Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-10-12 / 41. szám

megy ki a1 templomból: „Már ez csakugyan Pestre is beillik," nem tudván a' jámbor, hogy épea pesti. Sokszor hallánk már illy panaszt, — a' sok panasznak egyszer majd csak lesz láttatja. Mi közelebb hogyan segítünk a'panaszon ? Ama régi határozatot, mellynél fogva a' fiatal papok három évi dolgozataikat tartoznak beadni, felelevenítök-Csak segíteni akartunk. A' beadott munkákból csak annyit fogunk megtudni: ki adta be, de azt nem, hogy ki dolgozta ? Est modus in rebus. — Paptársaimi ámbár jó is az a' másé, de tudjuk mi azt, ha próbáltuk, hogy édesebb, tisztább örömet ad nekünk saját elmeszüleményünk. Az is mon­datott: „Az ünnepélyesebb alkalmakra, temetés­templomszentelés- 'stb.-re, hol minden-rendű-, rangu-'s vallásúak összegyűlnek, válogatná meg esperes úr a' szónokokat I" Helyes 1 Én ennyit rólunk az Egyházi becses Lapban, mellynek egyedül köszönhetjük, hogy nincs olly sötét, mint ezelőtt négy évvel volt, 's jobban lát­juk, hol 's mit tesznek, — tudatni eléglem. *) Borsodi József, r.-szombati második pap. Belsö-somogyi egyházmegye köz­gyűlése. F. évi sept. 17-kén tartotta B.-Somogy köz­gyűlését, Kadarkúton, segédgondnok kir. t. nagy­ságos Sárközy István úr elhunytával rendes világi elnökünk nem levén, táblabíró Kozma Ferencz, és alesperes n.t. Matolcsi Sándor elnökletök*alatt. — Egyháziak voltak elég számosan, de világiak közöl csupán a' most említett egyenes-lelkü, jó­tapintatu helyettesített elnök jelent meg; többek, hármat kivéve, kik megyei hivatalnokságuktól gátolva, nem jelenhettek meg, — most is prókátori reservátákkal jelentek meg. Magunk közt legyen mondva, ezeknek kellene ám a'resfauratio: de ennek, mint szintén a' képviseletnek is, neve ná­lunk iszonyatos! — Több bajok közt, főleg köz­ponti iskolánk ügye gyűjtött össze bennünket, hol két oktatói székbe egyént kellett választani. Ez hát, mint más érdekesebb tárgyak is így döntet­tek el: 1) Varga János 3-dik oktató elö-lépte­tett, ennek helyébe Matolcsi József nevelő vá­lasztatott. — 2) Felolvastatott a* csurgói közvizs­telendő, tekintetes urak I egy szegény közpap, ki a' színt csak színnek tartja, Istenre kéri önö­ket , ne csináljanak ollyan kicsit a1 papi szent hi­vatalból. Mondják meg az urak: fénytelen külseje mellett, a1 társaság jóllétére, nyugalmára a' papi hivatalnál mellyik hivatal nagyobb-hatásu I ? Le­gyen gyűlés előtt a' censura, és is arra szava­zok: de egész ünnepélyességgel, komolyan, zaj­talan csöndben történjék az. — Ne mondjuk mindjárt egy-két felelet után: menjünk át az eschatologiára, mert ki fogyunk az időből! még sok végezni-valónk van! Hát tölthetjük-e időn­ket hasznosabban, mint olly egyén vizsgálatával, kit a' vallási társaság hajójának kormányára aka­runk használni? Vigyázzunk, uraim! ha eltalálok hirtelenkedni a' választást, hajónk zátonyra jut. Vagy az egyház költségét kell kímélni? hiszen épen az egyház javára dolgozunk, mikor papot vizsgálunk. Node saját zsebünkre fogunk ezentúl gyűlésezni, csak űzzük ki keblünkből a' fukarság ördögéti ne fösvénykedjünk időnk-, erönk-'s pén­zünkkel, mikor jót akarunk eszközleni. Aztán ne mutogassuk magunkat, ki hol 's mit olvasott: ha­nem legyenek bizonyos használandó könyveink, mellyek szerint tartunk vizsgálatot, szabjuk meg: dogmából Somosy, egyházi történettanból Brez­nay, homiletikából Zsarnayvagy más akárki sze­rint censeálunk. Eredménye a' sietve, sine cura­val ment censurának: Ifjaink egyike kitűnő ér­demjegyet nyert, a' másik további készületre utasíttatott. Korszerű liturgiát sürgetünk már régen, sür­getett már ezt az Egyh. Lap is; és még is csak ott vagyunk, hol voltunk. Tisztelendő papság! nem vagyunk hanyagok? Erre talán nem kell zsinat, — ugyan létesíttsük e' régi kivánatot, pó­toljuk valahára a' kiáltó szükséget, vigyük ki, hogy mához egy évre legyen új, a'kor szelleméhez alkalmazott mind a1 négy kerületben divatozó li­turgia ! A' főjegyzői tollat, melly eddig nálunk ülnöki kézben volt, közpapnak adandjuk. Gyűléseinket tavaszszai Pelsőczön, öszszel R.-Szombatban szándokunk tartani állandóul, és így ha gazdagabb egyházaink a' rájok rovandó 3, középszerűek 2, szegényebbek 1 pftnak évenkénti fizetését elvál­lalnák: mi nem fognánk többé vándorolni. Egy érdemes világi indítványozá: Vízsgálnók meg a' bekebelezendöket, vájjon physice is alkal­masok-e a'papságra? Vennénk censurát a' prakti­cumokból is. Mondatott: Iskola dolga. Seminari­um, ha fogsz létesülni!? Az is hangzott: Nem dolgozunk, csak Kis Ádám , Pap István, mostanában pedig már csak a* pesti predikálziók járják. Jó is az a' másé, le­gyen az anyagi vagy szellemi dolog. Igaz, a' ki utánunk olvasta a' szép pesti predikátziót, megítél, mint pávatollas madarat, dologtalanságunkért: de ki hirét sem hallotta, ugyan megdicsér, — azzal •) Mi pedig ohajlva várjuk a' minél-elöbbi értesítést, az iránt: Az a.-szuhai megrohant, egyik résznek tüzes boszúvágya's a'bolygatónak kedveskedés,— másik rész­nek gyávasága által, hivatalából amugy kurta-pörrel, a1 duae-tertiae votorummal kivetett családos pap elleni, szerintünk méltatlan 's kebelrázó eljárás s rajta elkö­vetett sérelem mint igazíttatott jóra? Szomorú do­log, ha vármegyei kortesek egyházmegyei körbe vi­szik át kárhozatos játékukat! De nem akarjuk remény­vesztetten Gömör felett már a' nagy-harangot húzni megt Török.

Next

/
Oldalképek
Tartalom