Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-05-11 / 19. szám

lenbadisereget képez, mellyben bizni lehet, (ez a' tractatio); a* harmadik kedvet, tüzet, szellemet ad 's eszközli a' hatást, (exstimulatio, peroratio); a' negyedik megadja az egésznek a' szellemi lárgkeresztséget, az érdemet, az áldást. A' négy tényező egymásba olvadva, egymást kiegészítve, az a' teljes accord, az a' dicsőséges harmónia! A* buzgó, önálló, világos, rendithetlen akarat az emberiség szent érdekei, — az igazság, jog, religio, nemzeti közjónak szolgálatában, a' kötelesség és lelki szépség tiszta követelései szerint, — az a' teljes charakter, a' valódi lelki nagyság, az emberi léleknek teljes méltósága és fénye, mellynél magasbra itt a' hold alatt ember nem emelkedhetik. Mert ámbár igaz, hogy a' remek-elme vagy n lángész gyümölcsözőbbé 's pompásabbá teheti a' charaktert, 's óhajtható is, vajha a' kettő sűrűbben találkoznék egymással: de charakter nélkjül a1 legszikrázóbb lángész vagy csak pengő érez és zengő czimbalom, vagy épen kárhozat. A' charakter a' teljes élet, 's a' valódi hősök, ama félistenek 's nemünk örök díszeinek nemzője. Oh, ha szemlélhetövé tehetném százezrek szemei előtt a' bevégzett charakternek dicsőséges képét, hogy látnák az imponáló méltóságot igénytelen egyszerűségében, a' nemes férfias büszkeséget szerénységgel párosítva, a'komoly rendíthetlenséget karöltve derült elevenséggel, — látnák a' nyugottan serény, a' lelkesülten higgadt, a' zaj nélkül nagyokat tevő, látnák a' magát feláldozó 's még sem praetensivus, de resignált lelket ernyedetlenül működve a' haza szent oltára előtt! — oh, akkor talán meghatná a1

seregek lelkét is az isteni szikra, hogy megszeretnék a' szeretetre-méltót, és megirigylenék a* dús kincseket és elolthatlan szomjat nyernének hasonlók keresésére 's kezdenének egyszer egy szebb pályafutást, és nagyszerűbb működést és dicsőséges tetteket! Mert tettek kellenek: ezek szülője pedig a'charakter. Charakter tehát, ifjak, férfiak! ez legyen a'jelszó, „darum robur liberae bonaeque voluntatis, hoc vestrum, viri, esto symbolum! 2. Panaszok. A' társas 's nemzeti élet viszonyainak ferdesége felöli panaszok egyetemesek 's bár nem is mind olly alaposak, a' mint élénkek és sürük, még is tagadhatlanok és több tekintetben aggasztók. Panaszkodunk templomok- és iskolákban, gyűléseken és hírlapokban, házon kivül és házi körökben, párt-elleneink általellenében és barátaink között. Már a' sok panasz 'sjerémiádák fölött is kezdünk panaszkodni 's méltán. Mert bizony-bizony puszta panaszokkal bajainkon nem mozdítunk. A' panaszok szine, hangja, sora, súlya véghetetlen fokozatú. Ez a' papok, amaz a' világiak, — ez a' tanítók, amaz a" szülék ellen panaszkodik ; itt a' létező rendszert, amott a' rendszerhiányt éri a' vád; itt a' tespedés a' rosz, ott a' lelkesült törekvés ; ott az óhoz-ragaszkodás, itt az ujitás. Mondják, hogy elszórtak, egyenetlenek 's testileg-lelkileg szegények vagyunk; mások: hogy özvegy az egyház, árva az iskola, na-1 gyok a' követelések, csekélyek az eszközök, hitvány a1

jutalom. Mondják: mostoha a' sors, ferdék a' viszonyok, roszak a' formák; hogy keserves a* mult, zajló a'jelen , borús a'jövendő! És bárki mit mondjon , baj csakugyan van és elégületlenség és roszkedv és boszuság és jobb utáni vágyakodás. Én is a' panaszkodók közé tartozom. Az én panaszom rövid és egyszerű. Vajha alaptalannak bizonyittatnék be az élet által. „Nincs szellemileg ép és szép magyar élefr, nincs erőteljes józan közszellem, mert igen-igen gyér a' valódi teljes charakter," ez az én keserű panaszom! „vestra admurmuratio facit, Quirites, ut agnoscere videamini, qui haec (non) fecerint; ego autem neminem nomino; quare irasci mihi nemo poterit, nisi qui ante de se voluerit confiteri." Vagy nem áll a' vád? Nézzünk az életbe, nyuljunk elfogulás nélkül saját kebleinkbe 's gyónjunk meg lelkiösmeretesen az igazság oltára 's a' mindenható sz. szine előtt, vájjon közölünk papi és nem-papi hivatalnokok közöl mindegyikünk ollyan férfiu-e, hogy körét kifogás nélkül teljesen betölti, hivatási feladását tökéletesen érti 's testestöl-lelkestöl minden erejével tisztán csak ennek él? Van- e világos, élő, igaz meggyőződése a' nagy, kivált országos, nemzeti társas élet valódi czéljairól; fel van-e fegyverezve 's ellátva mindennel, a' mi azok valósítására, a' maga körében, mellözhetlenül szükséges; felavatta-e lelkét ama szellemi lángkeresztségben, hogy egész lelkéből, teljes erejéből élend az emberiség szent ügyeinek és csak ezeknek élend ? Megfelelt-e tettel a' kötelesség minden parancsainak és tanúsított-e minden léptein tiszta erényt, ennek tiszta szeretetéből? Meg nem ijedt-e az akadályoktól; megvívott-e bajnokilag 's nemesen győzni törekedve, az ellenséges elemekkel; egyenest ment-e és bátran és nem részrehaló lélekkel a' kitűzött pályán; rá tette-e egész lelkét, hogy távol minden ezudar önzéstől, hü sáfárnak találtassék abban, mi reá bizaték, mit magára vállalt 's elmondhatja-e jó lélekkel magáról, mi irva van 1. Tim. 4, 7. 8 ? ! Ne mondja itt mentegetőzésére senki is, hogy ez ideál! ki illy ideálok felé már törekedni is iszonyodik, kimondta magára az Ítéletet. Aztán nem is épen ideál az, hanem nagyobb részint kötelesség és tartozás: többiben pedig az, mire férfinak épen büszkének kellene lenni. A' hatáskörök különfélék! de a' maga körében mindegyik lehet 's legyen is talpraesett's egész. Non exquolibet ligno Mercurius! Az is igaz: de az illyen aztán ne legyen szellemi sáfár. Iniqua virtutibus tempóra! Igen, de mi által jöjenek jobb idők, honnan vegyünk bölcs vezéreket, hős harezosokat, lankadatlan, hü munkást, erős oszlopokat és biztos vérteket? Méntegetés,