Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-09-28 / 39. szám

J PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 39. szám . Negyedik évi folyamat. Sept. 28. 1845. Man soll sich für seinen Beruf kein System, wohl aber Grundsátze bilden und die letzten festhalten. D a n z. TARTÁLOM: Az egyházi jelenkor történeti philosophiája. Ja­kabfal vay Fcrencz. —Észrevételek Német János úr képviseleti nézeteire. (Vége.) Nagy János. Iskola-ügy: Örömünnepe a' sz.-udvarhelyi ev. ref. fötanodának. B a c o n i. — Bécsi evangétika tanodák közvizsgálatai. KenézyLa­j o s. — Belföldi közlemények. Az egyházi jelenkor történeti plii­losophiája. „Nincs kormány, melly megállhatna ott, hol szakadás van, — nem biztos status az, mellyben két vagy több vallás töretik, mert minden el­lenségeskedés közt legnagyobb a' vallás-miatti; azok, kik Isten szolgálatában egyenetlenek, ke­vésbbé lelieinek egyek a' haza iránt." Ezt mondá Burgley lord, angol minister, Erzsébet királynő­nek. Bacon cancellar pedig több vallás gyakor­latát egy statusban igen veszedelmesnek tartotta, 's a' türelemnek legfelebb azon nemét vélte a' status által megengedhetőnek, miszerint az „ural­kodó status-vallást külsőleg minden alattvaló gya­korlani köteleztessék ugyan, de a' benső meg­győződés minden polgárnak szabad maradjon." Párisban a'vérmenyekzö akkorban ünnepeltetett, — XIII-dik Gergely akkor énekló „Téged Isten dicsérünk"-jét, mert, a' híres Muretus szerint, „a' csillagok akkor világosabban fénylettek, hogy elárulhassák az eretnekek rejtekhelyeit, a' Szajne habjai jobban dühöngtek, hogy a'tisztátlanok holt­testeiket mielőbb a' tengerbe vethessék:" ámbár a' nemes-keblií II—ik Miksa, IX-ik Károly ipája, értvén a'borzasztó esetet, azt mondá: „Ich habe es mit herzlichem Leid vernommen, dass sich meinTochtermannzueinem so schandlichen Blut­bad hat bereden lassen. Doch weiss ich so viel, dass mehr andere Leute regieren, als er selber. Er hat sich hierdurch einen Fleck angehángt" 'stb. Azon kor volt az, mellyben a' spanyol II—ik Filep, Alba által, dühöngött Németalföldön. De a' vallás-szabadság magasztos eszméjét a' német nemzetből illy vészek ki nem irthaták. A' 30 éves háború borzalmai által győzelmes életet, és a' két egyházforma fenmaradási egyenlő jogá­nak megismerése által, azon alkotó lehetséget vívott az magának, melly a' két egyházformából, a' keresztyén vallás valóságát a' kifejlődéshez kö­zelebb segíti. Minekutána a' nép vallásos buzgalma sokfé­lekép politikai czélokra használtatott, 's a' visz­szaélések által fellázított egyházi szenvedély óri­ási küzdelmeit kidühödte, — csak azután jutottak az emberek azon meggyőződésre, hogy a' hitper inkább azok ügye, kik abból kenyér-tant és éle­lem-módot csinálnak, — mint a' nép szüksége. Statistikai adatok által bebizonyítható, hogy mind a' két egyházforma alatt a' nép erkölcsisége csaknem egyenlő. A' protestantismus ép ugy nem irthatott ki minden tudatlanságot, mint az akkor katholi­cismus minden tudományt. A' tapasztalatok végre egy jótékony ellenhatást idézlek elő. A'nép kény­telen volt átlátni, hogy az ö jólléte vagy bal­sorsa csak papi perlekedő szellem kielégítéséül szolgáló eszköz; azért a' hitágazati szörszálha­sogatásoktól elfordulva, inkább hajlott a' keresz­tyén vallásnak tettleg erkölcsi oldalához. A' kü­lön-felekezetüek népies együtt-élése több hatást eszközlött a' béke megnyerésére, mint minden egyítö elméleti kísérletek. Míg kevéssel ezelőtt lehetlennek tartatott, hogy kél hitfelekezet ugyan­egy statusban egymás mellett békével megma­radhasson: csak hamar bebizonyítá a' nép azt, hogy a' békés 's Istennek tetsző együttlét, az élet legfontosabb viszonyában, a* nős életben is, le­hetséges. A' vegyes házasságok által leginkább kézzel­foghatóig bebizonyult az, hogy a' külön hitfor­mák a' legszorosabb együtt-élésben sem akadá­lyai a' magosabb erkölcsi és vallásos czéloknak, és hogy joggal remélheté minden, hogy az egy­házi béke a'nép-élet ezen család gyökerén állan­dóan szilárdulván, dús gyümölcsökké képződik. De másként kell történnie! Ezen jótékony meg­győződésnek természetes következménye lön a' tulajdonkép egyházi dolgok iránti egykedvűség. — A' népnek mindig növekedő körében az egy­ház-szolgálat ugy nézetett, mint a' keresztyén életre nem lényegesen szükséges, és az eszme mindinkább terjedt és szilárdult, mivel a' kornak szabad-szellemű iránya rég előkészítő és táp— lálá azt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom