Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-05-11 / 19. szám

megengedem, hogy az érintett nehézségek is nagy akadályt vetnének a1 holdmezövásárhelyi indít­vány elébe. Van azonban még egy, melly, néze­tem szerint, egészen megakaszthatná, 's tekintve az eddig történteket, bizonyosan meg is akasztja az ügyet. Az pedig, hogy a' két prot. felekezet, mostani körülményeinkben, nem egy, hanem két munkálatot küldene föl megerősítés és törvény­be-iktatás végett az országgyűlésre. Csak mióta e' Lap él, a1 két felekezet elfogadott egymástól egyet 's mást, mit eddig nélkülözött, de hogy egyik, le­gyen az bárméllyik, egész rendszerét fogadja el a' másiknak, azt várnunk nem lehet. 'S ha nem, miként reményllietnök, hogy most, midőn a' kü­lönérdekek összeolvasztásán munkálkodik a' hon, az országgyűlés törvényben húzzon válaszfalat a' két rokon közt 's hogy, mit eddig ,nem fett., kü­lön törvényt adjon az ágosl., 's különt a' helv. hitv. felekezetnek? Nem ezt bizonyitja-e némileg a1 legközelebb lefolyt országgyűlésre felküldött pe­titio sorsa is? 'S itt íme mi szépen találkozunk az — unióval! ,,Az istenért, hát addig maradjunk belügyeinkkel törvénykivüli állapotban, míg meg lesz köztünk az unió!?" kiáltand fel nem egy ol­vasó. Nem! Uniónk bizonyosan nem egyszerre, hanem csak fokonként fog megtörténhetni 's vala­mint egyesülőnk már a' pesti prot. főiskola közös építésében: ugy egyesülhetünk egy kormányrend­szer elfogadásában is; melly reményben örvende­tesen erősít az, hogy mind a' két felekezet meg­barátkozott a' pesbyteri elvekkel 's azokat elfogadá, — igy a' közös elvekből könnyű lesz közös kor­mányrendszert alkotnunk. Itt azonban czélszerii­nek, sőt szükségesnek látom bevárni a1 Fáy 's mások szívességéből kitűzött pályamunkát: hát ha ennek sükerülne ismét e' pontban egyesíteni ben­nünket 's igy nem is tudva, egyszerre csak egyi­kén termenénk az unió azon három stadiumának, meilyeket Székács a* Pesti Hirlap 66-ik számában jeleit ki? Történjék azonban bármi, akár Török eszméje fogadtassék el, akár a' holdmezövásárhelyi indít­vány: azt ismét szükségesnek vélem, hogy a' bár­miként készítendő — mert valamit, hiszem, tenni csak fogunk — munkálat két, v. ha ez sokalíatnék, egy évig ne hozassék gyiilésileg a' zöld asztalra, hogy azt mind magánykörökben, mind a' papi ta­nakodásokban, mind e'Lap szeletein kellően meg­rostálhassuk 's gyűlési vitatkozás alá csak igy bo­csáthassuk; söt azután is, midőn így meg lön vi­tatva, végképen el csupán akkor fogadjuk , mi­dőn vagy négy évig helyesnek vagy helytelen­nek' mutatá egyes pontjaiban az élet, hogy igy a' czélszerütlen határozatokat jobbakkal válthassuk fel. Igaz, ez legalább egy évtizedet kivánó ügy, de nem is csekélység, uraim! a' mit akarunk. Itt nem kevesebbről, mint, nevezzük saját nevén a' gyermeket, a' magyarhoni protestantismus új al­kotmányozásáról van a1 szó. Isten őrizzen meg hát bennünket elhamarkodás-, rögtönzésektől! 's ha egyebet nem, csupán ez egyetlen ügyet hoztuk kellő rendbe, pedig ez teendőink alphája, nem hasztalanul éltünk >s okunk lesz az ivadék háláját igényelni! » 'S ezzel elmondám nézetimet a' geneticus rendben felhordott eszmékről, meilyeket mi min­dig csak papi szempontból és igy egyoldalúan te­kintendőnk, pedig óhajtható, hogy világi hitroko­nink is mondják el a' „mikéntu -röl e' szeleteken véleményeiket, tanácsaikat ez ügyben teendőink körül, mire Fáy, Sárközy, Jakabfalvay urakat 's másokat is tisztelettel fölkérni bátorkodom. Mert egyházunk új alkotmányozása forogván szőnye­gen, ahoz világi rendünknek is szólója van termé­szet szerint! Daru. "Wégrel&ajté liatalöm* Kor- és czélszerübb indítványt, miről még is mélyebb hallgatás volna, nem ismerek: a' végre­hajtó hatalomnál a' prot. egyházban. Mind a' tíz csapással is hasztalan intonálgaíunk; mert erö­hülve tünedeznek el végzeményeink, önálló vég­rehajtó kar nélkül. Imez olajcsepp az óra-mii tit­kos rugóján. Én hallgattam; és czikkeimben hol fejbe, hol oldalba csíptem meg a' szörnyet, mel­lesleg; remélvén, hogy az erösebbek egyszer csak elövezetendik e' lényt, melly anarchiává fa­julgat el. Igen, hol a' végrehajtó hatalom hanyag 's szunnyadoz: ott fejetlenség hinti dús-reményü konkolyát. Bármelly testület alkotmánya is el­spongyiásodik compact erő nélkül. Ismerik nevé­ről a' végrehajtó hatalmat, a' rendetlenségek ho­nában? bizony csak nevéről. — Lehető az is, hogy a' kormány, itt-ott, önkénye alá zárja a' közprocedurát: 's akkor ujabb, de igazságos sympfomák jönek a' test színére föl, ugy látszik, fejetlenség lobogója alatt, Thomasius elveivel sa­tiiralt egyének társaságában. Mi volna egyéb an­tidotum, a' legfőbb székekben is szilárdított tör­vényes végrehajtó hatalomnál, melly az alsó fo­rumokat is competentiára parancsolja szorítkozni? Tán ujabb törvények aikotásaig csak igy kell nyomorognunk? tán akkor elégséges garantiát szolgáltathatand törvénykönyvünk v Ha lehető volna is egyes esetekre szabályt hozni: mit ér, ha azok foganatosítása egyediségtől függvén, ha­nyag bírák kezébe tetetnek le? Míg időnk van hát: a' végrehajtó hatalom egyediségi szempont­jából is, addig elmélkedjünk. Hanyag's részre­hajló bíró csak a' bünt 's szenvedéseket ismétli: tehát öt sújtó törvény alkotandó, melly a' záridö elteltével bizonyosan sújtson. A' záridöt, tekintve az eddigi tömérdek visszaéléseket, elhalasztgatá­sokat, minden egyes czikknél megemlítse törvény­könyvünk. Méltányos kelléke ez a' törvényho­zásnak, melly egyszerre fölélénkíti jelen nya-

Next

/
Oldalképek
Tartalom