Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-09-21 / 38. szám

szellemi kincs, de kevés ám a' szellemi kincs sikere szintúgy erélyes akarat, mint anyagi kincs nélkül, mellyet még ott is szeretünk nyirbálni, hol ez eddig — eddigelé ha szűken is — létezett, — egyes ember szeszélyétől függesztjük föl az iskolák nem csak virágzását, de létét is. Én tehát az érintett törvényczikkre ugyan támaszkodnám, de azért a1 kormány befolyását sem ellenzeném, annyival inkább, mert azon törvényczikk főfelügyelőül csakugyan a' fenséget teszi, — nemcsak nem ellenzeném, de országgyülésileg sürgetném, hogy, mint a' haza törvényszerű polgárai, mindazon nevelési jótéteményekben részesüljünk, mellyeket a' magyar haza polgárainak nagy része ténylegesen élvez. És ez az első indítványom. Mi lenne ennek eredménye? Alanyilag nevelésbeni szellemi egység, tárgylagosan erösebb anyagi állás, 's ezekből eredő iskolák virágzása. Ekkor a' tanulmányi és nevelési bizottsághoz közölünk is választatnának aránylag egyének, az iskola-ügyet képviselők, — mit én nagy emberünk szájából hallottam, - honnan, magunkra hagyatva, természetesen, kimaradtunk, így az egész országban az ellenzékes nevelésből is végre csakugyan egy nevelés fejlenék ki, midőn jelenleg a' népnevelés országunkban nem ellenzékes ugyan hanem szétdarabolt, iránytalan , talán ellenséges is. És kell-e arra, hogy csak egyes család boldogsága eltemettessék, egyéb, mint iránytalan és ferde nevelés a' családi egyes tagok közt!? Hát egy ország talpköve hogyan lenne erős, ha annak alatta ellenkező népnevelés ármánya bujtogat? — Az elnyomattatástól és üldözéstől már ma nem félek, ha aprólékos csatácskák mutatkoznak is; mert a' szellem korunkban sokkal általánosabb, hogy ugy tegyem ki, akár a' tárgylagos, akár az alanyi kötelékek közöl sokkal kiszabadultabb, mint akár egyik, akár másik túlság felé hajolnék 's mutathatná zsarnoki erejét. Hiszem és vallom, hogy én inkább óhajtók egy uralkodót, mint több apróbb zsarnokot. Ha mi az érintett törvényekhez ugyan ragaszkodunk, de egyszersmind a' kormány iránt bizodalmasakieszünk: képviselt iskola-ügyünk, általán véve, virágzó leend, — képz-intézeteink lesznek, mi most épen nincs: mert ne altassuk el magunkat, a' nevelés és oktatástan bármilly czélszerü tanítása még nem tesz képz-intézetet, ahoz több kell, jelesül: a' gyakorlati foganítás vagy a' képzett növendékek alkalmazása; de mi evang. reformátusok a' népiskolák tanítását két 's három évig fölváltva, többnyire más pályára készült ifjakra bízzuk, kik a' legszentebb czélt mellékes czélokhozi eszközül alacsonyítják le, hogy ugy tegyem ki, pályájukhozi átmeneti hídul használják. Igy állunk mi legszentebb ügyünkkel, az említett t.czikkre és szegénységi rendszerünkre támaszkodva, — egészen ellenkezőleg állók, ha a' törvényre és az erős kormányra alapítjuk ügyünket. Iskola-ügyünkben tétetnek-e folytonos javítások? Hibáznám, ha erre általán véve tagadólagosan felelnék; mert mind egyes lelkes oktatók munkáiból, mind testületek munkálataikból a' sikert láthatni. De itt is hiányzik főiskoláink összhangzata, nem mondom, a' tanulmány-rendszerben vagy a' fenyítékben: de még a' szün-idökben is; innen a' mennyi főiskola, annyi separalismus, annyi szakadás, mi elég szomorúan még az életben is mutatkozik, nem mondom, ifjaink de, tanult férfiaink 's öregeink közt is. És mi ennek ismét oka? Nem az,mintha nekünk is a'lelkes gr. Zayhoz hasonló lelkületü egyéneink nem lennének; mert a' gr. Telekyek és b. Vayak nagy lelkökröl ki nincs meggyőződve? : hanem itt is előáll a' mi hiányunk két tényezője, mellyek közöl egyik inkább alanyi vagy benső, a' másik inkább tárgylagos vagy külső, 's hogy ezek egymásra viszonyulásából valódi tényleges hiány áll elő, könnyen beláthatni, 's ezen tényezők alanyilag a' négy egyházkerület független különállása, miszerint ezek az egyetemes gyűlést, az úgynevezett conventet, törvényes testületnek el nem ismerik, vagy egyéni 's egyoldalú körülmények közt akarják néha elismerni. Hiányunk tárgylagos tényezője pedig a' már többször említett szegénységünk, és a' szegénységünket fedezni akaró, idejét lejárt kéregetési rendszerünk; mert volt és van egyházkerület, melly, hogy ebbeli körét annál-inkább szélesíthesse, még felső helyen is kész vala sürgetni a' rokon szomszéd kerület régi gyepüinek főiszaggatását. Én az önálló gondolkozásnak barátja vagyok, — nevelési nézeteimben is a' lélek kifejlésnek mindenütt ezt tettem vég föladatául: de nem az olly önállóságot sürgetem, melly másra mitsem hallgat, más tanácsát megveti, 's magában dúl; mert hiszen önállóságot képzelni sem lehet, ha nincs ellenzék, mi körül az önállóságot kivínunk 's kimutatnunk kell. Én autonomiát, önparancsot 's önuralkodást csak ott gondolok, hol ellenzékes vonzalmak vannak, és az erénynyel ellenkező kisértetek is hányják csábító cseleiket. Legyen bárkinek hosszas és áradozó fogalma a' központosításról, enyém, a' kör- és gömb-fogalmából indulva ki, röviden ide megy: hogy a1

sugárok valamint a' központból mennek ki: — ugy a7 kerületem megfeszülés, hajlás és megtörés után csakugyan a' központra tartoznak visszahatni; és valamint a' mindenségben egyoldalúlag kiható erők visszahatok nélkül létet nem állítanak elő ?

s minden léteknek ismét egy központra kell visszahatniok: ugy munkálódó testületek kisebb 's nagyobbkörü központra-sulyulás nélkül egyoldalúak, 's igényelt és vélt önállóságuk mellett is ingók és a' romlás csiráját hordják magukban. Tehát második indítványom lenne: hogy a' négy egyházkerület válaszszon egy föfölügyelöt, — az egyetemes gyűlés rendeztessék, ismertessék meg törvényszerű testületnek; ekkor lesz gr. Zaynk, —