Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-04-13 / 15. szám

volna. Még a' XlII-dik században Berlhold szerzetes százezerek előtt predikálolt a' feudalismus és hierarchia ellen,— vigasztalta, bátorította a' népeket. Az illy merény eretnekséggel vádoltatott; a* hussziták kiátkoztattak, holott a' constantziai és bázeli zsinatok hivatalosan elismerték azon viszszaéléseket, mellyek a' támadásokra okot szolgáltattak. Az út, mellyen sok lelkes orvosok indultak, el volt tévesztve. Soha sem látták által azon modort, melly sietett minden mozgalmat a'dogmatikai térre varázsolni; innen a' Maximilián reformatiója is kisszerű *s elégtelen volt. 1476-ban Boheim szónokolt a' tizedek, uzsorák ellen; 1491-ben a' kempteni abbás jobbágyai lázadtak fel; 1492-ben a' hollandiai pórok; 1493-ban az 1-ső Bundschuh-szövetség alakult; 1500-ban az achsenhauseni kolostor pórjai zendültek fel; — 1502-ben a1

2-ik Bundschuh a' spirai püspökség pórjaiból alakult; 1509-ben a' frankfurti pórok űzték el a' papokat; 1511-ben a* constantziaiak; 1512-ben a' hálaiak; 1513-ban a' breisgauiak; 1514-ben az ulmaiak, ágostaiak, karinthiaiak, a' magyar dózsa-had és a1

würtembergi zendületek, mellyeknek általános jelszavuk volt a' nemesség és papság nyomásainak megszüntetése. Feszler szerint a' magyar abban különbözött a' többitől, hogy ez a' püspöki jurisdicliót megtartotta, és az országot egy püspök által kívánta kormányoztatni. Geschichte der Ungern t. 5. s. 909. — Elevenítette a' pórok mozgalmait a' városi polgárság és a' schweitzok példája : innen magyarázható a' Luther idegenkedése is mindkettőtől; a' nemességnek egy része is titkon ingerlette a' pórokat, söt vezérlette is őket, mint Löwenstein, Henneberg, Hohenlohe, Wertheim, Rheinek grófok és mások, mint Sartorius, göttingai tudós és e' tárgyban legjobb történetíró, erősíti A' palatinatusi választó-fejedelem megküldvén Luthernek és Melanchtonnak a' pórok 12 czikkeit, azok felöl tanácsot kért tőlök. Melanchton válaszolt előbb a' póroknak, ezeket a' felsöség iránti engedelmességre, panaszaiknak és kivánalaiknak nem erővel, de törvényes uton szorgalmazására intette. Majd Luther hasonló szellemben felelt nekik, ámbár kivánataik alaposságát nem tagadta: de a' felsöség isteni eredetét a' szentiralból mutogatván, őket az erőszakoskodástól, a' csábítóktól, kiket sátánoknak, gyilkos profetáknak nevezett, kemény szavakkal tiltotta: miként láthatók e' levelezések Marheine ekénél t, 2. s. 100. — De ezek még magát Luthert is rágalmazván, a' Münzer, Pfeiffer rajoskodásaik által világi czélok felé vezéreltetvén, kegyellenül pusztítottak, rabloltak. Luther útnak indult lecsendesíteni őket. Weimárban, Jénában prédikált ellenek, Mühlhausenben a' tanácscsal értekezett, sok várost és falut fölkeresett, de mind hasztalan! még ő maga is veszélyben forgott. Ez okból ellenök támadt, felszólította a' világi hatalmakat, hogy ezen rabló népet fegyverrel megzabolázni siessenek I De, fájdalom I a' hatalmak vissza éltek erejűkkel, nyert gyözedelmeik után is, még nagyobb kegyetlenséget követtek el, mint a' pórok , mint gróf Truchsesz, ki maga hordott fát a' máglyákhoz, — a' würzburgi püspök Thüngen Konrád, ki hóhérokkal járt-kelt a'helységekben és akasztatott, a' trieri püspök, ki önkezével gyilkolta a' szerencsétleneket, és az ansbachi Kázmér , ki nyolczvanöt pórnak szemeit szúratta ki: miként Sartoriusnál a. a. 2. s. 235. 241. bővebben olvasható. Ezért Luther keservesen panaszkodott a* mansfeldi cancellár MülJer Gáspárhoz irott levelében. És lehet-e öt kárhoztatni, midőn illy borzasztó tények látására, egy röpiratában, igy fejezé ki magát: Es sind elliche Leute unter euch, die habén gesagt, sie wollen Leute und Land dran setzen, die lutherische Lehre auszurotten: wie dünkt euch? Wenn ihr eure eigene Prophelen wart gewesen und ware schon Land und Leute hinangesetzt. Scherzt nicht mitGott, liebe Herren! auf dasz ihr aber euch nouh weiter versündigef, und ja ohne Barmherzigkeitzu scheitern gehet, so fahen etliche an und geben dem Evangelio die Schüld, sprechen, das sey die Frucht meiner Lehre. Nul Nu! lástert's ílugs! liebe Ilerren! ihr wollt nicht wissen, was ich gelehrt habe, und was das Evangélium sey: und wenn ich Lust hatte, mich an euch zu ráchen, somöchte ich jetztin die Faust lachen, und den Bauern zusehen, oder mich zu ihnen schlagen und die Sachen helfen arger machen : aber da soll mich mein Gott vor behüten, wie bisher! A' pórok Ferdinánd föherczeg előtt a' saxoniai fejedelmet, Norimberga , Lindau, Zürich, Straszburg városokat, Luthert, Melanchlont és Bugenhagent kérték ki magoknak itélö-bíráknak, és ha velek ekkor a' tübingai szerződés előbb köttetett volna , a' reménytelenség kétségbe-ejtő iszonyatcsságai soha nem történtek. A' reformatiónak, mond Welcker, hasonló sorsa volt a' sajtó-szabadsággal. Mindkettőnek bünül rovatolt fel a' revolutio, és rovatik még ma is a' régi közép-kort repristinálni törekvő ultramontánok által, kik, miként Rassz és Weissz, Luthert jakobinusnak és carbonarónak nevezik. Furcsa jakobinus lehetett ö, mond erre Tzschirner, kinek három század múlva a' porosz király Witlembergában emléket állíttatott! — Haller, Götz, Görres, Franké, Prechll, Audin, RiíTel és sokan mások, kimeríthetetlen elménczkedésekkel törekednek az elcsépelt szalmából magot gyűjtögetni: de már késő! igen helyesen mondja Tzschirner, hogy még is nagyon lassan kell ama méregnek a' protestáns elemekből kifejlődni, midőn a' prot. tartományok, még három század múlva is, olly csendeségben vannak, holott Olasz-, Nápoly-, Spanyol-, Portugál- és Francziaországok, hol a1

szegény proteslantismus eddig meg nem élhetett, fél *