Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-05-18 / 20. szám

nak , mikép még az érsekhez folyamodandik. Knauer megerősíttetvén, Boroszlóba 1843—diki aprilben volt bemenendő, 's ünnepélyes beigtatása előtti napon Ronge kétszer volt nála audientián. A* 80 éves férfi az ifjúságot könnyen megnyerő módon fogadá a' 30 éveset 's megigéré, hogy szóland Ritterrel a* hivataltól felfüggesztés megszüntetése iránt. „Azután kérdé,— beszéli Ronge én vagyok-e a' czikk irója ? Én igent mondék. ,Ugyan minek tevé ki magát üldözéseknek?4

folytatá. Mert kötelességem volt, viszonzám, kimondani a'polgárok 's papság egyetemes követeléseit, más pap nem vélvén magát arra hivatottnak. Azután erről hallgatott's délutánra ismét magához hitt.4

' E' második audientia nem hasonlított az elsőhöz, Knauer azt vélé, hogy illetékes bíróként föl nem léphet, mert hivatalát még el nem foglalá. Ronge Laurahutába ment, az ottani tisztek gyermekeit oktatandó. Itt-lakta közben történt a* trieri búcsújárás, melly tollat fogatott vele. Erröli ítélete oct. l-jén nyomtatásban jelent meg. Innen mi következett, olvasóink már tudják. C&ersski is, mint Ronge, szükségesnek látta igazolni magát, mit meg is tön Brombergben e' czím alatt megjelent munkájában: „Reehtfertigung meines Abfalls non der rőmischen Hofkirehe. Ein offenes Sendsehreiben an Allé, die da hören, sehen und prüfen wollen oder können." Cz. Werlubienben, Neuenburghoz közel fekvő helységben szegény szüléktől született.; 13 éves koráig a' helybeli iskolába járt. Azután a1

bromhergi városiskolába , innen a' conitzi gymnasiumba ment. Utóbb a* poseni Mariagymnasium alumnatusába vétetett föl, honnan fél év múlva á' püspöki seminariumba ment át. Itt kezdődött reá nézve a' kételkedés ideje. Némelly hitágazatokat összehasonlítván a' bibliával, sejteni kezdé, hogy az evangyéliom embertételekkel van fölkeverve. A' megjegyzés, hogy némi könyveket nem örömest engedének meg neki olvasni, öt is a'seminariumi nevelésről szólásra birja. — Cz. vicarius lön a' poseni székesegyháznál, hol másfél évig maradott, dolgokat tapasztal va, minőket Luther Romában 's előbbi kételyeihez kételyek járultak a' pap várna (hierarchia) szentsége felöl. A' biblia tanulmánya azon tételekhez vezeté Őt, mellyeket egyházának hitvallása foglal magában 's miket munkájában kifejt. Nem akarván képmutató lenni, lemondott mint r. kath pap, eddigi hivataláról s nézeteit nyíltan vállá. Ö kath., apostoli-kath. keresztyén 's pap akar maradni. Ö megismeri lépése veszélyességét, de igy szól: „Én isten kezében vagyok , kinek akarata nélkül veréb sem esik le a' házfödélről 's hajszál sem görbül meg fejemen. Tudom, nehéz harczba megyek, de bizva istenben és az igazság erejében, lesz harczi erőm 's eléggé erös leszek emberi hasznokról lemondani, mint le is mondék már. Fenyegetéseitek-, gyalázásitokat megvetem 's daczára az eretnekítés-, excommunicatio- és egyházatoknak, buzgandok a* Krisztus igaz tiszta tana mellett, mint az engem megkapott. Ezentúl nem leszek a1

pápa- 's tévlanának, hanem csak a' mindenható Isten- és sz. tanának szolgája. Én Istenben, igazomban , népemben bízom I én elszakadok a' keresztyéntelen hierarchia lobogójától 's ezentúl az evangyéliomot tisztán tanitandom, mint azt Krisztus hirdeté mindnyájunknak. Szórjátok hát rám egyházi átkaitokat, gyújtsátok meg a' máglyákat, kovácsoljatok Iánczokat, itt állok én is és máskép nem cselekedhetem. Isten segéljen! Ámen I4

4

Azután hatályos szavakkal fordúl eddigi tiszttársai- 's a' katholikus néphez. (A. K. Z.). Ifli Iiir a'kls világban? Édes barátom ! Ilahogy pensióm jóval nagyobb volna, vagy ha fiatal koromban el nem költöttem volna szép vagyonkámat, vagy ha pensióm halálom után is járna, nagyon szeretnék conflálni egy kis fundust 's azt egy századig ugy gyümölcsöztetni,hogy 5000 pengőből Sue Jenő számítása szerint legalább is egy fél millió pengő lenne. Ha ezt apáink tevék vala, most jobban állanának dolgaink. De minthogy ezt nem tehetem, meg kell a' jó akarattal elégedned 's a' gondolat kivitelére másokat ösztönöznöd. Mért volna ez jó, azt te ugy is tudod. Már például én nagyon boszonkodom, — ez már nekem véremben fekszik — hogy a mi papjaink nagyon hátra vannak a' tudományban. Ismerem őket, tanulni csak tanulnának, de könyveik nincsenek, s nekem azt irják a' collegium és Iyceumi könyvtárnok urak , hogy a' legjobb könyveket sem hozathatják meg. Aztán abban, a' mit papjaink tudnak, igen sok egyoldalúságot találok. Arról a' minap, nagy boszuságomra, ugy győződtem meg , hogy utazván , csak a' darmstadti Kirchenzeitungot, csak Wegscheidert, Röhrt, Bretschneidert 'sbt. találtam mindenütt. Én az én laicus eszemmel ugy ítélek, hogy az ellenkező irányuakat is olvasni kellene papjainknak *s aztán Pál apostol szerint xars/eiv roxalov. A' darmstadti egyházi újságon kivül példáúl, hogy többet ne említsek, a'Berlini Alig. Kirchenzeiturig is megérdemlené, hogy a' papok által olvastassák, 's ha már többen állanak össze, mért ne rendeljenek meg inkább két különböző irányút, mint csak egyet. No de ez mind csak bevezetés ahoz, a' mit mondani akarok 's boldogult Grosz azt fogná mondani, hogy ezen exordium a' rhetorica szabályaiva lellenkezik. De ez már szokása az öregségnek. Van nekem néhány jó barátom Itt-ott Németországban, kikkel valaha együtt szolgáltam *s nevezetesen egy Zürichben él. Ez a' minap nevezetes dologról tudósita engemet, mellyek a' jezuitákat, azoknak Luzernbe fölvételét, egyéb cantonok manifestatióját 's név szerint azt a' híres zürichi népgyűlést illetik. De ez nem tartozik ide, a' mi önök lapját érdekelheti az abban áll, mit ő egy ottan, új óv óta megjelenő új egyházi lapról ír. Dr. 20*