Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-04-13 / 15. szám

század után sem tudnak a' rettentő polgárhadak keserves pusztításaitól megszabadulni. Ez, uraim! olly históriai tagadhatlan tény, miként Luther idejében igaz volt, hogy a1

saxoniai választó-fejedelmi pórok nem lázadtak törvényes urok ellen, mikor a' pártütött slühlingeniek hatalmas garázdálkodással nyilváníták, hogy ők az evangelika vallást el nem fogadják. — Igy nyilatkozott a' savoyai Eugen herczeg is a' pápai követ Passionetnak 1714-dik év oct. 30-ról írott levelében, mellyröl a' jeles püspöki vicarius Wessenberg is emlékezik: Francziaország, úgymond a' herczeg, nem felejti, hogy a' nantesi edictum által szabadíltatolt meg, és hogy annak visszahuzatása miatt siilyede le: midőn Anglia, Geneva, Hollandia és Prusszia hatalmát nevelte. Mi hibázott még, hogy a' jezuiták a' protestánsok üldözésével Magyarhont is elveszítessék? — PolUische Schriften des Prímen Eugen Abth. IV. N. 328. Lutherrel és a' revolutióval olly formán vagyunk, mint Iíobbe elmés jegyzetében Boucher zongoraművész a' Napoleon képéhezi hasonlatossággal , ki e' miatt a1

Bourbonok restauratiója idejében eltiltatott a' színházban föllépéstől, és majd éhen holt meg a' szabadság classicus hazájában. — Planck azonban komolyan jegyzi meg a' reformationak a' pórhadra befolyásáról: Ich kann nícht einmahl einen Grund denken, warum man dies verhehlen will, da es sichlbar auíFalle, dasz die Urheber der Reformation nicht nur diese Wirkung niemahls abgezweckt, sondern sie auch unmöglich haltén verhindern köftnen. — Sartorius pedig azzal fejezi be derék munkáját: Die Kenntnisz der Pflichten und Rechten des Regenten und des Volkes verbreiten liegt jedem ehrlichen Menschen ob: ausdieserallgemein verbreiteten Kenntnisz und aus beharrlichen aufopfernden Bestrebungen auf allén gesetzlichen Wegen erwarten wir Aufhebung der Miszbrauche, und die Vervollkommung der bürgerlichenGesellschaft, nicht aus den ílanden eines tumultuirenden Pöbels. Ez volt a' Luther elve, ezt követi a' mai protestantismus is, és igy bár az impanalio, eredendő bün 's más speculativus dogmák felett különbözünk is tőle: de az, a mi lényeges a' protestantismus becsére és fenmaradására, most is fenáll és marad mindörökké. Örök hála a1

mennyei gondviselésnek, melly az emberiség sorsa fölött őrködik, hogy világunk kormányát bölcs királyok és tanácsosok kezeibe juttatá! Eljött, az irás szerint, az időnek teljessége, midőn a királyok bölcsek és a' bölcsek királyok lettek! Jobb napokat fog élni a' sokat szen vedett ember ezután! De milly különösen feltűnő illy szép remények közepette ama türelmetlenség, melly még a' koronás főket sem kíméli meg bőszült hevében, míg önmagát mint a1

rozsda meg nem emésztendi. Nem győzi kirágalmazni, kikáromlani magát, miként amaz egyházjog-taníló, ki a' mult évben tanítványai elöltimigy fútta tárogatóját: „Elleneink szünetlen izgató cselekvőséggel (mintha a' világ nem tudná, kik a' szünetlen izgatók a' világ-béke, az emberiség tökéletesedése, és ma már még a' status-hatalmak ellen is!) viszont csak tett-erős cselekvőség mérközhetik, minek irányt és ösztönt adni tartozik csak tanulmányunkhoz. (Bizony inkább tartoznék pedig a' status és egyház és a' különböző vallás-felekezetek közötti viszonyok tanulmánya és nem a' lárma-harang kongatás!): — Ha pedig ismerni kívánjátok azon kútfőt, mellyböl a1

zajongó hullámok patakzani kezdettek, 's immár özönleni nem szűnnek: emlékezzetek vissza azon nem rég mult időkre (talán bizony nov. 13-ra? mert még nov. 28-ka előtt nem olvastuk) mellyekre;

fájdalom! betű szerint alkalmazhatók a' zsoltáros szavai: össze-álloltak a' földnek királyai és a' fejedelmek egybe-gyültek, és az ő fölkente — mondjuk — egyháza ellen, (zsolt. 2 ) és mondá szivében: Rokonságok! szüntessük meg az Isten minden ünnepeit e' földön. (Zsolt. 73: 9.) (A' decretális napokért talán csak nem ütne illy lármát, ha esze még tovább nem járna!). Ezen időkre emlékezzetek vissza, mely-Iyekben elleneink minden erejeket megfeszítették, hogy az egyháznak, mint valami gyanús szomszédnak vagy épen álnok ellenségnek századok szentesítette jogait 's szabadalmait körül-gátolják, sőt ha lehetne, isteni alapkövét is megrendítsék, kiknek ármányait ekkép irja le a még protestáns Hurter: Ausflugnach Wien und Presburg. Schaffhausenben kiadott munkájában." Luther mondá: Sie rufen , wie der Kukuk, ihren eigenen Namen aus! Magyarul: A' millyen a' madár, ollyan a1

szólása. J. A. Szózat a' gyámiutézeí ében. Alig olvastam egy-egy czikket őszintébb örömmel, mint az Egyh. Lap. f. évi 4. számában a' „Protestáns Gyámintézetröl" szólót. Mit szivem régen ohajta már, hogy t. i. honi prot. egyházunk körében egy nagyszerűbb ,egyházi közalape

létesíttetnék, annak első fenékkövét itt letétetve lenni látom. Prot. egyházunknak anyagi tekintetben elhagyatott árva volta felett közös köztünk a' panasz. Engem a' mi illet, én nem tartozom ugyan azok sorába, kik Luthernek mindenekben nagy tisztelői: de azt semmiképen nem tudják neki megbocsátani, hogy Krisztus jegyesének testéről minden világi ékszereket , mellyek fényében kivált a' „menyegző szolgái" magokat olly jól érezék, kíméletlen szigorúsággal leszede. Azonban más részről tudom és érezem én is, hogy az egyháznak, bár az tulajdonképen lelki intézmény, mennyire mégis a' testi világban létez, hat és nyilatkozik, különféle anyagi segédszerekre van szüksége. Ennél fogva meg vagyok győződve, t