Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-08-03 / 31. szám

vagy nem tudjátok-e hogy a' megbőszült természet semmikép sem hagyja boszúlatlanul magát, még a' szellemi világban sem ? Fordítsd meg hát a' bőrt, és majd csizma lesz belőle. Tanácskozzatok, többi egyházak is! körötökben illyesmi felöl, vagyha nem minden egyház olly tüzröl-pattant *s fogékony-keblü, mint a' vásárhelyi, — legalább, ti papok! magatok között. Körötökben megvitatott eszméiteket vigyétek az esperességi v. tractualis színpadokra; ezek ismét onnan felebb, és így a' generál, v. a* 4 superintendentiák conventje megértvén a' sok összefolyandó adatokból a' közvéleményt, — valamint azt, ha vájjon az, az apostoli egyház szellemével összevág-e szinte meg tudván Ítélni, igen is kerül majd az egészből egy kellemes, egy mindnyájunkat nem erötetve (mint á' brachium seculare) hanem szabadon, nyájasan összefűző accord. És csak ez leend aztán az állandó kormányrendszer, mellyen a'pokol kapui sem fognak diadalmat vehetni; mert miután, ugyszólva, a"' nép kebelében fogamzott, onnan felebb ment és így apránként mindenütt viszhangra talált, utóbb meg is honosodott: annálfogva neki hosszú életet nem igérni lehetetlen. Igaz ugyan, hogy ez lassúbb út 's csendesebb folyam, mint a' vásárhelyi, melly felhőszakadásként egyszerre lezúg, hogy annál hamarább elenyésszék: de, hitem szerint, annál állandóbb; mert igaz ezen latin mondat: Quod cíto fit, cito perit; valamint e' magyar is: Lassan járj, tovább érsz. — És nézzük csak az országot, nemde nem ezen rendet követi-e törvényhozásaiban szinte? íme, a' melly munkálatok országgyűlés alkalmával egyes küldöttségekre bízatnak, látjuk, hogy azok vagy a' megyei gyűléseken vagy a' hírlapokban vagy magán az országgyűlésen is szinte meg voltak vitatva. Lehetetlen már, hogy ez nálunk a' természet szabályai szerint, mellyek semmi ugrás felől sem akarnak tudni, szinte máskép legyen; mert hogy a' mit 300 esztendők során a' gyarlóság vagy ármány elhintett, azt egy vagy két év, csak amúgy ex abrupto, tökéletesen helyrehozhatná: azt Jeszenszky úr és a* vásárhelyieken kivül, aligha fogja más valaki hinni; maga a1 legegyügyübb ember sem, a'ki szájában hordja e' közmondást: Egy vágásra nem ütik le a' fát. Még az üvegházban sem érik meg aránylag olly rövid idő alatt a'gyümölcs, a'hol még is mi sem hiányzik a' megkísért czél eléréséhez, mint a' hogyan Jeszenszky úr és a' vásárhelyiek e* tervet meg akarják érlelni: holott, uraim! ne feledjük, hogy mi sem üvegházban, sem pedig orosz kancsuka ajatt nem nevekedtünk fel, hanem igen is nevekedtünk Istennek látható és így szabad ege alatt, miként maga Urunk Idvezitönk, és mindnyájan a' mi atyáink is, hol a' természet nem szokta meghazudtolni magát. Kényszerítsük tehát, ha ugy tetszik, mi magunk, helyes előkészületek után, a' generál-conventet illyesmire inkább, semhogy csak amúgy könnyelmüleg oda dobjuk neki a' terhet és a* teherrel természetesen Isten, ész, keresztyénvallás, és hivatal-adta jogainkat is. Mi ugy is jobban ismerjük magunkat 's kóros állapotunkat, a' kik a' keserű lapdacsokat naponként nyeljük, mint, teszem azt, az ollyan, a' ki csak távolról nézi a' csatát és fül— hegygyei hallja a' harcz zaját. 3) A' vásárhelyi ev. egyház az alkotandó, apostoli-szellemű kormányrendszert a' generálconvent köréből kinevezendő küldöttségtől feltételezvén: megfelejtkezik arról, hogy a' történetrajz nyomán indulva ki, efféle egyházi reform az összes testületre nézve áldásdús sohasem volt. Természet és történetrajz e' kettő igen megegyez egymással, mert a' mit amott elhamarkodtunk, annak eredményét csakhamar szemlélhetjük itt. Ha tehát a1

vásárhelyiek a' fenebb mondottakból sem érthettek jól meg: tekintsenek Jeszenszky úrral együtt, — kit egyébként jó historicus embernek tartok, — tekintsenek mondom még egyszer, a' históriába, különösen pedig a' vallási reformokról szólóba, és annakutána kérdjék maguktól : Vájjon csakugyan ohajtható-e, mikép a' reform, vallási ügyben, onnan felöl jöjön? kérdjék maguktól: Vájjon hatott-e ez a1

népre ugy, mint a' hogyan kell vala hatnia, és ha hatott is a' szigorú rendszabályok következtében némileg, kedvezők voltak-e az utóhangulatok'? élénk volt-e a' szellem? nem tódult-e be seregestöl a' puseyismus, a' millyennek egyenes úton nem, legalább vastag halmazokban nem kelle vala bevándorolnia, szóval: valósult-e Pálnak ezen mondata : A1 test megöl, a'lélek pedig elevenít? — És itt többet nem akarok szólni. Úgyde mintha hallanám Jeszenszky úrtól ezen szavakat: Mit szólsz? Hisz a' melly urak e' terv körül munkálkodandnak, mind hitsorsosaink leendnek azok: már pedig kinek jutna ezek közül eszébe, saevire in sua viscera? A' mire én azt felelem: Barátom ! épen az a* baj, mert Jeszenszky urnák épen egyházunk saját gyermekeihez nincsen reménye: holott attól tart, hogy ezektől elhagyatva, előbb utóbb elpusztúl. 0 az egész országnak, vagy is ország képviselőinek hisz, kiktől a' sanctiót esdi, — csak egyházunk gyermekeinek nem. És így tehát neki a'generál-convent tagjaihoz sem lehet igazi bizodalma : midőn azok szinte csak egyházunk gyermekei. íme, és még is tölök vár orvoslást, még pedig gyökereset! Hogy van ez, Jeszenszky úr!? valóban zavarba hoz állítása által bennünket: holott a' kiket egy felöl feldicsér és törvényhozási hatalommal felruház, azokat más felöl a'fagylaló pontig lelugozza. De már e' csecsés bókot nemcsak Török barátunk, hanem a' generál-convent is megköszönheti Jeszenszky urnák; sőt mi mindnyájan köszönjük, mert mi csak azon egyház gyermekei közé tartozunk, kiket Önnek, Jeszenky úr! hűtlenségtől tetszik félteni. Tudja mit,