Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-05-11 / 19. szám

hatunk, és pedig azért nem, mert abból egyházunkra kitelhető üdv nem árad. 300 esztendő óta gyüléskediink már, és nemcsak hogy nem gyarapodik köztünk az evangyéliomi eggháziasság, de szemlátomást fogy; háromszáz év óta mi magunk tartjuk kormányunkat, és zátonyon ülünk, a' honnan kieviczkélni nem tudunk ! Miért van ez igy? elhallgatva a' szeretetlenséget, mellyet némelly hatalmas polgártársaink a' szeretet vallásának sz. nevében éreztettek velünk, magunkról elvont tapasztalás után a' vásárhelyi evang. egyház ott találja okát: „hogy mi bennünk nincs annyi erély, melly imádva szeretett evangelika egyházunk érdekeiben tett saját intézkedéseinknek szentségét egymás ellenében védeni képes legyen, vagy is, egyenesen mondva, védeni akarja; hogy mi egyház iránti kötelességeinket, perfecfa obligatióknak elismerni nem akarjuk, hanem „köszönje meg az egyház, ha érte valamit teszünk!" szoktuk mondani 5 hogy az aristokratia magának túlnyomó súlyt szerezni, akar és az egyházat kénye szerint igazgatni, sőt az egyházat puszta politikus intézménynyé amalgamirozni; hogy nálunk az egyház méltóságát lealacsonyító rakoncsátlankodást elkövetni, legszentebb intézményeinket sárba taposni büntet-lenül lehet 'stb. 'stb. Mindezeknél fogva azt hiszi a' vásárhelyi ev. egyház, hogy testületünk belső elrendezését tárgyazó önintézkedéseinkre is az országos törvénytől kell kérni a'sanctiót, mert tőlünk minmagunktól nem telik. Szolgálhatok Tiszdoségednek bármennyi példával is, hogy meggyőződjék, miszerint csak vesztünket akarja, a' ki országos törvény sanctióját megtagadja intézményeinktől. Mennyi köztünk a' rövidbelátásu, önző-érdekű, rak onczátlanko dó 's amollyan apró kényúr is, a' ki túl-csap minden korláton és renden? hányan vannak köztünk is, kik, általában mondva, az egyház érdekeinek letapodásában virtuózkodnak? hányan vannak köztünk, kik az egész superintendentiával daczolnak? 's ezek ellenében mit használnak intézkedéseink ? mit minden jegyzökönyveink? tán ki nem gúnyolja ezeket a' keserű tapasztalás? Nem akarok keserű lenni, hanem csak azt mondom, hogy noha a priori áll ugyan az, mit Tiszdöséged állít, miszerint magunk is tekintélyt szerezhetünk törvényeinknek, de tapasztalás után szólva ez egyházunk kifejlődését és szilárdságát soha nem leend képes olly nagy mértékben előmozdítani , mint az országos törvény adta sanctio. Autonómiánkat félti Tiszdöséged! de hiszen mi sem akarjuk ezt kiereszteni kezeinkből; szerintünk is, csak mi magunk alkotjuk házi törvényeinket, hanem hogy ezeknek mindenikünk hódoljon, 's engedelmeskedni tartozzék: e'tekintetből kívánjuk, hogy a' törvényhozás országos tövényeröre emelje azt. Mert nézzük meg csak jól magunkat, micsoda ereje van ezen mi autonómiánknak? Sok vita után megszülemlik a' gyűlésen az üdves határozat, jegyzőink protocollumba irják, ezt egyes egyházakkal közöljük, archívumba eltesszük, hogy olt örökre pihenjen, a' 300 esztendő óta hozott többi üdves határozatinkkal, és ez, csekély kivételt engedve, ugy van. 'S már most minek nekünk Hlyen autonomia, melly bajainkon nem segít? minek ollyan autonomia, mellynek senki nem hódol? mellyel kiki daczolhat, 's csupán csak szeszélyes jóakaratból vagy kegyelemből veti magát alája ? Bizony jobb volna, inkább ne lenne, mert ez csak satyrája az autonómiának Én «' mi autonómiánknak tekintélyét országos törvény által akarom biztosítani, hogy annak pap és nem pap, úr nem úr térdet fejet hajtson. Míg ezt el nem érjük, addig nekem még csak vékony-árnyéku reményem sem lehet ahoz, hogy a' mi egyházunkban Pál apostol parancsa szerint „ékesen és jó renddel mennének a' dolgok"; addig mi mindig kényurak leszünk, zavar és rendetlenség, anarchia és bomlott állapot fogják jellemzeni egyházunkat, de egyszersmind hatalmasan gyengíteni is, olly— annyira, hogy ámbár százados harczban rendithetlenül megállott ezen egyház , most tulajdon gyermekeitől elhagyatva, előbb-utóbb elpusztul. És ebben legfőbb szerepet játszani fog autonomiánk, melly abból áll, hogy mi szép törvényeket adunk — papírnak. Nem reméli a' törvényhozás adta sanctiót az országgyűléstől, mert ott azok is ülnek, kiknek érdekökben áll, hogy szétbomoljunk. Igaz, öl* ott vannak, de én nem akarom hinni, hogy ebben akadályoskodnának; mert az országgyűlésnek elrendezése, mellyet sokáig halasztani nem fog a' haza, nagy változásokat szülend; az alsó háznak többsége mellettünk küzd, valamint a' felsőháznak is nagy része; a' közvélemény, a1

korszellem velünk van; a' rómaik, magas papság mai napokban nem igen lesz hajlandó az egyháznak — legyen ez bármilly felekezetű is — lealacsonyításához járulni, mert hiheti, hogy nem messze vannak azon idők, midőn tulajdon fegyverét egyháza ellen is, 's igy ö ellene is, fordítandja a' korszellem; aztán magas kormányunk loyalitása, dicső fejedelmünk igazságszeretete's világszerte ismert vallásossága mindannyi édes remények, mellyekre támaszkodva hihetjük, hogy a'törvényhozás egyházi intézkedéseinktől, törvényeinktől meg nem tagadandja az elkerülhetlenül szükséges sanctiót. Én attól tartok, hogy senki más, hanem épen magok, a' mi embereink, lesznek ellene a' törvényes sanctiónak, hogy ők lesznek legnagyobb ellenei a? mi javallatunknak, 's miért ? — erre minden evangelikus pap könnyen találhat feleletet. Ismételve mondjuk: sürgetni kell az általunk javallott választmánynak kiküldettetését! autonómiánknál fogva alkosson törvényeket, és azokat