Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-01-19 / 3. szám

gyobbakat is kell's lehet követelni. Ugyanis nem elég csak tudni a jót, — szükséges még a' boldogsághoz, a* mint felebb láttuk, azon szives hajlam is, miszerint a' jóhoz nemcsak akarhogy, hanem teljes szívvel 's szeretve ragaszkodjunk. Hogyan lehet már életbe hozni ezen lelkesedést az iskolákban? Annyi bizonyos, hogy e' czélt nehezen érjük el csak a' holt testek taglalásával. Az élet csak az életből fejlik: már pedig az emberi élet csak az emberben rejlik. Csupa realista tehát, élet, t. i. erkölcsi élet nélküli ember, azaz önző, maga hasznát vadászó — szóval, az ismert utilitáriusok dűs csapafjának embere, vagy filiszter. A' lelkesedés fölgerjesztésében sokat tehet a' lelkes tanítás, de még többet a' lángra ragadó példák, — noha illy tanítás is nem egyéb a' példánál. Longum iter per praecepta, breve et efficax per exempla. Lelkes Fdy Andrásunk a' pietásokróli derék czikkében ezen czél fölsegélésére öt elvet hozott elő; én a' hatodikat bátor vagyok azokhoz toldani, t.i. a' remek classicus irók lelkes magyarázatát. Csak — az istenért! — ne higyük, hogy classicusok nem más, nem is lehet más, mint görög, meg latin nyelven irt ismert példányok. Minden előre törekvő nemzetnek lehetnek saját classicusai, 's e'remény sugara a'Magyarhon felett is derül. A' derék Íróban, pedig csak ez lehet classicus — minden megvan, a' mi derék emberben megkívántatik. Ezen derekasság derék irók beszédein 's iratain ugy vonűl át, mint a' virgoncz vér az egészséges testen. Nem elég tehát csak lefordítatni illy remek írót a* tanítványnyal, nem elég csak néhány szóbeli vagy történeti jegyzeteket ragasztani az előadottakhoz: hanem azon szellemet kell előidézni, mellytöl ihletve szólott vagy irt szónokunk, 's mellytöl a' józan olvasók 's hallgatók most is elragadtatnak, mint hajdan Thukydides, ki keservesen sirt, midőn Herodot évkönyvei az Olympia melletti gyűlésben közdicsérettel halmoztatának. Illy remek példányok szemlélgetése által ugy sarjadnak lassúdan a1

pietások a' gyöngéd szivekben, mint észrevétlen elbarnúl a' nap égető sugarainak kitett arczulat. Ki nem okulna 's nem buzdulna józan életre Demosthenesnek Fülöp álnokságait bélyegző ime' szavainál: „Lehetetlen az igaztalannak, hitszegőnek 's álnoknak tartós hatalommal bírnia. Mert valamint a' házaknál, hajóknál 's egyéb épületeknél az alsó résznek vagy az alapnak kell legerősebbnek lenni: ugy a' nagy dolgoknak is igazságos elvekre szükség támaszkodniok. Ezek pedig Fülöp tetteiben épen nincsenek. Érje öt legkisebb balsors, minden hibái világosságra jőnek. Mert valamint testünkben némeliy belső hibák addig, míg egészségesek vagyunk, nem vétetnek észre, de mihelyt valamelly betegség ér bennünket: azonnal szembe tűnnek, akármik legyenek is: szintúgy rejtekben maradnak valamelly országnak a vagy zsarnoknak gyengeségei addig, míg a' háború kivül foly; de mihelyt az az országba vitetik, azonnal kinyilvánosodnak." *) Ki ne méltassa figyelemre derék Széchenyink ezen tanít— mányát, Világ, lap 98.: A' sok évi tapasztalás azt mutatja, hogy legyen az emberi elömenetek hosszú lánczolatában csak néhány tökéletesen kitisztult karika, a' többiről is minden bizonynyal — pedig szinte magától — elvesz a' rozsda: mert a' tudatlanság 's előítélet egymásra halmozása ollyan, mint egy boltozat, melly legnagyobb erőnek is ellentáll, de legyen kivéve csak egykét köve, 's külső erő odajárulta nélkül is összebomlik magában." Valahányszor Cicerónak Milóért mondott beszédét olvastam, annak vége mindig mélyen meghatott. Még sem tudom, ha Cicero végezte-e szerencsésebben 's meglepőbben az élet-veszélyben forgó Milót védő beszédét, igy szólván: sed finis sit: neque enim prae lacrymis iam loqui possum: et hic se lacrymis defendi vetat; vagy pedig tiszteletre méltó Kölcseynk 3 (Minden munkái II. kötet, 122. 1.} midőn, veszélyeztetni látván az ártatlanságot, fölkele 's lángelőadását igy végzé: „Ünnepélyesen nyilatkoztatom ki, hogy ha a' végitélet föl nem függesztetik, én egyfelől a' pör hijányos voltát, másfelől saját meggyőződésemet 's az előttem tudva levő nyomokat tekintvén, birói székemről azonnal fölkelek, 's isten és ember előtt tanúnak kiállván, a* vádlott ártatlan volta felöl bizonyságot mondok." Ennyit csak most hazai Íróinkból, tudomásul, hogy nemzeti literatúránk is classicailag fejlik. Fáy András szavai szerint: 1) Neveljük mindenek előtt czélszerüen a' leendő anyákat, nőnemünket. 2) Az anyák nem érnek gyakran folytonos gondra gyermekeik fölött, 's ekkor kisdedovó-intézetek lehetnek az emberiség legüdvösebb menedékhelyei. 3) Nyájas tanítók. 4) Népszerű hitszónokok. 5) Szülék óvakodók legyenek, főkép gyermekeik előtt. B. I r © d a I o in. „Neveléstan, kézikönyvül fölsőbb nevelöintézetekbeni hallgatóknak, valamint magános használatul nevelöknek, és értelmes szüléknek. Második kötet: Oktatástan, irta Warga János, a' nagy-körösi evang. lyceumban neveléstan professora, a' magyar nemz. academia l. tagja 's táblabíró. Kecskeméten, nyomatott Szilády Károly betűivel, 18M." Midőn a' nevelés és oktatásróli nézetek egyoldalúsága a' legszebb eszmék 's leghőbb ohajtások daczára sem vezethetett kellő sikerre: a' tisztelt szerző, az elmélst és gyakorlat elválasztó falát szerencsésen lerontván, az annyi hajótörésről nevezetes szirtet elkerülte. Az oktatástant, tehát a' második kötetet elébb bocsátá a* világ elé, *) Superintendens Kis János fordítása szerint. B. 3*