Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-06-15 / 24. szám

lelket ismerve ós fogadva el az élő és magát mindig tovább fejtő keresztyénség főeleméül, en­nek az irást, a' bötüt alárendeljük, mert a' bötüöl, a" lélek elevenít. Itt élénk vita támadt a' biblia kisebb nagyobb tekintélye fölött, melly alatt többen tettek ugyan bizonyságot a' biblia örök teljességéről, de ab­ban mindegyig megegyeztek: hogy a' szellem csak­ugyan fölötte van a' bötűnek. Ezek szerint, ha a1 szent lélek a' keresztyénség igazgatója, a' biblia pedig ama főeszköz, mellyböl és melly által fej­lődhetik ki legtisztábban a' keresztyénség saját szelleme: itt ismét keresztyén szent téren állunk, melly keresztyénség adott ugyan a' világnak ha­tártalan eszméket, szakadatlan szellemi munkás­ságra felszólitókat, de kész rendszert, kész kime­rített dogmalikát soha nem 'stb. A' még hátralevő időt gyakorlati egyházi kérdések megvitatásával töltötték el. Illyenek, a' paraszt ifjúság folytonos képezése; a' korkér­dések fölötti kölcsönös értesülésekre szánt polgári egyesületek; józanító társaságok; a' Zschokke­féle magdeburgi egylet, mellynek föladata jó könyveket terjeszteni a' nép között; jó könyvek ismertetése 'stb. — A' gyűlés tartott 9-től 2 óráig. Ezek szerint — folytatja a' tudósiló — a* mi gyülésünk feladata kibékítő $ elég régen tünteték már ki a' felekezetek mindazt, mi őket egymástól elszaggatja: mi kitüntetjük mindazt, mi őket egye­sítheti. Magára Jézusra, a' keresztyénség alapitó­jára hivatkozunk, ki eszméket állított fel csak or­szágában, mellyeket mindenki magában tovább fejthet szellemileg, tartalmilag pedig létesitésök mindenkor elég dolgot ad az emberiségnek. A' keresztyénség alapeszméi ím ezek: Egy mennyei atyánk van, a' szeretetnek Istene. Embernek hivatása az erkölcsi jóság, mellynek foglalata a' szeretet. Az emberi nemzet földi élete Isten országa leend 's ez kezeskedik a* felöl, hogy életének a1 testi halál véget nem vet. Az Isten országa a' szent lelken kivül más igazgatót nem ismer. Istent lélekben és igazságban kell imádni. A' keresztyénségnek van egy megváltója,ki­ben a' keresztyénségnek 's az emberiségnek leg­magasabb eszméi lejöttek, 's érthetővé váltak a' leggyöngébb emberi felfogás előtt is. E' hat alapgondolat az, mellyben mi egyesítni óhajtjuk a' keresztyénséget. A' feladat szent! De lesz erős harczunk mind a' mellett mind­azon hatalmasságokkal, mellyek épen a' választó, az eltépő elemet tálpálják Jézus egyházában, 's az idveségetépen ezekben helyhetik,—kik békét ki­állnak ott, hol nincs 's nem lehet béke. Protestál­nunk kell a' theologia ellen, melly a' vallást kiszo­rílá helyéből; a' theologia megteszi a' magáét, ha a' keresz. tant kifejteni 's belőle egy tanrendszert felállítni törekszik: de csak maradjon ö ezzel a' tudomány határain belől; mihelyt rendszerébe szabott hitágazataitól idveséget, boldogságot füg­geszt föl; mihelyt különböző felfogást kárhoztat, eretnekít: megszűnt keresz. lenni. Protestálunk az egyház ellen, melly magában nem egyéb holt ál­latnál, mellynek állításai nemcsak a' jelen, hanem a' jövő nemzedékeket is erővel egy helyhez kö­tözik. Hogy mint nyilatkozzék a' sz. lélek az egy­házban, mint álljon meg az egyéni szabadság szem­közt a'közönségével, mint alakuljon az egyház -igazgatás: ez egy a' keresz. egyház legnehezebb feladatai közöl. ítéljetek felölünk, kötheni protestáns atyaliak felöl, bármit: ám legyen! csakhogy nézzetek kö­rül a ker. világban. Főpapok, tanácsos püspökök, Írástudók, fariseusok, állnak fel sürün a' ker. egyházban, 's a' világnak hatalmasságai velők frigyet kötnek. Történt dolgokat érünk, mely­lyekröl nem tudjuk megmondani, nehéz álom­látások-e vagy lett dolgok. Az emberiség leg­főbb java, a' vallásos szabad kifejlés, mivel Jézus ajándékoza meg, mit százados harcz után vívott ki magának közép Európa, ismét két­ségbe hozatik, itt-ott árverés alá bocsáttatik, söt megtagadtatik. Vallásos szabadságát a' nemzedék nem fogja engedni: vetést kell elgázolni érte a' ke­resztyénség viruló mezején!—Mit tegyünk ? —mi megkísértettünk tenni valamit; miután a' tudo­mány, az igazság, a' panaszkodás igen keveset használtak: összegyültünk, szabadon tanakodunk, egy akaratban, a' protest. egyház vallásos sza­badságában erősödünk, szenteltetünk meg. — Hát ti, atyámfiai, férfiak, mit cselekesztek ? Dobos. Képviselet. Minden szájból most csak ez a' szó hallatszik: haladjunk! de miként? milly renddel? ez a' kér­dések kérdése. — Némellyek zsinat-tartást tart­ván első teendőnek, lomha munkátlanságban he­vernek ; mások megelégesznek a' nyilvánossággal, mert ebben elég biztosítékot látnak; vannak végre ollyanok is, kik a' restauratiót 's képviseletet töm­jénezik, ezt ölelik keblökre, azt hivén, hogy ezek nélkül egyházi életünkben nincs üdv, 's nincs haladás. A' dunántúli egyházkerület a' haladásra a' miként-et kitűzte, 's első teendőnek tartja a' kép­viseleti rendszernek életbe—léptetését; én is vele tartok, de hogy miért? elmondom röviden igényte­len nézetimet. — Véleményem szerint, csak ott lehet haszonnal haladni, csak ott lehet biztos ala­pokra rakott határozatokat hozni, hol tekintet van arra, mit óhajt, mit kiván a' nagy többség? mert mi az oka, hogy a' megyei 's kerületi határzatok végrehajtáskor hajótörést szenvednek? az, hogy azok nem a' nagy többségnek ohajtatából merít­tetvék. — Sokszor olvastam már, hogy a1 tanács-

Next

/
Oldalképek
Tartalom