Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1845-08-03 / 31. szám
úr, a' tiszai egyházkerületi gyűlés főbb tárgyait, ezek közt az ötödik, személyemről szóló, pontja így hangzik: Jelenleg nyíregyházi segédlelkész Hotnola Istvánnak a' magyarosodás ellen Nagy-Rőczen tartott szentbeszédeérti megintetése a' hegyaljai esperességre bízatottÉn egy idő óta külföldön mulatván, csak most esett értésemre, hogy a' harmadfél esztendő óta már negyedik törvényhatóságon megfordult, 's mindegyik által — a' nélkül, hogy kihallgattattam volna — büntetéssel befejezett, mendemondán alapúló, pöröm utoljára is ujságlapok utján, a> közönség Ítélőszéke elébe, egészen elferdített értelemben, került: kötelességemnek tartom — bár későbben — a' t. cz. közönséget a' történtekről felvilágosítani, annálinkább, minthogy némelly túlbuzgó t. urak, müveit férfiúhoz, de főkép lelkészhez korántsem illő hevökben, ok nélkül, nagyon is éreztetik velem a' fentebb említettem czikk mérgébe mártott ellenséges fulánkaikat. Nyilvánítom tehát őszintén, hogy én bizony a' magyarosodás ellen soha és sehol — ámbár sok helyütt, a' hol t.i. az a' vallás elhanyagolásával majdnem a' nép lázadásáig űzetik, nem is ártana — szentszékről nem értekeztem, nem prédikáltam 5 's hogy a' szóban levő szenlbeszédnek tárgya a1 rágalmazás utálatossága levén — a' magyarosodás ellen kikelni eszem ágába sem volt. Pörbe idéztettem, az illető egyház nagy botránkoztatására, egy a' templomban nem levő ügyvéd által, a' szentszékről ejtett ezen szavak következtében: a? mai időben rágalmaztalnak nemcsak egyes emberek, de egész néptörzsökökis, mintp.o. a' tótok: de a' ki meggondolja, hogy ez harmadfél év előtt, tehát épen akkor történt, midőn egy néptörzsök, mellynek illymódoni üldözött fajához magamat számítani, divatszerüleg, soha sem szégyeneltem, — hazaárulónak,'s szent hivatalaikban és a' haza s egyház boldogsága előmozdításában megőszült vénebbjei, némelly ábrándosvakbuzgók ámításai nyomán, száműzetésre méltóknak kiáltattak ki; ki meg vagyon győződve azon sok méltatlanságról, mellyeknek ártatlan martalékává válni kénytelenittettünk, 's engemet még akkor theol. pályáját végzendő tanulónak lenni tud: az, egy igazságra 's méltánylásra számító 's minden becsületsértést mélyen érző ifjúnak , ha fájdalma enyhitéseül illyesmit a' szentszéken is említeni bátorkodott, — épen nem veheti rósz néven. De mivelhogy factum infectum reddi nequit, és én ezen világos igazság kimondásaért mindenféle iskolai, világi és egyházi dicasteriumok által, az egyházi rend hathatós közbenjárása ellenére, büntetésre elitéltettem: legalább annyit szabad legyen az illető bíráktól igazság szerint követelnem, hogy ha már csakugyan ártani törekszenek, adják elö a' dolgot ugy, a' mint van, 's ne ámítsák 's ne mérgezzék az a' nélkül is feszült közönséget alaptalan kifejezéseikkel 's elferdített tudósításaikkal. Homo la István, petrováczi ev. segédlelkész. Kérdés a' u-t. béké^ bánáti ref. esperességliez. A' Prot. Lap mult évi 18-dik száma szerintiilyen jelentést teszen n. t. esperes úr a' tractualis gyűlésnek: „Hol eddig unió volt, ott a'reformata rész egészen elenyészett, — Temesváron is ma-holnap ez eredményt látandjuk" — és a' f.évi 22-ik számban ezt olvastuk: „Mintjóslat, nyilván kimondatott, hogy ma-holnap a' tömösvári uniált egyházra is hasonló sors várakozik." Kérdem tehát, mert gondolom, hogy ezen ügy nemcsak engem, hanem minden őszinte barátját az uniónak és vallásosságnak érdekli: micsoda kútfőből merítette esperes úr ezen előadást? és ki volt az idén ama szerencsétlen jósló, a'ki ekklézsiámatnem is ismervén, vagy annak állapotát és körülményeit eszével felérni nem tudván, v. az uniotóli idegenkedésből, az esperességet akarta megörvendeztetni, vagy megijeszteni, nyilván kimondván: „Hogy ma-holnap a'tömösvári uniált egyházra is hasonló sors várakozik? Tudom, sokan meg fognak szívökben háborodni , ha elgondolják, hogy ezen előadások alaposak lehetnek; hogy a' homályosság és idegenkedés szelleme ott akar magának lakást ülni, a' honnan a' világosság és keresztyéni szeretet és egyesség lelke indult ki: azért bátorkodtam a* n. I. bék.-bán. ref. esperességet illendően megkérni: méltóztatnék a' hamis prófétának meghagyni, hogy aggodalmának — vagy talán óhajtásának — okait e' lap által nyiltan és körülményesen adja elő, hogy én is tudjam azoknak örömét, kik tán szívesen látnák az itteni két protestáns felekezet elválását, elkeserítni,—és azoknak szorongását eloszlatni, kik a' haladásban és protestáns gyülekezeteink gyarapodásában gyönyörködnek. Karner Vilmos, a' temesvári egyesült ev. anyaegyház lelkésze. 6yülés-határua|>. A' dunántúli ágost. evangélikusok e' folyó évben Veszprémben tartandják egyházkerületi gyülésöket, auguslus hónap 13-kán 'stb. Sajtó alatt van és Kilián Györgynél váczi-utcza Parkfríeder-házban a' pesti augllS-r tusi vásárra kapható lesz: 9111 á d ságok protestáns keresztyének számára. Készítette és gyűjtötte Szék»c s József pesti ev. lelkész.
