Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-09-21 / 38. szám

egyházmegyék akarata nélkül történt, csakhogy eddig még az e.megye alatt nem az összes papság és egyházak képviselő-testületét lehetett 's kellett érteni, hanem azon néhány egyének Öszszegét, kik rólunk nélkülünk mindent határoztak, de a' kiknek határozataikat, mivelhogy rólunk nélkülünk határoztak, mí igen gyakran, kivált ha nem tetszettek, szépen ignoráltuk. Van ugyan a* kerületi gyűlésnek képviseletet illető határozatában ollyan is, mi idöelöttinek látszik , mint p. o. a' kerületi gyűlésre egyházak szavazat-többségével küldendő e.megyei követek elrendelése, *s az egyházmegyei képviselő közgyűlések tarthatása; de nem ép olly időtlen szülött, hogy értekező a' medve-kölykezésröli ismeretes mesét méltán reá illeszthette, hanemha annyiban, mennyiben a' tervezett képviselet egyéb részei is (hogy már a' nem igen díszes metaphorát allegorisáljuk) kinyalattassanak, azaz, kifejtessenek, mit már a* legalább megengedve elfogadott igen hasznos részeknek kifejlése szükségesít; 's ez törvényhozói téren nem mindig rosz tactika, mire legközelebbi időkben a'politikai téren is nem egy példával szolgálhatnánk, ha kivált e'végzések keletkeztének történetén is értekező egykissé észtanilag elmélkedni nem sajnálna, ha már törvényhozói bölcs tapintatával, mint kerületi ülnök, a' kerületi gyűlést nem szerencsésíté. Ne maradjon meg egyéb ez intézkedésből, mint az, hogy az e.megyék egyházak szavazata által választott követeket is küldenek kerületi gyűléseinkre, már ez is nyereség, 'saz illyek bátran szemökbe nézhetnek azoknak, kik csak önmaguk, vagy legfölebb a* megyei néhány egyénből álló testületnek képvilői leendnek, 's bár nem egész joggal, de még is jogosabban nyilatkozhatnak a' megye nevében, mint amazok. Jóllehet, ha rendeztetnék képviseletileg az egész : én inkább az e.megyei képviselő gyűlésen választatnék követet, utasíttatnám, 's vennék tőle számot, mint így; mert ez uton választatikugyan, de nem utasíttathatik,'s eljárása számon nem kérethetik; — de ez is jobb, mint a'semmi,— ez is megtermi utóbb közhasznú gyümölcsét. — A' képviselő egyházmegyei gyűlésnek, kivált a' vélemények központosítása iránt, a' palotai gyüléseni megrendelése sem volt — értekező urnák meggyőződése szerint is, ki ellene ott fel nem szólalt — hely- és czélszeriitlen ; mert azon kivül, hogy a' vélemények az egyházakéi, azok közöl, kiket ön félt a' szerinte új képviselettől, én pedig a' régitől, ha a' képviselők jelen vannak a1

gyűlésen, nálunk sokan nem vetemednek arra, min, ha kitálalnám, ön is megundorodnék az illy tekintélyszerzéstöl. (Vége következik). Nagy János, nagy-sallói lelkész. I § k o 1 a-u g yi Három Indítvány liltsorsoslmlioz és másokhoz. Régen nyomja néhány szó súlya keblemet, a* millyen súlyos ez nekem: lehet, olly visszatetsző és tőlem váratlan leend ez némellyeknek. Ki az a' népnevelést szivén viselő, kinek lelke nem örülne *s magasztos hálával nem telnék el a1

fenséges kormány lelkes gondoskodása iránt, midőn hírlapokból olvassa, hogy az öt királyi mesterképző intézet oktatói szünidőben, kormány-költségen, a' külföldi, jelesül a' bajorhoni képzintézeteket látogatják azért, hogy onnan nevelői és oktatói ügyesebb tapintattal térjenek vissza *s gaz-* dagítsák intézeteiket? Ki az az iskola-ügygyel foglalatoskodó, ki mély tiszteletre nem buzdulna egy olly jeles föfölügyelö iránt, mint gr. Zay ő méltósága, ki a' kormánya alatti iskolák oktatóit minden évben ősi lakába híjjá meg, azért, hogy as iskolák létegébe vágó hiányok az oktatók által gyakorlatilag kiszemeltetvén, előterjesztessenek 's orvoslásuk iránt czélszerü intézkedések és rendszabályok hozattassanak javaslatba? De ki az as iskolát szivén viselő, ki a' rokon evangelicus oktatók évenkénti önkénytes összejövetelüket is szívből nem méltányolná, csak egy kis kirándulás , csak személyes ismerkedés tekintetéből is? annyival inkább, ha azon gyakorlati eszmecseréket gondolára veszi, mellyek illyen helyt történvén, egymástól átvétetnek, a' különböző helyzetű iskolákban foganíttatnak, és a' következő évben foganitásuk vagy nem foganíthatásuk felöl ismét tudósitások terjesztetnek elé. Ugyan mi történik mindezek iránt nálunk evang.reformatusoknál ? Rövid a' felelet: Vagy épen semmi, vagy alig valami. Nálunk mesterképző-intézetek, ezek a' népnevelésnek veteménykertjei, szorosan véve, nincsenek, és ezen hiány evangelicus rokoninkkal is közös, mert a' nyíregyházi mesterképzö-intézet még csak születésben van. És miért nem birunk mi ezen alapintézetekkel? mert szegények vagyunk és a* mellett álfogalmunk levén az iskolákról, sokat akarunk ölelni, mindig nagyobb és több nevelő-intézeteket akarunk, - az alapot vagy elmulasztjuk, vagy összezavarjuk a' derékkal és a' csúcscsal, a' szegénységet fedezni akaró kéregetésen — hogy ugy szóljak — veszekedünk, egymás intézetének ásunk alá. Ki nem ismeri a'pápai iskola mult és jelen sorsát? ki előtt ismeretlen a' kecskeméti és nagy-körösi iskolák viszonya ? Szegények vagyunk ?! igen is szegények ; mert mi most is azt gondoljuk, hogy az üldözések korában élünk,—mi a' kormánynak legbölcsebb intézkedésétől is félünk, igazán sokszor méltatlanul gyanúsítunk, —példával szolgálhatnék, de tanácskozó teremet mindenben nyilvános térre hozni, véteknek tartanám. Mi iskoláink 's egyházaink körül az 1791: 26. törvényczikkben büszkék vagyunk s méltán is; mert ez maga nagy