Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-05-04 / 18. szám

A' smalkaldi2-ik czikkben ez van: „Jóllehet az angyalok, miképen Krisztus, esedeznek értünk mennyben, és a' szentek a' földön, vagy szinte mennyben is : ebből egyáltalában nem következik, hogy az angyalokat és szenteket segítségül híjjuk, imádjuk, misét tartsunk nekik, böjtöljünk , áldozzunk, nekik templomokat, oltárokat, istentiszteletet alapítsunk, vagy másféleképen szolgáljunk, őket szíikséginkben szabadítóknak tartsuk, és a' különbféle segedelmeket köztök fölosszuk, hogy mindegyiknek jusson valami, mint ezt a' pápisták tanítják és teszik 5 mert ez bálványozás ; 's illyen tisztelet csak Istent illet." A' heidelbergai káté 94-dik czikkelye ezt mondja: ,,Valamint lelkem iidveségét szeretem, szinte ollyan szorgalmatosan eltávoztassak minden bálványozást, ördögi mesterséget, varázslást, büvölést, bájolást, babonálást és szenteknek segítségül való hívását. Az egyetlen egy és igaz Istent pedig igazán megismerjem, csak ö benne bízzam, nagy alázatossággal és békeséges-türéssel magamat keze alá bocsássam, minden jót csak egyedül ö tőle várjak; végezetre , hogy öt szivemnek belső indulatából szeressem, féljem és tiszteljem, ugy-annyira, hogy minden teremtett állatok nélkül ellegyek inkább, hogysem mint csak legkisebb dologban is az ö akarata ellen vétkezzem." Utoljára, vegyétek evangyéliomi intésemet: ,,Ne szabjátok magatokat a' világhoz /" Nem nekünk kell alkalmazni magunkat, hanem hirdetnünk tisztán az evangyéliumot, 's megfelelnünk szent hivatalunknak: hogy mind e" világot a1

tévelygésből Istennek tiszta igéjéhez megtérítsük! Mindezt ismét szeretettel! 2. Tim. 3: 16,17. Áldja meg az Ur ezen igéket! *) Felső-Lövő apr. 4.1845. Wimmer Ágoston. *) Ugyanezen tárgyban , egyik reform. leikész atyafitól, hason-tartalmu czikket vettünk, mellyet ide iktatok: Ugy látszik — legalább nekem — mintha T ö r ö k úr arról, mit az idei Prot. Egyh. és Isk. Lap 12-k számában a' 276-dik lapon * alatti jegyzetében mond, — hátrább a"1

„Püspökszentelés a' dunántuli helv. hitv. egyházkerületben1

' ezinm Beöthy Zsigmond urnák „fogadj Isten- 'ében, a'puseyismust illetőleg, megfelejtkezett volna. A' kijelölt jegyzetben ugyanis azt mondja Török úr, mikép ő kíméletesben nyilatkozott volna a' prot lelkész által egybeadandó vegyes házassági esetekben a' katholikus fél esketésére nézve, mint Bátori, ki a' magunk kánonai és liturgiája szerint nyilvánítja a1 vegyes házasokat mégesketeadőknek. Török úr kiméletessége abban állana, hogy mi prot. lelkészek a' kath. fél előtt megemlítenék azesketésben a1

boldogságos szüzet és minden szenteket, — és ez az, a-1

miért én Török urat feledékenynek jegyzem, — a'miben én puseyismust látok, haszinfe csak viszonosságból történnék is a' javaslott módoni esketés. Mert ha mindazok, mik a' 279, 280, 281-dik lapokon — különösen a' jegyzésben — elősoroitatnak, puseyismus: ugy legkevesbbé sem kételkedem, a' javaslóit módoni esketést, midőn kath. hittanok, mellyeket a'protestáns nem hisz, nem vall, kölcsö-Prot. Lapunkban alig pendült meg üdvösebb eszme, mint a' papi conferentiák, — ha ugy tetszik: tanakodás. Ezen kútfőből gazdagon buzoghatnak elő ujabbak; a' már létezőket szinte csak ez teheti bőven gyümölcsözőkké. Részemről a' mult évi érdemes szerkesztő urnák kitűzött három C—éje közt ezt tartom legfontosabbnak. — Felszámíthatlanok azon üdvös eredmények, mellyeket szültek a'külhon hasonló egyletei.De tán méltán szerénytelenséggel is vádoltathatnám, ha korunkban, hol minden osztályt a' hatalmas egyesülési szikra kapott meg, hosszas demonstratiokba bocsátkoznám a1

papi conferentia mellett. Valamint tán sokan igazságtalannak fognának mondani, ha elősorolnám az okokat, mellyek eddigelé az érintett tanakodások létrejöttét gátolák. Jobbat vélek tenni, ha, némi tekintettel a1

gát-okokra, kimutatom az eszközt, melly lehető legkönnyebben segíthetné elé a' conferentiák alakulását. — Sarkalatos és legfőbb eszköz természetszerűleg itt is a' szilárd akarat és a' nemes lelkesedés, mellyre szükség főleg nekünk gerjednünk lelkészeknek, miután nöztetnek, puseyismusnak keresztelni. Részemről uem áldoznám fel a' viszonosságnak, hitünknek fő-lényegét, melly csak az egy igaz Istent parancsolja tisztelni, és csak az ő nevére való esküvést engedi meg: a' boldogságos szűznek és szenteknek tiszteletet pedig *s a' reájok való esküvést kizárja. Azonnal feláldozzuk pedig ezt a' viszonosságnak, mihelyt kath. hittanokat veszünk be és terjesztünk; 's avvagy lehet-e tagadni, mikép az nera terjesztése a' kath. dogmáknak, midőn protestáns templomban egész iinnepelyességgelesketünk meg valakit a" boldog.v

szűzre 's a" szentekre? Igen nagy — sőt mondhatnám, a1

nagyobb rész — még vajmi tudatlan köztünk, protestánsok között, a' vallásiakban is! nem viszonosságból venné az a' dolgot, hanem ugy, a' mint a' templomban, ünnepélyes alkalommal, tanítója szájából hallotta ; — azonnal átvenné a'hallottat önvallásába , mi — véleményem szerint — ha nem önkénytés, de csakugyan nyilvánságos terjesztése a' puseyismusnak.— Török úr, mint látjuk — csak viszonosság tekintetéből kivánná ezt a* prot. lelkészektől: de lehetnek, kik illy fél, sőtegy-negyed-résznyi viszonossággal be nem érnék, és viszonosságból még több viszonosságot is következtetnének, u. ts. esketés alatt a' kath. fél ujjának az evangeliomra való tételét, gyürű-váltást, stólávali egybeköttetést 's többeket; és bizonyos, hogy íllyképen a' viszonosság megütné a1

mértéket: de az is bizonyos ám, hogy a' puseyismus sem lenno hiányos. — Csekély véleményem e' tárgyat illetőleg az, hogy mivel a' törvényhozás a' prot. lelkészekelőtt kötendő házasságokat érvényeseknek nyilvánította, egészen mellőzvén az összeadás módját: tehát maradnánk meg a" Bátori véleményén, és a' vegyes házasokat esketnők a'magunk kánonai és liturgiája szerint; igy ha nem kevesbítenék is, de nem i? szaporitanók a1 puseyisticus törekvéseket. — Végül, e' tárgytól eltérő leg a1

286-ik laponi * alatti jegyzetben példát látván — bár idő előtti pisztolysütést — a' püspökszentelés ügyében a' Beöthy és Török urak véleménye melletti szavazásra: egy pillanatig sem kételkedem magamat Török úr véleménye nfeilett kinyilatkoztatni. M. K,