Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-09-21 / 38. szám

iskoláinkban és egyházi kormányunkban a' mostani szétszakadás és iránytalanság helyett lesz öszhangzatos, irányos egység. Ezen indítványomhoz ragasztom még azt is, hogy a' két protestáns fél együtt válaszszon ismét egy főfelügyelőt, rendezzen vagy eszközöljön egy egyetemes protestáns gyűlést. Ennek józan-tapintatu rendszabályai tehetik le elemeit az ohajtott uniónak, a' protestáns egységnek, mi illy sokféle-ágú és színezetű szétdaraboltságunkban, véleményem szerint, álomországi szent ohajtat,'s én az unióról irt eszméket becsültem ; de minthogy egyetemes fogalomra egyik sem emelkedett, sikert Ígérnem egyiknek sem lehete. Oktatói összejövetelünk van-e? Nincs. Vétkes volnék, ha főiskoláink némelly oktatóinak érdemüket meg nem ismerném, azok iránt méltánylásomat nem nyilvánítanám 's másokét irántok nem kérném: de azt is szabad kimondanom, hogy oktatóink szelleme nem mind illyen. Az oktatói öszszejövetel hiányának tényezője is kettő: úgymint, alanyilag az iskolák separatismusából fejlő egyoldalú nevelési rendszerünk, miszerint még tanuló-korunkban igen megelégszünk magunkkal és közvetlen körüleinkkel, e' miatt kényelmesek is vagyunk, még a' kéregető utazásokat is kocsin szoktuk tenni. Én minden növendékeimet szünidöbeni gyalog-utazásra intem. A' kocsi hirtelen szalad, nem engedi a' tárgyakat jól szemlélni; pedig ki nem szemlél vagy roszul szemlél: nem gondolkozik, vagy roszul gondolkozik az. A' magunkkal^ körületeinkkeli megelégedést átvisszük az életbe, ezért mozdulunk nehezen, ezért nem óhajtunk nagyon másokkal összejöni. Tárgylagos tényezője összejöveteli hiányunknak, az egész iskola-lényünkben gyökerező szegénység; mert ha iskola-alapítványaink szegények: bizony nem lehet ott máskép, mint szegényen fizettetnünk. Azonban ezen két tényezőt legyőznünk, hanem egészben is, de részint csakugyan hatalmunkban áll. Az alanyi igen könnyű, mindössze is az egyéniségen felülemelkedő egy kis gondolkodásban, szellemben áll, miszerint átlátjuk, hogy az iskolai scparatismus a' mellett, hogy szellemileg káros eredményű, egyúttal müveit emberhez illetlen is: az oktatói összejöveteleknek pedig, az ott váltandó eszmecseréknek, személyes ismerkedésnek, barátságos utazásnak eredményei szellemi becsüek és hasznosok. Illy gondolkodás által az alanyi hiány legyőzve van. A' tárgylagos hiányt is legyőzhetjük valahogy. Néhány krajczárunk csak akad, — ha kocsink nincs, vegyünk táskát és tárczát 's utazzunk, miként ezt a'leghíresebb németországi oktatók is teszik. Ha tehát az oktatói összejövetel hiányának legyőzése magunktól függ és nem is olly sokba kerül: harmadik indítványom lenne: hogy tartsunk évenként oktatói öszszejöveteket, de nemcsak elkülönzötten egy hitfelekezetét, hanem, minden felekezet-különbség nélkül, egyetemest, azután különöst és részlefest, ha szükségesnek látandjuk, — és én, megvallom, igen czélszerűnek, gazdálkodási tekintetben is kivihetőbbnek találnám, ha az oktatói összejövetel a' magyarországi orvos- és természetvizsgálók nagy gyűlésével esnék össze, mind időre, miud helyre, vagy legalább környékre nézve; mert a' természettudósok közt úgyis több oktatók vannak, és az oktatókat a' természettudás érdekieni tartozik; mert egyoldalú, eszményi 's csak a' túlvilágnak tartó nevelési rendszerünket több közt épen annak tulajdoníthatjuk, hogy iskoláinkban a' természettudományok, a' legközelebbiek és közvetlenek, növendékeinktől igen messze vannak, holott ev avltj (cpvai) yctQ t.iofiev^xi.vsfjeda xai eopev. Én a'jövő évi orvos- és természetvizsgálók nagy gyűlésén — ha Isten éltet—jelen leszek, — jöjjünk össze nevelök és oktatók, Eperjesen és Kassán,— magukban több nevelök és oktatók vannak, tartsunk egy kis nevelési eszmecserét, folytassuk a* nevelési társulat munkálódását, teljesen megvagyok győződve, hogy áldás követendi legszentebb igyekezetünket. Beh szépen egyítfetnék itt is a' nevelési benső a1

természeti külsővel 's hárulna el egy nagy egyoldalúság; mert szép ugyan a' természettudós és nagyszerűbb vizsgálása: de míg az iskolákban nem tétetik le az alap, addig kevés a' siker. Szép vagy oh, hon! fér, völgy változnak gazdag öledben, Ám! természetföl mind ez Ielfeet'en ajándék, Naeygyá csak fiaid szent akaratja tehet = nevelés. Ez azon három indítvány, mit én, iszonyú éles szúnyogcsipések közt, a' szabadban irtam; nem tudom, nem kapok-e élesebb csípéseket: de minden esetre kérem főleg hitsorsosimat, hogy ezen tárgyakat vegyék szívökre 's papíron-kivüli létesíthetésök iránt adjanak jobb javaslatot. Költ Besnyöben, 1845. august. 20-kán. Warga János. Iftef. faiskolai dolgok. Convictus. Minthogy a' dunántúli egyházkerület f. é. jun. közepén tartott közgyűlése alkalmával egy t. cz. úr megfejté már, hogy a' Poenalitas czimü czikk nem mást, mint a' pápai főiskolát érdekli i *) ugy hiszem, itt az ideje kijelentenem, hogy igenis a' dunántuli egyházker. főiskoláját van szándékom vázlatban megismertetni a'világgal; ezért kezdett dolgomat folytatom. III. Hogy mi állat legyen a 'convictus? hiszem iránta a* természetbúvárokat nem szükség meg*) Azon jó úr t. i. e" czikkben elöjövő önkén ytes adóztatásra felhozott példát a' nevezett főiskola egy tanárára czélzónak mondván , azt rágalmazásnak kegyeskedett keresztelni, sőt a' gyűlés egyházi elnöke azt jónak látta meg is czáfolni ezen szókkal: „Tehát meg van czáfolva." (? II!) Sz.