Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-06-01 / 22. szám

Én, — minthogy tiszttársaim közöl kettő épen ez idő-tájon nem volt a' városon, főtiszt, püspök tir ö nagysága pedig már előbb magánosan elvégezte a' tisztelgést, — szerencsémre a' professorokhoz csatoltam magamat, 's igy szem- és fültanuja lehettem a' látottaknak 's hallottaknak. Vendégeink a' Fehérlő czimü vendéglőbe szállottak. Báró Wesselényi 's Vörösmarty korán megérkeztek. Deák Ferenczet, ki e* napon a1 Bihar megyei gyűlésre Váradon megkéretett, csak estéli 10 órára vártuk. — 8 óra táján előbb is b. Wesselényinél kívántunk udvarolni; de épen ekkor vetkezett 's lábait kötözték. Mentünk hát Vörösmartynkat tisztelni, 's miután nála egy jó fertályt időztünk, átmentünk a' báróhoz. Wesselényi feküdt. — igen! ö maga az erő, elbágyadtan pihenni feküdt. Professor Péczely, mint hivatalára nézve legidösb k. r. oktató, egy kis beszédet mondott. Ide rekesztem levelemhez. Ha e' tárgyban valamit közleni akarsz: közöld e' beszédet is: *) A* báró kedvesen vette az oktatókar tisztelgését, leültetett mindnyájunkat, vele sorban kezet fogtunk, nevünket, szakhivatalunkat megmondtuk; 's mintegy 25 perczig beszélgettünk. A' báró — oktatókkal levén dolga — xar avoQOTiov, az itt tanuló ifjúság számáról kérdezősködött 's az iskolai rendszerről; majd a' tudományokról, tanítási módszerről általánosan, külö*) Prof. Péczely József úr beszéde b. Wesselényi Miklós ő Ngához. Mélt. Báró! Nem hízelgés, mitől, közönségesen tudva, senki inkább, mint Nagyságod nem irtódzik, 's mire saját fényök-, elvitathatlan, nem muló érdemekkel diszlö férfiaknak semmi szükségök, hanem hálás meleg sziv sugallata, a' legőszintébb tisztelet, a' köztartozás érzete indított bennünket, a' helybeli ref. főiskola oktató-karát, hogy, értve Nagyságodnak,véletlen, de rég ohajtott nagy vendégünknek, kevés pillanatokra bár, köztünk mulatását, tiszteletére siessünk. Nem próbáljuk, mert érezzük, elégtelenek volnánk, szóval kifejezni a' részvét égető fájdalmát, melly Nagyságodnak illy 's nem örvendetesb állapotban láthatásán hazafi-kebleinkben támad; nem, hála- 's tiszteletérzelmeinket, mellyekről Nagyságod ugy sem fog kétkedni: csak egyszerűn nyilvánítjuk: hogy nincs fia a' hazának, ki Nagyságodnak a' polgári és irodalmi pályán buzdítás, példaadás, tettek, áldozatok által szerzett halhatlan.érdemeit, balitéletek-, önzés-, felekezetességtől ment,tiszta, forró haza- és emberszeretetét inkább méltassa, mint mi; nincs, ki buzgóbban óhajtsa— miben mi minden haza- és haladás barátinak, minden ép keblű hazafinak, az összes gondolkozó nemzetnek hisszük érzelmeit tolmácsolni —: hogy a' gondviselés adja vissza minél elébb az életnek, de adja vissza egészen, ugy mint volt egykor , ereje teljében, küzdve az emberiség, küzdve két haza legszentebb, legmagasb érdekeiben, adja vissza Nagyságodat, egykor csak osztatlan köztiszteletnek, most osztatlan közfájdalomnak is, de egyszersmind milliók buzgó fohászainak tárgyát, adja vissza, mondom, az életnek, a1

társaságnak! 's igy visszaadva,tartsa meg még szátnos évekig nemzetünk, közelebb jelen korunk dicsőségére, hon és király, "s az összes monarchia hazánk felvirágzásával szoros kapcsolatban álló javára t nősen pedig a' nyelvek tanítása módjáról igen kellemetesen, 's — mint máskép nem is lehet — nagy bölcseséggel beszélt. Ah! édes Palim! ez egynehány perczet ugyanannyi napért 's hónapért sem cserélném el. Hallani Wesselényit, beszélve azon mellüregböl, mellynek oszlopvállai, mint Átláséi, egész hon terheinek emelésére látszanak alkotva; — hallani Wesselényit, beszélve ágyon fektéből az éjről, melly szemeire nehezült, 's a' szebb jövő hajnaláról, melly lelki szemei előtt boldogító biborfényben dereng; — ah, ez keserédes élvezet, mit érezni igen nagyon, leirni egyáltalában nem lehet. Deák Ferencz 11 órakor érkezett meg, 's miután tisztelgett nála a' városi küldöttség, átadván a' debreczeni polgárrá lett elválasztatásáról szóló oklevélt; 's miután professor Péczely úr is üdvözlötte, a' nagy férfiúhoz méltó, lelkes beszéddel, melly azonban még ez ideig kezemhez nem jutott: — a' tanulóifjúság fáklyás zenével jelent meg. Na! ugyan ez nagy újság! — igy mosolyoghatsz levelemre Pesten, — ki talán meg is untad már, nem nézni a'fáklyás zenét, de hallgatni is annak hirét. Édes Palim! tudom, nektek nem újság. De újság Debreczenben. Mert, mióta fenáll Debreczen, itt fáklyás zene nem volt soha. És aligha megszégyenelheti valaha magát Debreczen, ha mindig szilárd collegiumának fensöbb tudományokat hallgató 's 600-at haladó számú ifjúsága a' legelső fáklyás zenét Deák, Wesselényi 's Vörösmartynak tiszteletére vitte A' város intel— ligentiája 's kicsapongást nem ismerő erödús polgársága környezte az ifjúságot, 's voltak anyák, kik öt hat éves fiúcskáikat felemelvén, szent örömmel mutatták meg született magyar fiaiknak a' Magyarhon legnagyobb fijait Illyen magyar fiúcskákat pesti fáklyás zenén aligha látsz. A' tanuló ifjúság nevében előbb egy Székely József nevü, a' jogtant hallgatók között első kitűnő, beszélt Az ifjú nagyon szegény sorsú szüléktől származott; öt, mint sok más százat, reformált ekklézsiánk, dicsőséges árvaintézetében táplálta, ruházta, taníttatta. Beszédét ide rekesztve küldöm. Ha tetszik: közöld ezt is. Utána Bu*) Jogtan-hallgató Székely József iidvözlö beszéde Deák Ferenczhez. Isten hozott közinkbe! városunkba, városunknak új polgára, Deák! Eljöttünk hozzád, eljöttünk nagy Ielkedhez, fölmegülni mi ifjú nemzedék. Jöttünk gyermeki bizodalommal hozzád, ki magad is ragaszkodva Öleled lángzó melledhez a' nemzetet, melly polgári halottaiból föltámadni küzd; ki magad is gyermeki szeretettel függsz az anya kebelén, mellynek emlőiről szívtad a' tőle nyert és a' neki már olly sokban és olly sokszor visszafizetett életet. Jöttünk hazafiúi tisztelettel hozzád, kinek szived az igazság mellett földobog, 's lángoló üstökösként gyúl ki szellemed mindenütt, hol nemzet-ügy, nemzet-érdek tettre késztik azt; jöttünk hazafiúi tisztelet-