Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-09-21 / 38. szám

iskoláinkban és egyházi kormányunkban a' mos­tani szétszakadás és iránytalanság helyett lesz öszhangzatos, irányos egység. Ezen indítványom­hoz ragasztom még azt is, hogy a' két protestáns fél együtt válaszszon ismét egy főfelügyelőt, ren­dezzen vagy eszközöljön egy egyetemes prote­stáns gyűlést. Ennek józan-tapintatu rendszabá­lyai tehetik le elemeit az ohajtott uniónak, a' pro­testáns egységnek, mi illy sokféle-ágú és színe­zetű szétdaraboltságunkban, véleményem szerint, álomországi szent ohajtat,'s én az unióról irt esz­méket becsültem ; de minthogy egyetemes foga­lomra egyik sem emelkedett, sikert Ígérnem egyik­nek sem lehete. Oktatói összejövetelünk van-e? Nincs. Vét­kes volnék, ha főiskoláink némelly oktatóinak ér­demüket meg nem ismerném, azok iránt méltány­lásomat nem nyilvánítanám 's másokét irántok nem kérném: de azt is szabad kimondanom, hogy ok­tatóink szelleme nem mind illyen. Az oktatói ösz­szejövetel hiányának tényezője is kettő: úgymint, alanyilag az iskolák separatismusából fejlő egy­oldalú nevelési rendszerünk, miszerint még ta­nuló-korunkban igen megelégszünk magunkkal és közvetlen körüleinkkel, e' miatt kényelmesek is vagyunk, még a' kéregető utazásokat is kocsin szoktuk tenni. Én minden növendékeimet szün­idöbeni gyalog-utazásra intem. A' kocsi hirtelen szalad, nem engedi a' tárgyakat jól szemlélni; pedig ki nem szemlél vagy roszul szemlél: nem gondolkozik, vagy roszul gondolkozik az. A' ma­gunkkal^ körületeinkkeli megelégedést átvisszük az életbe, ezért mozdulunk nehezen, ezért nem óhajtunk nagyon másokkal összejöni. Tárgylagos tényezője összejöveteli hiányunknak, az egész is­kola-lényünkben gyökerező szegénység; mert ha iskola-alapítványaink szegények: bizony nem lehet ott máskép, mint szegényen fizettetnünk. Azon­ban ezen két tényezőt legyőznünk, hanem egész­ben is, de részint csakugyan hatalmunkban áll. Az alanyi igen könnyű, mindössze is az egyéni­ségen felülemelkedő egy kis gondolkodásban, szellemben áll, miszerint átlátjuk, hogy az iskolai scparatismus a' mellett, hogy szellemileg káros eredményű, egyúttal müveit emberhez illetlen is: az oktatói összejöveteleknek pedig, az ott váltan­dó eszmecseréknek, személyes ismerkedésnek, barátságos utazásnak eredményei szellemi be­csüek és hasznosok. Illy gondolkodás által az alanyi hiány legyőzve van. A' tárgylagos hiányt is legyőzhetjük valahogy. Néhány krajczárunk csak akad, — ha kocsink nincs, vegyünk táskát és tárczát 's utazzunk, miként ezt a'leghíresebb né­metországi oktatók is teszik. Ha tehát az oktatói összejövetel hiányának legyőzése magunktól függ és nem is olly sokba kerül: harmadik indítvá­nyom lenne: hogy tartsunk évenként oktatói ösz­szejöveteket, de nemcsak elkülönzötten egy hit­felekezetét, hanem, minden felekezet-különbség nélkül, egyetemest, azután különöst és részlefest, ha szükségesnek látandjuk, — és én, megvallom, igen czélszerűnek, gazdálkodási tekintetben is ki­vihetőbbnek találnám, ha az oktatói összejövetel a' magyarországi orvos- és természetvizsgálók nagy gyűlésével esnék össze, mind időre, miud helyre, vagy legalább környékre nézve; mert a' természettudósok közt úgyis több oktatók van­nak, és az oktatókat a' természettudás érdekieni tartozik; mert egyoldalú, eszményi 's csak a' túl­világnak tartó nevelési rendszerünket több közt épen annak tulajdoníthatjuk, hogy iskoláinkban a' természettudományok, a' legközelebbiek és köz­vetlenek, növendékeinktől igen messze vannak, holott ev avltj (cpvai) yctQ t.iofiev^xi.vsfjeda xai eopev. Én a'jövő évi orvos- és természetvizsgálók nagy gyűlésén — ha Isten éltet—jelen leszek, — jöj­jünk össze nevelök és oktatók, Eperjesen és Kas­sán,— magukban több nevelök és oktatók vannak, tartsunk egy kis nevelési eszmecserét, folytassuk a* nevelési társulat munkálódását, teljesen meg­vagyok győződve, hogy áldás követendi legszen­tebb igyekezetünket. Beh szépen egyítfetnék itt is a' nevelési benső a1 természeti külsővel 's hárulna el egy nagy egyoldalúság; mert szép ugyan a' természettudós és nagyszerűbb vizsgálása: de míg az iskolákban nem tétetik le az alap, addig kevés a' siker. Szép vagy oh, hon! fér, völgy változnak gazdag öledben, Ám! természetföl mind ez Ielfeet'en ajándék, Naeygyá csak fiaid szent akaratja tehet = nevelés. Ez azon három indítvány, mit én, iszonyú éles szúnyogcsipések közt, a' szabadban irtam; nem tudom, nem kapok-e élesebb csípéseket: de min­den esetre kérem főleg hitsorsosimat, hogy ezen tárgyakat vegyék szívökre 's papíron-kivüli léte­síthetésök iránt adjanak jobb javaslatot. Költ Besnyöben, 1845. august. 20-kán. Warga János. Iftef. faiskolai dolgok. Convictus. Minthogy a' dunántúli egyházkerület f. é. jun. közepén tartott közgyűlése alkalmával egy t. cz. úr megfejté már, hogy a' Poenalitas czimü czikk nem mást, mint a' pápai főiskolát érdekli i *) ugy hiszem, itt az ideje kijelentenem, hogy igenis a' dunántuli egyházker. főiskoláját van szándékom vázlatban megismertetni a'világgal; ezért kezdett dolgomat folytatom. III. Hogy mi állat legyen a 'convictus? hiszem iránta a* természetbúvárokat nem szükség meg­*) Azon jó úr t. i. e" czikkben elöjövő önkén ytes adóztatásra felhozott példát a' nevezett főiskola egy tanárára czélzónak mondván , azt rágalmazásnak kegyeskedett keresztelni, sőt a' gyűlés egyházi elnöke azt jónak látta meg is czáfolni ezen szókkal: „Tehát meg van czáfolva." (? II!) Sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom