Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-10-05 / 40. szám

nél, ismét a' külországi protestánsok módjára, czélszerübb, ha a' vasárnap délesti istenilisztelet ideje egészen az ifjúság taníttatására fordíttatnék ? Uraim! gondolkozzunk e' tárgyról is; mert az idő hí, a' szükség kényszerít, hogy mindenben és mindenütt a1

legjobbat, a' leghasznosabbat tegyük. Az „eddig nem így volt4

' — ma már nem nagy-jelentésü erősség. Minden dolognak, sőt intézménynek is, csak addig van érdeme, és így csak addig állható is, míg czélszerü; az ifjú és meglett-koru, gyermek-kori köntösét, mivel abból már kinőtt, még el nem szaggatva is nem viselheti.- Veress György. Fogadott ünnepeli. Hála Istennek! elmultak az ünnepek! Micsoda ünnepek, azt kérded kegyes olvasó? megmondom: a' fogadott ünnepek. Igen, igen, nemcsak egy, hanem több is. Mire valók? A'jégverés ellen. Hány napból állanak ezen ünnepek? Egyik évben többől, mint másikban; jobban mondva: a' hány csütörtök esik minden évben áldozótól aratás kezdeteig. Mikor kezdettek ezen napok megünnepeltetni? Arra most élők közt a' legvénebb ember sem tud emlékezni. Hol van szokásban ez az ünneplés? Az Őrségben és a'szomszéd falukban is néhol. —Feltűnő e'szokás annak, ki nincs bozzá szokva, és valóban a' nagy dolog-időben hozzá szokni nehéz is. Bevezetésül illy kérdéseket előre bocsátván; most már világosabban is kifejtem ezen fogadott ünnepeknek szerző-okát és czélját. Ugyanis, ezelőtt nagy-nagy idővel, egykor valamikor e' vidéken, mondja a' rege, igen nagy jég esett, 's a' határt nagyon elverte áldozókor. A' csapást sajnosan viselvén az akkoriak, fogadást tőnek, hogy a' csütörtököt, áldozótól fogva aratás kezdeteig, minden évben megünneplik. Melly ünneplés még eddig meg is tartatott, olly változással azonban, hogy némelly helység szombatot, másik csütörtököt üli, "s akkor szolgáltat magának predikátziós isteni tiszteletet, a' szomszédok pedig a' fárában misét. Czélja ezen ünneplésnek az, hogy akkor, mint mondám, tanítást hallgatnak és imádkoznak, hogy Isten a' jeget távoztassa el a' határról. És ők elhiszik: ha ünnepelnek, nem jő jég határukra; ha pedig elhagyatná velők valaki az ünneplést, és hamarjában a' jég nagy dulást tenne náluk: jaj lenne annak az embernek! Ismét újra ünnepet fogadnának örök időkre. Az idén ünnepeltek szintén, még is egy falu határában a' jég tetemes kárt okozott. Mondhatnák jelenleg: mi hiába ünneplünk hát, ha még is meg van pusztítva határunk! De illyesmi nera jut eszökbe. Ügy van, e' faluk ünnepléssel hiszik a' jeget határuktól eltávolíthatni, más sok százak pedig szünteleni harangozással. Könnyű módok biz ezek a' határ- és kenyérnek a' kártékony esöktöli megtartására, csakhogy kevés vagy semmi hasznuk sincs; mert az esőt és jeget elünnepelnir nem hiszem, hogy lehetne. Sőt egy tréfát csinálnék abból az erős felhő elébe harangozásból. Teszem: álljon be nagy szárazság, hévség, 's tartson jó ideig, annyira, hogy már minden a' természetben kiáltson esőért: szeretném nekik megmondani: ti elharangoztátok az esőt. Végre ugyancsak nyomakodnak a* rakodott fellegek, örömmel Iesi, várja minden: ismét ekkor megkiálthatnám: húzzátok meg a* harangokat ide ne jöjön az eső, mert talán jég is lesz közte! Illy beszéddel azonban, most tudom, haragot vennék magamra, 's még a' harangozót is lecsíggatnák, hogy most hagyjon békét, mert az esőfelhőnek cseppei nagyon kellenek. Fogadott ünnepek lehetnek szokásban talán több helyen is. Például szabad kir. Komárom városról tudom, hallomás után, hogy az ottan volt nagy földindulás emlékére ünnepel, de csak egy napon. Jól van! A' lipcsei nagy ütközetnek emlékét boldogult Ferenez király is megünnepeltette Bécsben, de csak egy napon. Én is tehát a' gyülekezetben , helységben tanácsoltam egy naponi ünneplést, mivel a' jégverés is egy napnak valamellyik órájában történt; akkor aztán legyen predikátziós ünnep,'s a' következő többi csütörtökön dolgozzanak. Ajánlatom egészen nem fogadtatott el, hanem hozzá közelítettek. Mivel az idén áldozótól messze kiesett aratás, gondolák magukban: sok csütörtökön kell ünnepelni, azért hát csak hármat tartottak meg. A' legelsőn szentirás-magyarázat tartatolt (Jób.38:22 —29.), a' többin rendszerinti könyörgés. — Majd lassanként leszáll az ünneplés egy napra, az egyről semmire; mert a' nép unni kezdi azt, kivált a' fiatalok, kik előttem kimondák ama fogadásnak haszontalanságát. Több faluk már le is mondtak az ünneplésről. A' dolgozó népnek nagy alkalmatlanságára is vannak ezen fogadott ünnepek. Sokszor történt már, hogy a' hétben csak csütörtökön volt jó idő, 's im akkor sem láthatott dolgához, pedig ez időtájban sokféle dolga adja elő magát a'mezei gazdának. Bárcsak az együgyü régiek ugy fogadták volna: hogy mivel most határunkat a" jég ennyire megrongálta: tehát ünnepet tartsunk Emlékére, hanem csak télen, vagy esős időben, mikor jobban rá érünk. Én jobban örülnék neki, ha azt fogadták volna meg, hogy soha pálinkát nem isznak, és nagyon jó emberek lenni igyekeznek. De még a' papnak is terhére lehetnek az ily-Iyen lógós ünnepek, mellyeket elébe nem az anyaszentegyház, hanem egy helység ad. Igaz, hogy a'pap lehet ezen ünnepek kevesbitöje vagy felélesztöje, föntartója is. Ha gyülekezete fiókegyházakból áll: nem mulasztják el, öt azokba is kivitetni; vájjon nem jobb volna-e, az anyaegy-. házban, az egész község jelenlétében, egy napon ünnepelni, és magát sok fáradságoktól megmen-