Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-08-03 / 31. szám

rend 's bátorság háborgatóit büntetheti; mind lég­ben való üres kapkodás ez, ha a' vallásos társa­ság meg' nem teszi azt, mit, tennie kell, — ha erkölcsös érzettel át nem szövi a' népéietet, és folytonos gyarapodásban nem tartja azon erkölcsi jó hajlandóságot, mellyet kegyességnek neve­zünk. Ez eddig azoknak szól, kik a' protestánsok fogalmát az egyházról tisztán nem értették, és azoknak, kik az egyház-nevezetet gyanúsítni sze­retik. Ezen fogalom után következik, hogy lás­suk azon ok jogszerűségét, mellynélfogva tagad­ják sokan azt, hogy nekünk egyházunk volna, mert — úgymond — hitegység nincs közöttünk. Minden társaságban kétféle egységet lehet megkülönböztetni: bensőt és külsőt. Benső egy­ségen éltjük azt, ha a' társaságnak minden tagai egy véleményben vannak, *s mindnyájan azon egy igazságot tartják társas fenmaradásuk alapjául, 's ettől semmiben el nem térnek. Ha illy egységet keresünk valamelly társaságban: ezt fel nem ta­láljuk, míg emberekből áll a' társaság, kik gon­dolkodni szeretnek; — 's ha csak illy egységtől függesztenök fel valamelly társaság fenmaradá­sát: ugy a' polgári társaság már rég felbomlott volna. Külső eyység az, midőn, véleménykülönb­ség mellett is, fenáll a' társaság, — egy czélra tö­rekszik ugyan annak minden tagja, de nem ugyan­azon eszközök által. E' szerint az egyházban a' benső egység az volna, ha minden értelem ugyan­azon vallásos igazságoknál tudna megnyugodni, ha minden lélek egykép győződnék meg az isteni dolgokról. De ez soha sem volt még, mióta a'ke­resztyén vallás magának egyházat épített, — nem még akkor sem, midőn egyházi átkokat mennydör­gött Róma a' népekre, és a' különértő hittudósok­ra. Mint maga az evangyéliom, olly régi a' ke­resztyén egyházban a' hitkülönbség; már Pál apostolnak volt ezzel baja az efezusi gyülekezet­ben; erre mutatnak az ö szavai: „Mindenikünk­nek adatott az ajándék." Efez. 4:| 7. még job­ban ezek: „Igyekezzetek megtartani a' léleknek, egységét, a' békességnek kötele által" Efez. 4:3. Nagyon természetes, hogy felesleges lett volna ezen intés, ha az egységet vész nem fenyegette. Ugyanígy áll a' dolog a' galacziabeliekkel is. Az apostoli időszak alig mult el, mindjárt volt kü­lönbség a' hit dolgában, a' gnosticismus és mani­cheismus terjedelmes szerepet játszott, ugy hogy igen helyesen jegyzi meg Hegesippus: „Postquam sacer apostolorum chorus differentem sortitus est finem, et generatio illa praeteriit, quae divinam sapientiam ipsis auribus audire meruerat,,— tunc impii erroris conspiratio, per seductionem eorum, qui alienam doctrinam tradebant initium coepit, — — et contra veritatis praedicatio-nem, falsi nominis scientiam ex adverso praedi­care conati sunt." — Időről időre voltak értelmek a' hit dolgában, mellyek a' közvéleménynyel szem­közt áüottak. Árius és Sándor vetélkedését, Eu­tyches tanát, később a1 Pelagíuá és Áuguslinus heves vitáit a' keresztyén egyházban kiki ismeri;; hát a' scholasticismus és mysticismus tévtanai, a? nominalisták és realisták nevelték-e a' keresz­tyén egyházban a* hitegységet? Nemi ezek kü­lönvélemények voltak a' kalholika egyházbany küzdöttek az orthodoxa hit ellen; — nem volt hát itt sem meg a' hitegység, pedig crősebb korlátai voltak a' lelkiösmeretnek, mint a' protestáns egyházban. < Azonban ezeket nem vádul hoztuk fel, — csak annak megmutatására, hogy több vagy kevesebb különértelmüek miatt fenállhat az egyház, fenáll­hat tehát a' protestánsoké is. Hiszen aT hitkülönbség nem olly ártalmas, mint sokan gondolják, — csak gyűlölség's türelmetlenség terére ne fajuljon,— hol ez nincs, mulhatlanul- bekövetkezik a' tespedés. Maga a' r. kathoJika egyház a' példa, hogy mind­annyiszor, hányszor szelleme erős volt, vala­hányszor élet mutatkozott benne, véleménykü­lönbségek is léteztek. Maga a' legnagyobb véle­ménykülönbség a' reformatio, a1 felébredt lelki­erőnek szülötte, 's midőn a' mi egyházunk is kez­dett benső életéből elveszteni: előlépett egy bizo­nyos egyalakuság, mellyet némellyek hitegység­nek mondogattak, pedig ez nem volt egyéb, mint közönyösség, azaz: senki nem gondolkodott 's nem nézett ön lelkének szemeivel. Ezen álomból ébresztették fel egyházunkat 's annak tudósait, a' scepticusoknak 's philosophoknak megtámadásaik, kik elömeggyözödésután törekedtek. És így kez­dődött azon nagy csata, melly Németországban most is tart,'s melly az evangyéliomi hitnek zász­lóját győzelmesen fogja kitűzni. A' vizsgálódás a1 hitet, és viszont ez amazt ki nem zárja; — a* mit az egyház ajánl, abban lehet sok emberi vélemény; vizsgálódás után lehet az1 emberit az istenitől el­választani. Igaz, hogy illy lelki élénkség mellett jöhetnek az igazság körébe tévelygések, mert hi­bázni emberi dolog: de lesznek e' miatt vetélke­dések is, 's e' küzdelmekből győzelmesen emel­kedik ki az igazság. A' valódi protestáns egyház véleményét, a' hitegységre nézve, kimondta Luther szász Fridrikhez irott levelében: ,,Jetzt sei das die Summe, dass E. F. G. soll nicht wábren dem Amte des Wortes. Man lasse sie nur getrost und frisch predigen, was sie können, und wider wen sie wollen: denn es müssen Secten seyn, — und das Wort Gottes muss zu Felde liegen, und kámpfen . .. Man lasse die Geister auf einander platzen und treffen. Werden Etliche indess ver­führet: wohlan, so gehts nach rechtem Kriegslauf; wo ein Streit und Schlacht ist, da müssen Etliche fallen und verwundet werden: wer aber redlich ficht, wird gekrönetwerden." *) Ez legyen elég benső vagy hitegységröli értelmünkre nézve. *) Lulhers Werke, Hall. Ausg. XVI: 20. LuthersBriefe VOIJ De Wette, II. 547. K.B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom