Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-09-21 / 38. szám

nétek olly tüzesen, 's kapnátok egymás hajába. Véleményem szerint, itt egyik kérdéses félnek sem volna szava, ugy, mint félnek; csak ugy, mint az egyházkerület egy-egy ekklézsiájának; mert nem egyes ekklézsiák, hanem az egész egy­házkerület joga és dolga, saját java — nem pedig provinciális érdekek — szerint rendelni iskoláját. Oh, szegény collegium! te, melly magad is alig tenghetsz, mi varázserő létezhetik benned, mi annyira elhagyja feledkezni érted küzdő hősei­det I?— Valóban, gyönyörű mulatság az érde­keltlen szemlélőnek, mint hetvenkedik Komárom a* Pesti Hírlapban; (!!) mint lamentál Pápa a'Je­lenkorban, *) 's mint igyekszik egyik a' másikat piszkolni! — Komárom Pápa iránt nem a1 leg­lovagiasb, hogy azt még most is piszkálja, bo­szontja, holott már félig-meddig elnyerte a' kon­czot, miért küzdött. Hanem ez tán gyermeki öröm­nek el nem titkolható kitörése; mi, kivált a1 június 17-ki dobütéskor, teljes — nevetséges — mér­tékben mutatkozott. — Pápa pedig szünetlen azon elnyűtt, katona-, Duna-, földrengés-, megyegyü-Iés-féle ***) okaival áll elő, Komárom szemeiben szálkát mutogatván, 's magáéiban a' gerendát — az 1841-ki 's 44-dik szép demonstratiókat (!!) — feledvén. Hisz Komáromban eddig is volt is­kola ; voltak és vannak számos tanulók, vidékről is; és soha semmi veszély nem fenyegette őket, sem szüléiknek illy agyrém nem foglalta el fejő­ket; de itt soha szuronyok, részeg parasztok, ká­posztás-hordós büdös kamra, nem is használtattak ám a' tanulók ellenében. Önérdekeitől elvakítva, nem veszi észre Pápa, hogy a1 superintendentiá­nak, iskolára — még pedig ollyanra, melly a' kor igényeinek megfeleljen — mulhatlanul minélelébb szüksége van; mert az ó collegium dűlőfélben, 's azt csodálom, hogy eddig is nyakukba nem dűlt. Egészen újat kell hát építeni akarhol; de Pápán, akár a' régi piszkos helyen, akár az ujabb, meg­vett — de már el is adott — szép telken, az épí­tés a' superintendentiának anyagi körülményein felül van; Pápa pedig nem ajánlkozik a' fölépí­tésre. Kénytelen hát az egyházkerület — ha Pápa bármilly classicus hely is — másutt,'s olly helyen építni iskolát, hol legkönnyebb-szerével építhet. Nem kell hát dicsérő beszédeket tartanunk egyik vagy másik hely elsősége fölött, 's holmi mellékes okokat felhozni a' collegium Komáromba vitelé­re; mert a' superintendenlia nem azért nem tartja *) Szabad legyen partém pro toto vennem ; mert mind a1 két részröli nyilatkozat közlője, saját feleinek szivéből 's gondolata szerint szól. B. **) Különösen, uraim! hallgassunk el a' korteskedés szem­rehányásával; mert mindenik félről történt az, 's elég piszkos és magányérdekeket eláruló dolog volt. B. ***) Attól ne féljünk, hogy a1 tanuló napokat töltsön itt, mert ha hall, legfölebb az első két napon hallhat valamit, mi öt érdekelhetné. B. tovább iskoláját Pápán, hogy ott uszda, megye­gyülések 'st.eíf. nem léteznek; hanem mivel anyagi körülményei mulhatlanul ugy kívánják. Minthogy pedig Komárom, a" már most is létező, 's jó kar­ban levő iskoláját, szép telket és az építésre al­kalmas összeg pénzt ajánlott: nem volna a' su­perintendentiának jó dolga, ha e' szép ajánlatot el nem fogadná. — Az egyházkerület tehát csak saját javára, saját jogával élt, midőn iskoláját Pá­páról Komáromba áttenni határozta ; söt még jo­gából is elengedni látszatott, midőn ezen határza­tát nem tudomás, hanem helybenhagyás végett terjeszté föl ö felsége magas kormányának. Pá­pának ezzel nem veszett el privilégiuma iskolát tartani, — *s ha visz el a' superintendentia vala­mit onnan, csak magáét viheti; ez ellen pedig Pá­pának semmi szava sem lehet. — Egész feleba­ráti szeretettel tanácsolhatom hát mind Pápának, mind Komáromnak: hogyne nevettessék magukat tovább a' világgal; amaz tűrje férfiasan, ha tán magányérdekei csorbulást szenvednek a' közér­dek által: emez pedig legyen lovagiasabb, ne nyi­latkoztassa annyira örömét a" tán igen is nagynak képzelt nyereség fölött, 's ha tán sértetik Pápa által, lenne szerényebb elhallgatni; mert illetlen dolog, mindeniknek saját érdekökben felszólal­niok. Bukinszky. lelkész-iktatás Farádon, rot« megyében. A' dunántúli lelkészek egyik Nestorának, nt. Gáncs József farádi ev. lelkész és kiszolgált esperes urnák nyugalomra léptével, az árvául maradott egyház l. Horváth Dávid rév­komáromi helyettes-lelkészt választá ielkészeül, ki azon gyülekezetbe a' mult nyárutó 3l-én, nt. Kutasy György esperes úr által, ünnepélyesen be­igtattaték. Szónoklatának alapigéjeül választá 2. Timolh. 4, 5. Beszédtárgya ez volt: Millyen érzelmekkel és föltételekkel kívánom hivatalomat kezdeni 's folytatni ? 1) Tisztelettel Isten iránt. 2) Hálaadással. 3) Szeretettel. 4) Hűséggel. 5) Bizo­dalommal. — A' kidolgozás jól kivitt, az előadás élénk volt. - Jeles-készületü fiatal társunkat kí­sérje ezen új pályakörén folytonos megelégedés és mindennemű isleni áldás! Kiss Sámuel. flegtisztelteté*- Bartholomaeides Sá­muel gyón-dabasi evang. lelkész, a'gyümölcste­nyésztés körében szerzett érdemeiért, a' magyar gazdasági egyesület által érdempénzzel tisztelte­lett meg. Mellékesen még annyit említhetünk, hogy Bartholomaeides urnái, a1 legfinomabb öszi­baraczkból 300, szomorú ákáczfából 80, vörös­virágú ákáczfából 60, savanyu szederből 30 egy­nehány oltvány kapható. Azon urak tehát, kik az ipar és szorgalom ezen körében is jó példával akarnak elömenni híveik előtt, szívesen láttatnak Gyón-Dabason, akár a1 működés megtekintése, akár oltovány-vásárlás végett. Pesten sep. 10-én 1845. Egy utazó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom