Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-08-03 / 31. szám

rend 's bátorság háborgatóit büntetheti; mind légben való üres kapkodás ez, ha a' vallásos társaság meg' nem teszi azt, mit, tennie kell, — ha erkölcsös érzettel át nem szövi a' népéietet, és folytonos gyarapodásban nem tartja azon erkölcsi jó hajlandóságot, mellyet kegyességnek nevezünk. Ez eddig azoknak szól, kik a' protestánsok fogalmát az egyházról tisztán nem értették, és azoknak, kik az egyház-nevezetet gyanúsítni szeretik. Ezen fogalom után következik, hogy lássuk azon ok jogszerűségét, mellynélfogva tagadják sokan azt, hogy nekünk egyházunk volna, mert — úgymond — hitegység nincs közöttünk. Minden társaságban kétféle egységet lehet megkülönböztetni: bensőt és külsőt. Benső egységen éltjük azt, ha a' társaságnak minden tagai egy véleményben vannak, *s mindnyájan azon egy igazságot tartják társas fenmaradásuk alapjául, 's ettől semmiben el nem térnek. Ha illy egységet keresünk valamelly társaságban: ezt fel nem találjuk, míg emberekből áll a' társaság, kik gondolkodni szeretnek; — 's ha csak illy egységtől függesztenök fel valamelly társaság fenmaradását: ugy a' polgári társaság már rég felbomlott volna. Külső eyység az, midőn, véleménykülönbség mellett is, fenáll a' társaság, — egy czélra törekszik ugyan annak minden tagja, de nem ugyanazon eszközök által. E' szerint az egyházban a' benső egység az volna, ha minden értelem ugyanazon vallásos igazságoknál tudna megnyugodni, ha minden lélek egykép győződnék meg az isteni dolgokról. De ez soha sem volt még, mióta a'keresztyén vallás magának egyházat épített, — nem még akkor sem, midőn egyházi átkokat mennydörgött Róma a' népekre, és a' különértő hittudósokra. Mint maga az evangyéliom, olly régi a' keresztyén egyházban a' hitkülönbség; már Pál apostolnak volt ezzel baja az efezusi gyülekezetben; erre mutatnak az ö szavai: „Mindenikünknek adatott az ajándék." Efez. 4:| 7. még jobban ezek: „Igyekezzetek megtartani a' léleknek, egységét, a' békességnek kötele által" Efez. 4:3. Nagyon természetes, hogy felesleges lett volna ezen intés, ha az egységet vész nem fenyegette. Ugyanígy áll a' dolog a' galacziabeliekkel is. Az apostoli időszak alig mult el, mindjárt volt különbség a' hit dolgában, a' gnosticismus és manicheismus terjedelmes szerepet játszott, ugy hogy igen helyesen jegyzi meg Hegesippus: „Postquam sacer apostolorum chorus differentem sortitus est finem, et generatio illa praeteriit, quae divinam sapientiam ipsis auribus audire meruerat,,— tunc impii erroris conspiratio, per seductionem eorum, qui alienam doctrinam tradebant initium coepit, — — et contra veritatis praedicatio-nem, falsi nominis scientiam ex adverso praedicare conati sunt." — Időről időre voltak értelmek a' hit dolgában, mellyek a' közvéleménynyel szemközt áüottak. Árius és Sándor vetélkedését, Eutyches tanát, később a1

Pelagíuá és Áuguslinus heves vitáit a' keresztyén egyházban kiki ismeri;; hát a' scholasticismus és mysticismus tévtanai, a? nominalisták és realisták nevelték-e a' keresztyén egyházban a* hitegységet? Nemi ezek különvélemények voltak a' kalholika egyházbany küzdöttek az orthodoxa hit ellen; — nem volt hát itt sem meg a' hitegység, pedig crősebb korlátai voltak a' lelkiösmeretnek, mint a' protestáns egyházban. < Azonban ezeket nem vádul hoztuk fel, — csak annak megmutatására, hogy több vagy kevesebb különértelmüek miatt fenállhat az egyház, fenállhat tehát a' protestánsoké is. Hiszen aT

hitkülönbség nem olly ártalmas, mint sokan gondolják, — csak gyűlölség's türelmetlenség terére ne fajuljon,— hol ez nincs, mulhatlanul- bekövetkezik a' tespedés. Maga a' r. kathoJika egyház a' példa, hogy mindannyiszor, hányszor szelleme erős volt, valahányszor élet mutatkozott benne, véleménykülönbségek is léteztek. Maga a' legnagyobb véleménykülönbség a' reformatio, a1

felébredt lelkierőnek szülötte, 's midőn a' mi egyházunk is kezdett benső életéből elveszteni: előlépett egy bizonyos egyalakuság, mellyet némellyek hitegységnek mondogattak, pedig ez nem volt egyéb, mint közönyösség, azaz: senki nem gondolkodott 's nem nézett ön lelkének szemeivel. Ezen álomból ébresztették fel egyházunkat 's annak tudósait, a' scepticusoknak 's philosophoknak megtámadásaik, kik elömeggyözödésután törekedtek. És így kezdődött azon nagy csata, melly Németországban most is tart,'s melly az evangyéliomi hitnek zászlóját győzelmesen fogja kitűzni. A' vizsgálódás a1 hitet, és viszont ez amazt ki nem zárja; — a* mit az egyház ajánl, abban lehet sok emberi vélemény; vizsgálódás után lehet az1

emberit az istenitől elválasztani. Igaz, hogy illy lelki élénkség mellett jöhetnek az igazság körébe tévelygések, mert hibázni emberi dolog: de lesznek e' miatt vetélkedések is, 's e' küzdelmekből győzelmesen emelkedik ki az igazság. A' valódi protestáns egyház véleményét, a' hitegységre nézve, kimondta Luther szász Fridrikhez irott levelében: ,,Jetzt sei das die Summe, dass E. F. G. soll nicht wábren dem Amte des Wortes. Man lasse sie nur getrost und frisch predigen, was sie können, und wider wen sie wollen: denn es müssen Secten seyn, — und das Wort Gottes muss zu Felde liegen, und kámpfen . .. Man lasse die Geister auf einander platzen und treffen. Werden Etliche indess verführet: wohlan, so gehts nach rechtem Kriegslauf; wo ein Streit und Schlacht ist, da müssen Etliche fallen und verwundet werden: wer aber redlich ficht, wird gekrönetwerden." *) Ez legyen elég benső vagy hitegységröli értelmünkre nézve. *) Lulhers Werke, Hall. Ausg. XVI: 20. LuthersBriefe VOIJ De Wette, II. 547. K.B.