Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-08-03 / 31. szám

ön! Én ezt a' generál-convent felöl, sem pedig a1 protestáns egyházi testületnek egyéb tagjai fe­löl átalánoson fel nem teszem, mert egyenesen azok közé tartozom, kik Pállal szeretik mondo­gatni ezeket: Mindeneket elfedez, mindeneket hiszen, mindeneket remél, mindeneket eltűr: ha­nem annyit Török barátunkkal szives örömest megengedek, hogy egyes rakonczátlan, barbár egyének pr. egyházunkban is elegen vannak. És hogy még ennél is jobban megértsük egymást, azt is kész vagyok őszintén és nyilván meg­gyónni önnek, hogy, bárha én egyébként a' ge­nerál-convent iránt legnagyobb tisztelettel visel­tetem is, a1 radicális reformot közvetlen az ö ke­zéből még sem óhajtóm, mert a' generál- convent is el fogja — a' história nyomán indulva, — velem együtt ismerni azt, hogy az ollyan gyökeres re­form, melly közvetlen onnan felöl jő, vallási ügyben nem üdvös; és én azt mondom J. urnák 's vele a' vásárhelyieknek, hogy ha eddig csak papírnak írtunk, végeztünk: százszor annyit iran­dunk ezután, ha majd a1 generál-convent, vagy annak nevében a* küldöttség leend a' rendező. — Mindezekből természetesen folynak e' követ­kező végeredmények: 1) Munkálkodjunk mimagunk, miként hogy J. L. úr és a' vásárhelyiek is munkálkodtak körük­ben : a' generál-convent pedig az efféle, összes munkálatainknak küldöttség által létesítendő, és annak idejében, egy bizonyos kitűzött helyre minden esperességnek összehívandó követei ál­tal megvizsgálandó és jóváhagyandó kivonatát csupán csak ratificálja, vagy is, hogy Jeszenszky úrral szóljak, sanctionálja. Mivelhogy pedig az illyen munkálatoknak egyik legegyenesebb és Ieg­czélszerübb tényezője a' papi egylet, a' hol olly sok jeles lángész találkozik egymással, és a' hol nemcsak egy vagy másfelöl, hanem minden oldal­ról megvitattatik a1 szőnyegre került egyházi ügy: ennélfogva 2) Keletkezzenek minél hamarább és minél több papi egyletek, azaz, minden esperességben és tractusban. Igy, uraim! lassan-lassan meg fogunk barátkozni, mi papok, a' főelvekkel. Ha pedig mifocusok, vagy mint Idvezitönk nevez minket, világ világossági a'nap sugárait ma­gunkba öszpontosítandjuk: vajmi könnyű lesz már akkor híveinkkel is boldogulni! Bezzeg nem fog akkor Komlós Orosházára, Orosháza ismét Szarvasra, Csabára s. a. t. utalni, mint mostaná­ban: hanem egy levén a' közhangulat minden egyházban, egy leend végre, bárha egy kis va­júdás után is, az ohajtott eredmény, 's valósuland Urunk mondása: Luk. 17, 20. 21, — Isten! add, hogy föpásztorunknak főtiszt. Szeberínyi János urnák ezen, körünkben megpendített, noha né­mellyek között közölünk már ezelőtt is élő, jeles indítványa minél hamarább létesüljön! miszerint őszinte elmondhassa egykoron, ama kegyes Si­meonnal: Mostan bocsátod el szolgádat, Uraml békével beszéded szerint, mert látták szemeim Idvezitödet. — Csatoljuk mindezekhez 3) Urunk Idvezitönknek e' felséges intését: Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek, mert jóllehet a' lélek kész, de a' test erőtlen; és fogadni merekt hogy meg lesz a* ke­resztyén sanctio, a' millyet nekünk a' brachium seculare sem adhat. HorváthSáifruel. tót-komlösi evang. lelkész* I s k o I a-ü g ys. Oktatói köftgyiílés Kay-Ugróczou» F. é. julius 15-én gyülekezének össze — gr. Zay Károly, mint a' magyarhoni prot. evangéli­kusok főfelügyelőjének már jóval előre hivatalo­san szétküldött meghívására — hazánk prot. ev. gymnasiumai- és lyceumainak, tehát tudományos közép- és főtanodáink oktatói, mint az egyes ta­nodáknak küldöttei — Zay-Ugróczon, Trencsén megyében; Zay-Ugróczon, a' hol már azelőtt 4. évvel illynemü gyűlés tartatott, melly legszebb és legüdvösebb eredményéül felmutathatja ama kö­zös tanítási rendszert, a' mellyet — miután útját a' kerületek, esperességek, gyülekezetek és egyes tanintézeteknél, a' szokott módon, megjárta volna, — az 1842-ik évi jul. 15. és köv. napjain lefolyt egyetemes gyűlés a' maga határozata által meg-, erősített, szigorú életbe-léptetendését is magára vévén. Azóta e' közös tanítási rendszer, vala­mennyi iskoláinkat kötelezvén, nagyrészt már fo­ganatbais ment. De hibázott melléje még, az isko­lák teljes és egészséges szerkezetéből, a' tanulók főképen erkölcsi vezérlésének és nevelésének té­nyezője, az úgynevezett disciplinaris, fenyítéki vagy fegyelmi *) rendszer. Érezvén ezt iskoláink 's érezvén az egyetemes gyűlés maga is, ím 1844-ben sept. 2-kán (lásd, jegyzőkönyv 8-dik 1 pont 5-ik sz.) e' határozatot hozta, miszerint: „Az iskolai fenyítéki rendszer további halasz­tásnélküli kidolgozásának szüksége szinte elis­mertetvén , miután az eddig beküldött iskolai tör­vényekből's fenyítéki javaslatokból annak létre­hozása eszközölhető volna : főfelügyelő úr meg­megkéretik, hogy ezen rendszer tervezésére egy tanítókból alkotandó gyűlést, önnön ajánlatához képest, minélelöbb híjjon össze, melly nemcsak a' fenyítö-rendszer tervét kidolgozza, hanem egy­szersmind az egész isk. rendszert átvizsgálván, a' mennyiben a' gyakorlat czélszerü változtatáso­*) Csak tartózkodva mondom ki e'szót: „fenyíték és fegyelem," jól tudva, miként az iskolák, nevelési oldalukról nézve, épen nem lehetnek csupán fenyíték- és fegyintézetek, hanem hogy a' fenyíték az erkölcsi ue*­velésnek csak egy kis része. Vallom tehát, hogy fenyí­ték vagy fegy az egész erkölcsi, úgyszólván, jeliemi képezését a" tanuló növendéknek ki nem meríti K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom