Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-10-05 / 40. szám

és bátor ember is, a1 halál kapujában sokszor mint gyermek és csüggedező ugy jelenik meg. Ekkor a' pap, mint ollyan jó barát, ki őt annyi ünnepélyes és nagy-jelentésü óráiban már sok­szor oktatta, nem lehet elmaradható személy. Templom és iskola, — két, egy czélra dolgozó 's ezért a' statustól egy-arányu figyelmet és ápolást is érdemlő intézetek. Ki csak az egyiket akarná, a* másik nélkül, emelni, az a'nevelés nagy munkájával csak félig ismeretes. Az iskola, ugy szólva, alsóbb, vagy elemi, —a'templom felsőbb nevelő, értelmet és szívet képező intézet. Szeretik némellyek mondani: „Csak iskolák le­gyenek czélszerüek, a* többi a' nevelés körül, ön­kényt fog jöni! — csak azokban kapjanak ész és szív jó irányt, tévedéstől félni nem lehet": de ez nem egyéb, mint ha valaki mondaná: „Csak jó tavasz legyen, kész az egész esztendő — csak szép reggel, kész az egész nap áldása 1" — A' tapasztalás pedig nem így bizonyít; a1 legdúsabb reménynyel, a'legkecsegtetőbb kinézéssel biztató tavaszt egy mostoha idö-járásu nyár szemmivé teheti. — A' gyermeket jártasd iskolába, — az ifjú-, közép- és aggott korú előtt tárd ki a' templom ajtait, hogy abban énekeljen, könyörög­jön, hallgason épületes beszédeket; mert így ve­zeted mindeniket biztosan elrendeltetése czéljá­hoz. „A* társaság, maga a* világ, a' szerencse különböző változásaival, a' közhasznú ismeretek tárává vált könyvek és folyó-iratok, mind tanítói, nevelői az iskolából kikölteknek." Ugy van va­lóban, — mindezek sokat tehetnek, és sokakra nézve tesznek is: de a'mindennapi élet gond­jaitól annyira lenyomattak, millyen nagyobb része a' társasági osztályoknak, vájjon veheti-e mindezeknek azt a' hasznát, mit lehetne és kel­lene ? A' világ, szerencse 's annak viszontagsá­gai az igaz, hogy nemcsak szívre ható, de azt sokszor le is sulytó, leczkéket adnak: de több­nyire későre és idő után. A' könyvek tanítanak, de hánynak van költsége, azokat megszerezni? 's ha megszerzette is, elegedendö ideje, azokat ugy olvasni, hogy általok épüljön ? A' templomok, mint az iskolák, nevelő-inté­zetek levén, — tanítói a' status emberei, 's mint ily— lyenek, annak egész figyelmét érdemlik. Ki dol­gozik, kinek kell dolgozni az ember szentebb ér­dekében , mint a' papnak ? Még is az ő rendök, mintha csak magáért és másért senkiért sem dol­goznék, szinte csak magára van hagyatva. Bizony már ideje volna, a' protestáns pap nyomasztó hely­hezetén, mellyben öt a' reformatio óta, mellyért minden külső kényelmekről lemondott, fizette­tésének nyomorult rendszere tartja, valamit eny­híteni ! Hogy a' papi hivatalnak nincs az a* lát­ható sükere, milly et attól várni lehetne, annak főbb oka azon kedvetlen viszonyból veszi eredetét, mellyben fizettetésére nézve hallgatóihoz áll. A' tanítónak tanítványaival a' legbarátságosabb és bizodalmasabb viszonyban kellene állani: de le­hetséges-e ez, a' papok nagyobb részére nézve, mostanihelyhezetök szerint?Ingatagabb, bizony­talanabb, idő mostohaságától és mások kedélyétől inkább függő jövedelmet, mint a'papét, csak gon­dolni sem lehet; rajta súlyosabb tereh annak bevé­tele, mint az azért tett szolgálat, annyira, hogy egy, maga nyugalmát 's hallgatóihozi állását becsülni tu­dó pap készebb volna még egyszer annyi szolgála­tot vállalni magára, csak mostani fizettetése módja tevésétől menekülhetne. A' nagyobb részre néz­ve nyomasztó a" fizetés csekélysége is, mert sok helytt kevesebb az a'béresénél, — de sokkal terhe­sebb beszolgáltatása módja. Ki ezen terhet csak hallja, de nem hordozza, annak a'kedvetlen hiva­talos helyhezetröl képzete is alig lehet. Mindazon kedvetlen súrlódások, mellyek ma hazánkban, a* pr. pap és hallgatói közt, olly ártalmas hatással for­dulnak elö, eredetöket a'fizetés mostani rendsze­réből veszik. E' bajon némelly egyházak értei­mesb tagjai azzal kívántak segíteni, hogy a'belső emberek diját megállított mennyiségre — mint ök mondják, fixumra — változtatták. Ugy gon­dolná az ember, hogy ez által, annyiban legalább segítve van a' bajon, hogy a' belső személyek menttek a' hallgatókkali individuális, unalmas és szinte mindig kölcsönös sértegetéstől kisért alku­dozásoktól: de a' dolog, legalább értekezŐre nézve, nem így ütött ki; mellyre nézve — véle­ménye szerint — üdvösen segíteni e' bajon más mód, mint a'status-általi fizetés, nem lehet. Hogy miből teljék ez ki? ebbe ereszkedni értekező nem mert; bizza azokra, kiknek több bátorságuk 's a' status állásába, mint nekie, élesebb belátásuk van. Figyelmeztetésül, egy dolgot említek még itt, azokra nézve, kik, mint a1 derék Fáy András, szeretnek a' protestáns papok állásáról nemcsak gondolkozni, hanem gondolkozásuk eredményét a' világgal közölni is, — 's ez: „Az ifjaknak templombeli tanításuk;4 ' mire, gondolatom szerint, épen ollyan figyelmet kellene az illető elöljáró­ságnak, söt a'nemzetnek magának fordítani, a' kül országi protestánsok példája szerint, mint a* gyermekeknek iskolai taníttatásukra (illyet talán a' templomok gyakoroltatásokra nézve is; mert a' templom nem gyakorlása is nem egyéb, mint ta­nítás és tanulás órájának elmulasztása). Az ifjaknak templombelitaníttatatásuk legszebb, legtöbb öröm­meljutalmazó része a'papi hivatalnak, melly szép és gazdagon jövedelmezhető mező, őszintén meg­vallom, nagy-részint köztünk parlagban hever. Itt a' tanító munkája sükerét nyomban láthatja; itt lehet a' tanulókat figyelemhez szoktatni, midőn a' tanítást rögtöni kérdezés követi. Ezen figyelem­hez-szoktatás nagy haszonnal fogna mutatkozni a* rendes templomi tanítások alkalmával. Nem volna-e czélszerü az ifjak illyen tanítá­sából évenként próbát is adni? 's vájjon nem volna-e még, a' templomozás mostani rendszeré-

Next

/
Oldalképek
Tartalom