Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-05-11 / 19. szám

hallgatás egyaránt mind csak oda mutat, hogy panaszaink nem alaptalan. De nézzünk ismét az életbe : mi itt az uralkodó divat, vagyis a' tagadhatlan kórság? Ott van, csak néven kell szólítani, a' bókoló csúszás-mászás, az éhesen mosolygó accomodatio, az idétlen elnézés, a1

„man musz leben und leben lassen," a' czukrosvíz-energia; a' köpenyforgatás szél szerint, a' szín- 's szerepcserélés, az ármányos álorczáskodás, a' szüklelkü önzés, a' hiú dicsvágy czím és rang után; a' henye élvezés, a' gyámoltalan schlendrián, a' holttetem sok formalitás, a' felületesség, az ámitó külfény és máz; a' souverain Én-nek pöffeszkedése, a' hazug, léha cosmopolitismus, a' sápadt kenyérkeresés (habeo uxorem et liberos), a' robotális, gyalogélet, summa, az elhatalmazott charakteretlenség. Valóban az erdőnek ép fája, a' rétnek minden egyes füve, minden el nem korcsosított szabad állat, pirításunkra, több charaktert mutat a' maga nemében 's határozott typusához sokkal hűbb, mint a' nemére olly büszke, de balgaságai által annyira elfajult millió ember! — No de ha az a' bibék bibéje, hogy kell már rajta segíteni ? 3. Javaslatok. Kik a' panaszlók között nem gyáva sopánkodók, avvagy epéskedö misanthrópok, azok javitni akarván a' bajokon, legalább jó tanácscsal 's fontosbnál fontosb javaslatok- 's indítványokkal állnak elő, mint a' szomszédok, vagy a* consiliumba meghitt orvosok a' beteg fölött. A' javallat rendesen olly színű 's körű, mint a' panasz. Ki fogát fájlalja, fogfájás elleni szereket hall ajánltatni $ ki lábát, köszvény-ellenieket; de megtörténik az is, hogyazagy-'s tüdö-gyuladásnál rosz gyomrot gyógyítanak. A' palliativ gyógyszer akármennyi*, a'bibét a'felületesség nem látja 's az elfogultság nem érzi: gyökeres orvoslástól többnyire iszonyodunk. Nálunk is majd e' vagy ama rendszertől, — párt, confessio, symbolum, zsinatgyüléstöl, — majd a* megváltozott viszonyoktól , kedvezőbb időktől és sorstól remélnek egyenként egyedüli üdvét. Vannak allopathák és homoeopathák, hierarchák és kyriarchák, episcopalisták és puritánusok, Hengstenberg-, Scheibel-, Ebelisták és Strausz- , Bauer-, Vischeristák, az iskolák részéről pietisták és intellectualisták, philanthrópok és egoisták, humanisták, és inhumanisták 's az ég tudja még micsodás isták, rendszerek és elméletek kivált a' külföldön, (mellyek nagyobb részétől, hála istennek! talán épen nehezebb vérünk miatt, mink mentve maradánk). A' szellemi bajoknak mindenek előtt szellemi orvoslás kell. Csupán anyagi jólét, —mit első és fő cúrának hisznek és ajánlanak olly sokan, — nem fordít a' nyavalyán, sőt maga is nemcsak kiszárad , mint a' homokban a' csermely, vagy elposványodik, hanem elsorvasztja a'lelket is, mint a' cserepes-virágokat télben a' szobai meleg 's a' dús öntözgetés. Adjatok a' még nyers, vagy már elfajult népnek száz paradicsomot, 's rövid idő alatt vesztve lesz az: adjatok a' még fejletlen vagy ferdén fejlett népeknek készpénzben százmilliókat 's az élni-tudás hiánya mellett, kevés évek multával, ugy nem lesz látatja, mint a' fukarnál a' felhalmazott, vagy a' tékozlónál az öröklött vagy kölcsönzött százezreknek. A' Fáraó 7 sovány tehenein alig tetszik meg a' 7 kövérnek elnyelése! — Ellenben, legyen csak ép szellemi fejlés fokról fokra, habár lassan is, de folytonosan, józan elvek és módok szerint: majd fog tudni keresni 's az önszerzettekkel vidoran, üdvösen élni is az ápolva ébredező, majd hatalmasan terjedő viruló élet! Lám a' melly gyarmatokra, habár vadon földre is jobb szellemű colonisták kerülnek, — mint a' száz év előtt még olly szegény 's most már első rangú é.-amerikaiak, — mint lesznek a* puszták gyümölcsöző mezöséggé, a' rengeteg paradicsommá, a' falvak nagy, dús városokká, a' megvetett nép dicső nemzetté: ellenben a1

ronda szellemű telepitvények még Péruban is, a' dúsgazdagban, elébb ugyan ragadozó farkasok, dúló hyénák, végre pedig koldúsok. Ámde ha már elfogadjuk is az elvet, a'józan szellemi tökének tenyésztetését: ki tegye itt a' kezdetet, kitől jöjön az első lökés, ébresztés, ápolás, vezérlés ? — Rövid felelet: a' charakteres emberektől! Mens agitat molem I — Úgyde hogyha igaz, mit tagadni csakugyan nem lehet, hogy kevés nálunk, ki ember a' gáton, a' kitűnő erkölcsi charakter: természetesen következik, vagyis inkább mint első követelés áll elő ezen igazság: „tenyésszük a' charaktert," 's kivált azok részéről, kik hivatalnokaink , vezéreink leendnek. — Már hallom az ellenvetések egész seregét: hol ? hogy? honnan? vagy minek is? vagy, pium desiderium, chimaera, circulus vitiosus, ámitás, lehetetlenség, háladatlan munka 'stb! Én pedig azt mondom, hogy a' munka egyszerű is, szükséges is, hálás is, valamint igaz az eszme, üdvös az ügy 's nem számos példa-nélküli a' szebb életet tanúsított népek történeteiben. De gond kell hozzá és munka és hogy megízleltük légyen a' dolgot. Lám, nemesb virágokat, juhokat, lovakat tudunk nevelni : mert ne hát embert ? Sok ember többet is törődik egy dáliával, merino- 's arabbal, mint egy faluval, vagy saját magával! Miért olly kevés az igaz charakter, holott mindenki saját keblében hordja az isteni szikrát 's az út az emberi nagyságnak és dísznek ezen fellegvárához mindenkinek nyitva áll? Lehetne ugyan távolabbról felelni: „hogy sokan saját müveletlenségök miatt a' léleknek ezen fenségét még felfogni sem képesek; sokan, akár tunyaságból, aká gyávaságból, lemondanak minden reményről od eljuthatni a' hosszú,terhes út miatt; sokakat visz szatartóztatnak a' közélet nyomorúságos foglalatosságai ; sokakat, kik csak csoportosan tudnak járni, magával ragad a'közönséges's rosz embe_ rek serege5 sokan a' szeszély, örömekbeni uszá