Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-10-12 / 41. szám

akart) urakhoz, megkérés's érdem-elismerés vé­gett, küldöttség neveztetett. — Ekkor lett sürget­ve a' szavazati nyilvánosság választások körül, mi nem egészen a'papság gyanúsítása nélkül esett meg: de győzött az ok, hogy e' részben teljes szabadság, nyilvánosság mellett meg nem férhet; az egyh.gondnok 's tanácsnokok aláírásaik pap­jainkat igazolják, 's a' szavazatok hiteles voltát, melly oldalról valának megtámadtak, tökéletesen biztosítják. Két, miskolczi kisgyűlés jegyzököny­vei,'s az ugyan miskolczi kerületi gyűlés némelly határozatai fel lőnek olvasva. Eoperes úr a' mult gyüléstöli eljárásairól, mi kedvesen 's éljennel fogadtatott, számot adott; kerületi dékán a'defici­ensi és özvegy-árva-tár mult 1844. számadási állását bemutatta; megyei dékánunk a' megye pénztárát illetőket vizsgálat alá bocsátotta. A' papözvegyi év határidejéül az egyház-látogatás* ideje tüzetett, 's a" kerületi szék, ezen üdvös ha­tározatnak mindhét egyh.megyében átültetése végett, megkéretik. Gyűlésünket, — ha kiveszszük egyik kortes-résznek piano, de még is hallható­lag korcsmába-való utasításait,'s ha feledjük egy jeles nemes-közönség hadnagyának felbőszített 's fülsértő rikácsoló hangját, — rend és tanácskozási komolyság jellemzette. Papjaink három negyede kint-maradásának valódi oka a'kedvetlen kortes­kedési súrlódások lehetnek. Tavaszi gyűlés he­lyéül Emöd tüzetett ki. Füzesi. Gomori ref. egyházmegye gyűlése. Helv. hitű e.megyénk őszi gyűlést tartott a' r.-szécsi paplakban f. évi sept 15 — 16. napjain, esperesi és s.gondnoki ikerelnöklet alatt. Közlő a' gyűlés kezdetén jelen nem lehetvén, csak a' hallot­takról szóland, azokat saját jegyzeteivel kisérvén. Még a'tanácsteremen kívül érzékenyen haták meg keblemet egy világi ülnöknek eme szavai: „Az erkölcstelen papot büntetni kell !( e . Méltány­lom a' tisztelt ülnök úr szavait. Büntetni kell, még pedig szigorúan. Büntetni kell a' papi kijelöltet, ki csúszva-mászva kígyói fogások­kal, mások rágalmazásával, alacsony kegy-va­dászattal akar lépni szent hivatalába; mert az illy csuszó-mászó féreg elébb-utóbb gyalázatára leend a' helynek, melly működéséül jelöltetik ki,— meg fogja rágni az égi virágot, mellynek ápolá­sára szegődik. Büntetni kell a' papot, ki, feledve magas hivatását, erkölcsöt ront, nem épít! De le­gyünk méltányosak; büntetni kellene az olly vi­lágit is, ki tekintélyénél fogva önkényt gyakorol, rendet bont, törvényt 's igazságot tapod, ki érdek­nek áldozza fel az ügyet, ki kegyencze kezére szokta játszani az érdemesnek nyilt pályabért. Ezt a' tisztelt világi ülnök úr is, kinek igazság­szeretete felöl meg vagyok győződve, bizton hi­szem, megengedendi. De—de ne feszegessük, kiket kellene büntetni; mert ha irgalom nélkül méretünk meg a' szigorú igazság mérlegén: mind egy lábig elveszünk. Ennyit a' kívülre hangzott döngető szóra. Szomorú kedélylyel léptem a' paplakba, figyelendő a' tanakodásra. Imola dolga folyt, pa­potkért, papja helyosztó gyűlésünk után változván a' sajó-keszi egyházba, melly már két évig volt rendes pap nélkül. Miért? okát sorolni hosszallom. Idötöltönek, gyűlés előtt, esperes úr Imolára Sz. J. helynélküli rendes papot rendelé, kit ezek elfogadni nem akarván, egy untató hosszú folyamodásban T. J.jolsvaföi segéd-papot kérék rendes papul. Pár sorba férhető kérelmök mellett, a' sorstól külön­ben is keményen sújtott családos, kenyértelen papra kigyót-békát kiáltának. A' hosszú folyamo­dásra következett a' mindenben hason replica. E' tárgy szép időt emésztett fel és minden haszon nélkül; mert követ uraimék sem Sz.J—t, sem más ajánlottat el nem fogadtak T. J—n kívül, ügyöket a' kerületi gyűlésre fölebb viendök. Jó utat! Sürgettetelt: b—i udvari nevelőnek miért adott esperes úr a* b—ni káplánkodhatásra en­gedményt? Esperesünk, ennek okát akarván adni, a' b—i papnak hozzá küldött levelét olvastatá fel, mellynek nehéz küzdelmek közt akaratlan szü­lemlhetett soraiból ennyit puhatohatánk ki: hogy a' pap egészséges, káplánra szüksége nincs, — nincs — de még is van; mert öt—hat napra sze­retne hazájába utazni, — és még egy más mert­ért, melly aligha túlnyomósággal nem bír. Nálunk egy határzat van a'káplánt-tartó papokra nézve, — nevezetesen: a" ki egyszer káplánt kér, an­nak állandóuli káplán-tartásra kell magát kötelez­ni. E' kötelezésről a'b —i pap levelében nem le­vén szó, 's gyűlésünk a' többi mertre nem hall­gatván, — az adott engedmény pártolókra nem talált, — 's az érintett nevelő a' rendes káplánok sorába nem léphete. Ezzel végzők esti ülésün­ket, — mert mi rendesen este szoktuk kezdeni gyűléseinket. Másnap reggel papi vizsgálathoz fogtunk. Is­mét vizsgálat ? Igen, és ennek új modora nekem, ki mitsem tudtam az esti végezésröl, miszerint az gyűlés színe előtt leend tartandó, nagyon felötlő volt. Még eddig a' vizsgáló egyének a' vizsgá­landókkal elvonultak, és most a' papiakban áll elő két szigort-adandó s.pataki diák, 22 évesek, kebelünkbeli papok fiai. Esperes úr kérdést tett, azok feleltek, a'hogy tudtak. Szomszédom oldalba lökött: Hát elkezdödött-e már a' gyűlés ? hiszen még a' s.gondnok sincs jelen, 's többen, kiknek jelen kellene lenni. Majd jönek — türelem! — jöttek is azonnal az érdemes világiak. Kár volt egy perczig nem várakozni! A' vizsgálat folyt, esperes úr felszólított többeket a' censeálásra, és censeálta a' szegény diákcsákat úr, közpap, ülnökpap, rector, káplán, —- censeálta össze­vissza kiki abból, a' mit valahol, valaha, vagy csak tegnap látott, hallott, olvasott. Uraim! tisz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom