Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-08-03 / 31. szám

kormányozhatná, minden egyházi hatóság befolyása nélkül. Hogy azonban a" szabad királyi városi egyházaknak semmi egyházi kiváltság nem adatott, eléggé tanúsítja az is, hogy a' nagymélt. m. kir. helyt, tanács velők soha nem levelez, hanem csak a* superiniendentiával; következőleg ama joggyakorlat aligha egyéb, mint egy kis jogbitorlás, mellynek semmi haszna, gyenge látásom szerint, nem lehet, ha csak a1

függetlenség hiú dicsőségének gyarló érzete nem. Minél viszásabb illy separatismus, annál különösebb az, hogy szab. kir. városi lelkész is volt már megyés esperes; következőleg ő más egyházaknak esperese vala, de a' magáénak nem. Ha szab. kir. városi egyház elkülönözheti magát az esperességtől: akkor ugyanazt teheti akármellyik falusi egyház is; és ha szabad volna illy függetlenség: ugy az egyházkerületi hatóságtól is szabad lehetne függetlenkedni. Azonban, valamint a* polgári élet-r ben nem tűri a1

hazai kormány az anarchiát, ugy nem tűrheti azt az egyházban is. De nem tűrheti az egyh. kormánytóli függetlenséget maga a'protestantismus is, melly azt sürgeti, a* jézusi tan nyomán, hogy mindenek jó renddel menjenek, 's elöljáróiknak engedelmeskedjenek a' hívek. — Ha van és szükséges egyháa^mkban kormány: ugy független attól egy gyülek. sem lehet, — ha szinte szab. kir. városi is az; ha pedig nem szükséges az egyházi kormány és minden egyes egyháznak joga van önálláoulag önmagát függetlenül kormányozni: akkor töröltessék el az egész egyh. kormány, — legyen minden egyh. maga törvényhozójá is, kormányzója is önmagának, ha ebben üdvét sejt valaki. — Separatismusí szagot terjeszt az is, mikor egyes esperesség gyakorol tettleg valamelly új rendszert, melly a' kerül, gyűlésnek vagy be sem mutattaték vagy pedig azon megbukott. Illyen az, midőn itt és amott önkényüleg hozta-be az egyh. tisztújítást az egyházmegye. Nem is kérdem: Szabad-e ezt tenni? hanem azt kérdem: Jól van-e az ? Én legalább úgy vélem, hogy illy eljárás nincs a' rendén. Mert e' gyakorlat ollyan, mint midőn valaki azt kérdezné valamelly kormánytól: Helyes-e az indítvány ? méltó-e azt elfogadni ? és mikor a' nagyobb testülettől tagadó válasz jöne a1

kérdésekre, — tehát azt mondaná a* kisebb testület: ha a' több fejből álló 's így tán nagyobb belátással is biró felsőbb hatóság nem tartja helyesnek és elfogadásra méltónak, tehát mi annak tartjuk és gyakorlatba vesszük. — Ugyan hol az a' municipális hatóság, melly — ha valamelly indítványt terjesztete országgyűlés elébe, követei állal, 's az országgyűlés azt nem fogadá el — saját kis körében gyakorlatba venné az országosan nem pártolt indítványt? Pedig illy eljárást gyakorol minden olly esperesség, melly a' kerületileg nem pártolt elvet, annak daczára is, életbe léptetné. 'S vájjon mire megyünk illy cselekvésmóddal? Hisz a* nagy többség véleményéhez csakugyan illik simulni. Vagy tán egy kisebb hatóság nagyobb értelmet és bölcseséget tulajdonit magának, mint a' mennyivel egy nagyobb, díszesebb hatóság bír? Lehet-e az egyh. kormányának tiszteletreméltó autonomiája? Én, megvallom, azt hiszem, hogy kiváltképen egy olly idegen *s nagyszerű változtatást, minő a' tisztújítás, egyházker. jóváhagyás ellenére, esperességi önkényt gyakorolva, behozni, semmikép nem tarthatom sem igazságosnak, sem tanácsosnak, — és pedig annyival inkább nem, mert egyfelől separatismusra és egyházkormányi heterogeneitásra vezet, a' mí már magában -elég kártékony: — de másfelől az egyh. tisztujításnak üdves eredménye korán sincs még olly igen tüzkármentesítve, mint azt némellyel* állítani szeretik. Jaj pedig nekünk, ha e* részben a'protestantismus kárán kell tanulnunk! — A' presbyterium is némelly egyházakban már alakítva *yan, a' többiekben még most sincs. — Minden efféle separatismus roszul jellemzi a* protestaijtismust, azt mutatván, hogy nincs közszellem, jiincs egyetértés. Az illy heterogeneitas, hitem szerint, csak ugy fogna legbiztosabban elmellöztethetni, ha minden reform nem alólról fölfelé, hanem fölölről jöne alá. E' nélkül a' tarkaság és separatismus megszűnni soha nem fog* Kiss Sámuel. Hódmezővásárhelyi indítvány. Hogy kisebb gyülekezetekben is lehet szellemi erő, ollykor sokkal több, mint némelly, bárha különben számos tagokból álló, de egyébként még is vagy tespedő vagy több pártokra szakadt és épen annak következtében folyvást háborgó egyházban: bizonyítja a* többi közt e' jelen eset. íme, uraim! a' vásárhelyi ev. egyház, ugyszólva, csak maroknyi, 's azért még is vajmi felséges tárgyra fordítá figyelmét, idejét! Protestáns egyházi kormányrendszernek evangelium szerint létrehozása és biztosítása az ö kedvencz eszméje, melly mindnyájunkat, kik ez ideig a' kormányrendszeri egységnek, vagy némileg egysége erőteljes fentartásának hiánya miatt annyifelé ágaztunk, egy süveg alá rántva, annálfogva az áldott egység boldogító gyümölcseit is csakhamar megteremné. És ki nem látja mostani bonyolodott kinos helyzetünkben, ugy szinte sok tekintetben jelesen haladó korunknak fontosnál fontosabb, halomra-nött feladatait tekintve, e' vásárhelyi indítványnak üdvös, söt nélkülözhellen voltát? Avvagy, ha az állomány, mint látjuk, halad, nemde, kezet fogva kell vele együtt, főleg a' protestáns egyháznak, mint az evangyéliom szerinti tökélesbülés egyesületének, söt ennek, mint vezércsillagnak, mint a' közélet fáklyájának, még amannál is inkább haladnia ? Ha a' házat, mellyben rendesen lakunk, meg tudjuk időnként igazi-