhagy a vőlegény bennünket, és akkor aztán tépelődhetünk. Századok-szentesítette szokás az, melly szerint esperességi hivatalokhoz honunkban az egyháziak részéről mindig csak papok alkalmaztatnak , és én ezt nagyon helyesnek is találom; mert,- hogy a* már múltkor idézett okokat elhallgassam, mellyek elég mázsásak, és melylyekböl eléggé kiviláglik ezen latin arany szabálynak becsben tartása: Quidquid agis *s a* t.: áll és kell is annak a' méltányosság tekintetéből állnia, hogy a' ki tovább tanult, többet költött, többet próbált, Isten 's világ előtt is mindenkor többet követelhet az, mint, teszem, az ollyan, a' ki alighogy átlépte a' felsőbb osztály küszöbét, már is közhivatalnokká lesz, és még akkor sem igyekszik kellőleg kiképezni magát. (Itt nem egyes jeles egyénekről, a' kiknek teljes tisztelet, hanem a' többségről szólok.) Azonban mikor mondottunk mi le a' lelki-pásztorságról, melly az egyházi kormányt természetesen magával hordozza , hogy helyeinkbe amúgy ex abrupto másokat bárki is surrogálhatna ? nemde nem lelkészek vagyunk-e, mint ezelőtt is voltunk és elődeink is voltanak? Nemde nem az apostolok utódai és követői vagyunk-e, Máté 28: 19. Márk. 16: 15.? És mellyik apostol hagyta a' ker. egyház kormányzását kicsikarni kezei közöl? Avvagy nem ide czéloznak-e e' sz. helyek : Ap. 20: 17. 28. Fii. 1: 1. Tit. 1: 5. Ap. 6: 2. 3? De, hogy még ennél is jobban megközelítsem a' dolgot, nemde nem szégyenlenének-e maguk a' tanítók is, őket épen sehogy sem illető hivatalt vállalni magukra? Hát illik-e a' lóra idegen szerszám, ha még olly szép is különben ? Nemde nem azt mondjuk-e felöle?: Mi haszna, nem a'gazdája tulajdona, csak kölcsön kérte 's a't. — Ennyi a* jogbitorlásról és az arra vonatkozó rovó czikk helyesléséről általában. Átmegyek az alkalmaztatásra. És itt különösen kérdem: Nyomja-e azon terhes vád a1

békési ev. tánítói kart, melly szerint ö esperességi, jegyzői hivatalt nyilván követelt magának? Őszintén megvallom, én ezt szájából a' mezőberényi esperességi gyűlésen nem hallottam. Ö hát egészen ártatlanul sodortatott X. úr felszólalása által ezen örvénybe, kinek, mint embernek , tévednie szinte szabad. Tisztelet hát és becsület a1

békési ev. tanítói karnak, a' mennyiből ö e' személyes követeléstől M.-Berényben szűzen megóvta magát! még egyszer mondom, tisztelet, becsület neki, annyival is inkább, mivelhogy már ő a' két lelkes körlelkész t. Brozman Dániel és t. Zajaez Dániel urak férfias közremunkálásának következtében, tanítói egyletet is létesített körében, a' mi nélkül mi, rovogató papok , a' történt felszólalás daczára is, szűkölködünk még. (Éljen a'tanítói kar, és ismét mondom: sokáig éljen! íme ez is ébredezés, sőt még ennél is több, úgymint férfias fellépés.) Úgyde tán Szarvason lépett föl e'tárgyban, a* mint hogy arra az utat X. úr már jóformán megegyengeté neki azelőtt? E' felöl semmi bizonyosat sem szólhatok; mert Szarvasra nem mehettem : azonban az esperességi jegyzőkönyv sem érkezett hozzánk azóta. Hanem, posito, sed non coneesso, hogy a'dolog csakugyan ugy történt: akkor értso magáról a' tanítói kar az általában felebb elösoroltakat, és tudja meg azokon kivül egy igénytelen papi közlegény karczoló pennájából, ki az igaz ügy mellett mindenkor és mindenki előtt nyiltan felszólalni egyik legszentebb kötelességének ismeri, még azt is, hogy a' tanító, mint minden más közhivatalnok is, csak körében, azaz, mint tanító tüntetheti ki igazán magát. Lehetsz hát, barátom! esperességi jegyző, espeies vagy, ha ugy tetszik, táblabíró is a' megyénél: de ha hivatásodnak nem felelsz meg kellőleg: az neked, hidd el, mind semmit sem fog használni. Téged azért, ha okot szolgáltatsz rá, csak ugy elmozdítnak hivatalodtól , mintha e1

czímecskéknek egyikével sem bírtál volna ; melly esetben sokkal nagyobb az gyalázat rád nézve, mintha soha sem czímezteted vala czifrán magadat. Ellenben ha te helyedet tisztességesen betöltöd, mit a'józan ész, keresztyénség, és felsőbb egyh. redelet papoddal, egyházatyáiddal, és általában az egyház tagjaivali viszonyaid tárgyában szívedre köt, becsületesen teljesíted: akkor, bárha egyébként, mint Dioge-