Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-08-03 / 31. szám

De külső egysége is van a* társaságnak, kell lenni a* protestáns egyházunknak is, mert különben társas isteni tiszteletünk sem lehetne. Külső egységünket csak azon egy oldalról lehet ostromolni, hogy némi felekezetesség van közöttünk, 's hogy centrálisáivá nem vagyunk. A' öentralisálió, vallásunk elve szerint, meg nem állhat, mert ép ennek protestált a1

reformata egyház, 's a' certtralisatió eszméjétől elválaszthatatlan, 's az abból okvetetlen folyó pápai tekintélytől akartak egyházunk alapitói menekedni. A' mi a' felekezeteket illeti, ezek, igaz, hogy megvannak, de máskép nem is lehet, mert nem mindenütt egy meggyőződés szülte a' reformatiót. Más gondolat vezette Németországban a' nagy Luthert, más Helvecziában a' szelídebb-Ielkü ZwingUt; a* czél mindenik előtt egy volt, hogy eredeti egyszerűségébe helyezze vissza a' vallást. Hogy ők, kik alapítói vagyis inkább kezdői voltak a' nagy munkának, mindenben össze nem egyezhettek: az a' protestánsok között, a' testvéri egységet, hogy t. i. egyházat formáljanak, meg nem semmisítette. Az általok megkezdett nagy munka most is foly; mi rájok nézve éretlen gyümölcs volt, azt az idő érlelte és érleli. Luther azt gondolta még, hogy az úrvacsorájában a' jegyekröli értelem azzal, mit mi a' sacramentomban élvezünk, olly szoros viszonyban áll, hogy azok, kik erről külön véleményben vannak, együtt a' jegyekben nem részesülhetnek 's egyházat nem alakíthatnak. Istennek hála! Poroszországban már ezentúl vannak; az elkülönzö lutheránus és calvinista nevezet megszüntetett, és belátják már nálunk is, hogy ez nem volt olly lényeges dolog, miszerint ez a* protestáns egyházat megossza. Ezt lehet mondani a' kegyelemre való elválasztatásról (praedestinatio) is. Sem Luther, sem Calvin nem tudtak még itt az elvre nézve tisztába jöni,—nem hitték, hogy a'küiönbség nem olly lényeges, hogy az elszakadást okozzon. Ma már tudjuk, hogy itt a' lényeg a* megváltó isteni kegyelem iránt való hit, mellyet mind Luther, mind Calvin tanított, 's mindketten ezt hitték boldogságunk alapjának, 's e' miatt többé egymástól nem idegenkedünk. Más hitágazatokra nézve is így volt a* két reformátor; mindkettő tanította, és hisszük most is, hogy nem a' törvény munkái, hanem a' Krisztusba vetett hit által igazúlunk meg; mindkettő egyezik az elvben, hogy csak a1

szentírásban találtatnak az isteni igazságok,—mindkettő elvetetteie'mellett a'traditiókat, mindketten véglehelletökig küzdöltek a' lélekismeret és hitszabadságért. Vannak még a* protestáns egyházban több felekezetek is, mellyek az egyháznak külső egységét fenyegetni látszanak; illyen az arminianusok felekezete, melly a' Calvin praedestinatióját túl— szigorúnak Ítélvén, gyengébb értelmet vett fel. Ezen különbség sokkal csekélyebb , hogysem egységet bonthatna. A' Socin értelme, 's az ujabb korban némellyek által túlfeszítet* ítattirálismüs homályosíthatná valamennyire a' refortaatio emlékét, 's e' miatt lehetne tőlünk taegfagadhi afc egységet: — de ezen kinövések után iiem szabad az egyházat megítélni, mert a' kátholika egyház is mutathat Pomponatiusokat, Cártíariusokát, La Mettrieket, Helvetiusokat, 's d'Alembértékét. A' túlcsapongó vélemény emberéire öíi fcáák aist mondjuk: „Ezek mi közölünk mentek ki, de nem közölünk valók valának1. Ján. 2: 19. Még egy szót megmutatására annak, hogy nékünk protestánsoknak egyházunk vön. Mi iiéiö a' számtól mérvén az egyháznak, mint társaságnak, erejét, belbecsét: egyháznak hisöÉük á* vallásos társaságot mindaddig, míg ketten Vágy hárman egyformán hiszünk 's egyfofmáh imádjuk a' Téremtöt, t. i. lélekben és igazságban. Isten azt monda : „Hol ketten, hárman összejöttök 's az ért nevemet dicséritek én veletek vagyokA' katholika egyházban időről időre találkoztak emberek, kik a' kánonisált Véleménytől eltértek; azért soha senki sem tagadta, hogy a' római egyház megszűnt egyház lenni: mi is fogjuk azért igényleni, hogy nekünk egyházunk van mindaddig, míg ketten vagy hárman hiendjük azt, hogy Jézusban van váltságunk. Kun Bertalan. 8eparatl8mu§* A' Prot. E. I. L. fellüntével új aera nyílt ki a' magyarhoni pr. egyházi kormányzás kif ejtésének. Sok szép eszmének volt ez létrehozója és több olly magnak elhintöje, melly, legalább utóinknak, bizonyosan üdv és áldás gyümölcseit hozandja. Egyházunk mármár közelgő derűjének szép hajnala mutatkozik abban, hogy tudjuk, millyen egyházi kormányrendszerre van a' kor kivánatihoz képest szükségünk, — tudjuk, gr. Széchenyi Istvánként: mit kell tennünk 's min kell kezdenünk? — Van prot. egyházunkban egy olly kinövés is, mellyre — tudtommal még senkisem fordítá irói figyelmét e' lapokban; 's e* kinövés a' separatismus. Nem tudom, millyen a' gyakorlat más egyházkerületekben, hanem e' mi dunántulinkban a' szabad kir. városi gyülekezetek olly kiváltságos jogot gyakorolnak, miszerint esperesi megyéhez nem tartozóknak hiszik lenni magukat. Ez okból azt követelik, hogy mikor egy egész egyházmegye kap egy körlevelét, akkor a' kir. városi gyülekezet, vagy — mint magát nevezni szokja — convent, — maga kap egyet; esperességi gyűlésekre követet nem küld, — esperesnek, valamint megyéjének is oda semmi befolyása nincs. Én ugyan azt hiszem, hogy midőn valamelly város szab. kir. várossá lön: annak egyházilag semmi kiváltság nem adatott, 's ha mégis adatott volna, úgy önállása nemcsak egyházmegyén, hanem