Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-10-05 / 40. szám

nem tekintetik ugy, mint állása természete kívánná ? Ez aligha nem onnan veszi eredetét, mert ezen intézmény nem anyagi, hanem tisztán szellemi érdekeket tárgyaz: természetére tartozik pedig az embernek, nagyobb becsben tartani anyagi, mint szellemi jólléte eszközeit. Korunk több magasztos intézményei között csaknem első helyre állíttatott a' teendők sorában a" népnevelés szent ügye; minden értelmes polgárnak nemcsak főbb óhajtása, de főbb törekvése is oda van intézve, hogy a' nevelés, a' testi és lelki erők czélszerü kifejtése, ugy eszközöltessék, miszerint annak körén kivül csak egy polgár se maradjon. Ez korunknak új érdeme, 's mondhatni, nemzetünknek is új kora. Ez régen — kivált a' magyarnál, csak két tizeddel is ezelőtt — nem így volt. Alig lehet emberi intézménytől valami ödvösbet várni, mint ezen magasztos közlelkesedéstől; ennek következésében lehet reményleni azon válasz-falak leomlását, mellyek ma az erőket ós érdekeket egymástól annyira elszigetelik. Minden intézmény sükeresítésére arra választott és elöre-nevelt egyének kívántatnak, kiknek kirekesztőleg az legyen elhívatásuk, hogy az intézmény érdekében dolgozzanak. Én a' papot nem veszem, nem vehetem egyébnek, mint a' nevelés fontos ügyében hívataloskodónak. Az ö hivatalának föladata ez lehet: ,,A' maga tudományos, jelesen vallásos kimüvelődésétől,önélet- és helyhezte módjában elszigetelt polgárt, élete minden viszonyait tárgyazólag, világosítani." Ezt ugyan, a' papon kivül, bizonyos környülmények közt teheti, legalább tehetné, más is : de ugy, mint ö, senki sem; nincs az a' mezeje és utja a' nép érteiméhez és szívéhez, ha készülete és akarata volna is. Mint a' haza oltalmazása kötelessége ugyan minden polgárnak, ezt még is egy, különösön erre-képezett rend teheti czélszerübben: igy áll a* dolog a' vallásos nevelés föladatával is. A' polgári társaság czélja jelenleg a' nevelés utján tartatik legbiztosabban elérhetőnek: erre fordíttatik a* fögond és figyelem. E' nagy munka eszközlésére tanítók kellenek, 's mondhatom, ezeknek egy nagy részét a' papok tehetik, nekiek kell tenniök. — Nem állítom, hogy czélba volna véve a' papi hivatal tekintetének sülyesztése 's ebben hatása sükeretlenítése: de igen azt, hogy történnek hazánkban néhol ollyak is, mik egyenes oda-irányzás nélkül is, azt láttatnak siettetni. Mit Közép-Szolnok lelkes Rendei, a' népiskolák jobb elrendezése tekintetéből, egy közgyülésökben határoztak , abból ugy látszik, hogy csak az iskolai tanítók nézetnek néptanítóknak , 's ennélfogva a' papok fölött pártolandóknak is, midőn amazokat még ezek által is akarják fizettetni. A' papok tanításait hallgatóknak jóval nagyabb része ollyanokból áll, kik csak elemi iskolákból léptek a* gyakorlati életbe. Ha minden ott marad ismereteivel, erkölcsi kimüveltetésével, hol az elemi iskolákból ki jött: vele könnyen az történhetik meg, mi azon növényekkel, mellyek iskolájokból kiültetve, vesztökre hagyatnak: akkor vonatik el tŐlök az ápolás, mikor arra legnagyobb szükségök lenne. Az elemi iskolákban szerzett, mindenesetre nem több, mint elemi, ismereteket tovább kell vinni. A' népnevelésnek, az ember kiképezésének nem lehet sehol megszakadni. Tizenkét, legfelebb 14 éves koráig maradhat egy, nem-tudományos pályára készülő, növendék iskolában; hogy az eddig szerzett kiképezés elég lehetne az egész életre, kielégítő az élet minden viszonyaira vonatkozólag: nem gondolnám, hogy valaki merné állítani. Ez a1

kor legsikamlóbb része az élet pályájának, hol legnagyobb szükség van a'figyelmeztetés- és őrködésre ; kitől a' vezető itt távozik el, legkisértöbb állásában hagyatik magára. A' templom, a' szó legteljesebb, legszentebb értelmében, nevelő, még pedig vallásosan-erkölcsi nevelő-intézet. Nagyobb , szélesbre terjedő hatása intézetnek nem lehet, mint ezen intézetnek. A' pap ezen intézetzetben tanító. A' templomi tanítás ugyan, modorában, eltér az iskolaitól: de czélszerüleg, a' dolog természetéhez illőleg, tér el. Itt az egyházi tanításoknak nem rendszeresen, hanem alkalom, a' magokat különböző színben és időben előadott környülmények szerint kell tartatniok. Most egy, magát polgárilag fékezni nem engedő bünt vagy rendetlenséget keli, a' vallás tudományából vett erősséggel, megtámadni és orvosolni; majd az áldásokkali mértékletes élést kell ajánlani; amott egy csüggedezöt kell biztatni, egy, lelkében háborgót kell nyugtatni, az élet különböző korai, viszonyai kötelességeit kell értelem- és szivrehatólag elő-terjeszteni, — a' szerencse és sors változásait kell erős színekkel festeni, — *s mindezeket népszerű eszmékben és nyelven kell tenni. Mennyi tanulságot, fölvilágosítást, mennyi jóra-ébredést nem lehet egy czélszerü, hely- és idöhöz-alkalmazott egyházi beszéddel eszközölni egy ollyan papnak, ki elhívatását nemcsak érti, de érzi is? csak az nem tudja, ki az illyen jelenésekre soha sem figyelmezett. Ugy beszélni egy, különböző-osztályú, sorsú, szerencséjü és koru gyülekezet előtt, hogy annak nagyobb része, vagy örömében, vagy fájdalmában, siróba induljon, — az érzések nemesülése, jó föltételek és elhatározások eszközlése nélkül nem lehet: tapasztalásból állítom pedig, hogy így beszélni lehet. Keresztelés, confirmatio , házasok összekötése , úrvacsora kiszolgáltatása , betegek 's haldoklók látogatása, mind ollyan alkalmak, mellyek a' papot, mint tanítót, vigasztalót és nyugtatót, ugy állítják hallgatói elébe. Akármit állítsanak is némelly hidegebb-keblü emberek a' pap ezen foglalatosságairól, vagy azoknak erejéről : az okosság és szív előtt mindig nagy-jelentésü tárgyaknak maradnak. Az életben erős