Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-05-04 / 18. szám

rály, még a* pápa 's jezuilákban is, — kik, mint tüdjuk, a' legfinomabb casuisták, — több keresz­tyéniség van, hogysem evang. papoktól illyen ön­odaengedést kívánnának, 's az illyen gyáva hó­dolatot meg ne vetnék. Lássátok meg, atyámfiai! mit mond Pál, Péternek maga odaengedésére. Gá­lát. 2, 11—14. Jól megolvassátok, kérlek, emez elhatárzó helyet! egészen ide illő az, — és üdv neklek , atyámfiai! ha szerény intésemet olly jó neven veszitek, mint ezt Péter Páltól vette! Ha tán azt mondjátok, hogy nem vagyok én Pál: megjárnátok, mert én meg azt mondanám nektek, hogy nem vagytok Péter! 4) Az egyenlőség (paritas) nem igényli, hogy ha a* róm. kath. pap protestáns ember irányában Mária és szentekrei esküvés elhallgattatását el­nézi, én a' róm. kath. kényszeríthessem azoknak neve kimondására. Mária és a' szentek segítségül hívása nem dogma a' római k. egyházban. A' tri­denti zsinat ezt mondja: Jó és hasznos dolog a' szenteket és Máriát, azoknak képeit 'stb. segítsé­gül híni 's azokat tisztelni. Tehát nem mondja, hogy üdvveszteség alatt kell őket tisztelni. Hanem tanítja, hogy a' szentháromság Istent, Atya, Fiú és Sz.-Lelket hinni és imádni kell. És így az ev. egyház eskümódja épen nem sérti meg a' róm. kath. keresztyén lelkiösmeretét, és soha még a' r. kath. egyháznak nem jutott eszébe, a' szenthá­romság Istenre és az ö evangyéliomára tett esküt elégtelennek mondani azért, mert Mária és a' szentek kihagyattak. Jól kell ismerni a' római egyházat. Nem tagadja az meg a' mi keresztyéni, hanem lényegtelenségekkel burkolja azt körül, a1 nélkül, hogy azt, ki azzal meg nem barátkozhatik, míg csak oppositiót nem képez, kárhoztatná. És így a" római egyház ezen ajánlt esketésmód miatt az evangélikusokat közönyösségük és jezuitai ma­gok-oda-engedéseért egyfelől méllán megvelhet­helné; másfelöl tudatlanságukat mosolyoghatná. Ellenben az evang. egyháznak, melly gyüle­kezete 's templomában meghitt, bizodalmas papjá­tól illyen képmutatást kénytetnék látni, ez való­ságos lelkiösmereti sérelmére lenne! Én legalább nem nézhetném nyugton. Továbbá, mi borzasztó lelkiösmereti kényszerítés ez evangelikus, lélek­ben és igazságban evangelikus papra nézve! Én, földi lényt, teremtményeket hivassak segítségül 's eskessek rájok ?! — Nem! nem! soha se járjon lelkem az 6 tanácsukon! 5) Ila a1 róm. kath. pap, a' tridenti zsinat ta­nainak hódolva , mind arra, mi a' szent Írás­sal ellenkezik, 's mitől ezért az ev. keresztyén­nek óvakodni kell Mária, Loyola, Crispin és Do­minicus, Ligorius és Flóriánra esket: meggyőző­désével megegyez, hogy a* megholtak az élők sorsában részt vesznek. Ha a' protestáns csak az élö Istenre és evangyeliomra esküszik, a* szente­ket elhagyja, lelkiösmeretc nincs megsértve, mert ő is Istenben 's evangyéliomban hisz. Iia evang. pap a' fölebb említett eskümódját mondja; esküje 's lelkiösmerete ellen tesz, meri tudja, hogy Mária és minden szentek, mert nem mindentudók, az esküt nem hallják, mert nem mindenhatók, bo­szút nem állhatnak, és hogy az Úr Jézus, Ján, 4: 24, ezt mondja: Az Isten lélek, és a' kik öt imád­ják, szükség, hogy lélekben és imádságban imád­ják ! Az evang. egyháznak ez a' fő elve, hogy az evang. lelkésznek sem sérteni, sem sérelemre alkalmat adni nem szabad. Ha tehát a' róm. kath. keresztyén a' szent fogadás alkalmával szűz Má­ria nevét is magától mondaná, — mit ugyan én nem hiszek, — engedje az evang. pap mondatni, mint a' róm. kath. pap is elnézi a* protestánsnak elhallgatását, mikor Mária 's a' szentekre kerül a' sor. Nálunk nem szabad sem szóbeli, sem for~ mula-szolgálatot, sem opus operatumot, ha-­nem csak szellemet 's igazságot találni! Millyen zavarba jöne az evang. pap, ha ollyan róm. kath. személyt esketne, ki maga sem hiszi a' szentek mindenhatóságát, mindentudóságát 's értlünki fo­ganatos esedezését; illyen pedig igen sok van; és igy nem mondván ezeket utána, megsemmitöleg nézne a' képmutató szemébe !? 6) Az evang. pap által történni szokott eske­tésnél különbféle, róm. kath. szomszédink szemé­ben fontosabb dolgok hiányzanak a' Mária és szen­tekrei esketés formájánál, a' nélkül, hogy azért a' házasság csak passiva assistentia mellett köttetve, kevésbbé lenne érvényes. Illyenek: a' stólávali begöngyölgetés, a' feszület megcsókolása 'stb., kü­lönösen pedig az esküt megelőző általános gyónás és felmentés (absolutio). Vagy kedveskedve 's hódolva, kölcsön kérjünk stólát és cingulumot 's mindezt utánozzuk? 7) Az evang. paphivatal minden emberi te­kintély befolyása, emberi rendelvények, emberi formáktól szabad, — tisztán és függetlenül Isten igéjéből foly ki. Semmi emberi hatalomnak nincs joga, formulákat, szokásokat másképen írni előmbey mint a' hogy azok Isten igéjéből folynak, Gal. 1,6— 8. még az angyalnak sem ! — E' mellett tudják meg az én kedves atyámfiai, kik annyira elhamarkodták a* dolgot, hogy a* szövetség lényege, sőt magának a' házasságnak szentsége is semmiféle egyházban, a? róm. kalh.-ban sem, az adott esküben, hanem a' házassági életnek Istentöli rendelése- 's Jézus Krisztus általi megerősítésében nyugszik. Hol két különböző nemű keresztyén, habár minden eskü nélkül, a" gyülekezet előtt keresztyéni életre szö­vetségre lép: ez házasság; és ha ezek házassá­gukat lelkész által agyülekezet nevében keresz­tyén módon megáldatják 's magokat ennek érttöki esedezésébe ajánlják, ez keresztyén házasság! Az ev. keresztyén tehát mindig 's mindenütt hü marad egyháza- 's az evangyéliomhoz, és kü­lönösen eltávoztat mindent, mi képmutatás árnyát vethetné reá. Végül, szóljanak a' reformátorok:

Next

/
Oldalképek
Tartalom