Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-03-23 / 12. szám

általános özönvíz, melly minden hegyeket elborítson, mathematice nem lehet. És mikép mutatná meg ma már a' theologus, hogy azon állatok, mellyek csak Amerikában, csak Afrikában, csak a' pólus körül otthonosok, Kis-Azsiába jöttek Noéhoz , ki őket a' bárkába felszedte, 's ott a' clima és eledelek különbsége daczára, egyiránt táplálta? Mikép mutatná meg, hogy azután mindegyik ismét visszatért eredeti hónába ?. .. . Ki győzné megemlíteni a' természetvizsgálók 's utazók tapasztalatai 's czáfolhatatlan állításai által megrázkódtatott régibb dogmaticai tételeket ?" „Bizony a'theologusnak, — ha ugyan tudatlan vagy tettető lenni nem akar, ha a' keresztyén vallást és ennek következtében a' tiszta erkölcsiséget buzgó lélekkel tanítani 's terjeszteni kívánja, — nem szabad ignorálnia a'philosophia, physica, geologia, geographia, astronomia, história, philologia vagy bármellyik tudománynak is resultalumait. Nemcsak ignorálnia nem szabad pedig, de sőt a' theologiába bele kell dolgoznia." „Ugyan mit mondanánk, ha egy polgárzat semmit sem akarna tudni a' tudományoknak törvényhozásban , katonai dolgokban, financziában három század óta tett előhaladásáról ? Ha magát a' XVI. század nézetei szerint kormányozná belül , 's viselné a' külső hatalmasságokhoz? Volt egy illyen status, — a' lengyeleké — és sorsa tudva van. — Van még egy másik, — az osmanoké, — 's erőtlenségét ki nem ismeri? A'theologia olly viszonyban áll a' többi tudományokhoz, mint Európának egyes státusa a' szomszéd státusokhoz. Mikép isolálhatná tehát magát? mikép lehetne ignorálnia azt, mi más tudományok birodalmában történik, *s az ö fenállását olly sok oldalról fenyegeti?? És ime! áltudományok resultatumainak a' theologiábani feldolgozását tűzte ki czélul a' protestáns rationalismus " Az ifjú Vezendi Pál benső szent érdekkel tartott, 's hova tovább kiszélesedni indult beszédét, — mellyet azonban résztvevő élénkséggel hallgattak a'jelenvoltak —megszakasztá a'vacsorára bivó csengetyü szózata. Vacsora után még a'férfiak némelly napi renden levő tárgyakról beszélgettek egy darabig, majd kiki nyughelyére ment. — A' következő nap pedig kettős lakodalom napjává lön. A' kasznárnak ugyanis értésére jutván, hogy Bátori Sámuel úr ott, azon esetre, ha kihirdettettek, 's két tanú hitelesen bizonyítja, hogy a' plebánus úr, többszöri kérelem után is, megtagadta a' bizonyságlevél kiadását,összeesketendi jegyesé vei korán reggel,tanúkkal együtt, átment a' békefalvi plebanushoz, 's már 9 órakor átnyújtotta Bátorinak a' tanúk irásba tett bizonyságát 10 órakor előbb Vezendi Pál — édes atyja helyett szolgálván — Nyíri Józsefet a' görög catholica vallásból áttért Kádár Ágnessel, — majd Bátori Sámuel a' ref. kasznárt a1

róm. cath. kertészleánynyal összeeskették. Kérdésbe tették az urak: „Mikép történjék a' r. cath. leány esketése?" „Mikép? — válaszolá Bátori —. Természetesen a' magunk canonai 's liturgiája szerint. A' r. cath. plebánus, ha vegyes párt esket, mondja a' protestáns fél előtt is, mint rendesen szokta, az esküformát, 's a' protestáns fél, ennek öt nem illető szavait hallgatással elmellözi. Én is elmondom a' r. cath fél előtt is szokott törvényes esküformánkat; és ha tetszik neki, az egy igaz örök Istenen kívül, még másoknak is nevére megeskünni: szabadságára.hagyom azok elszámlálását." *) A' kettős lakodalmi víg ebédet együtt ülte meg az egész társaság, 's a' kegyteljes földesúr, ez örömnapon asztalához méltóztalá hü gazdáját 's kasznárját is, menyasszonyaikkal együtt. Ebéd után Vezendiék, a' Selymesi-család áldásitól kisértetve, Békefalvára haza mentek .... (Folyt, köv.) Piíspokszcntelés a'rtiiiiáii-tiiH Iielv. liitv. egyházkerületben. (Beöthy Zsigmond urnák, „fogadj Isten !") Die an das Papsttítum hart anstreifenden Ansichten der Puseysfen habén einen Stützpunkt gewonnen, dasz sie die Herzen der Freunde evangelischer Wahrheit in Aufruhr brachten. W e a v e r. II. Olly iró ellenében, mint B. Zs. úr, — ki, a' helyett , hogy egyedül véleményemet ostro*) Én kíméletesben nyilatkoztam volna, mint Bátori. Nemcsak azért, mert soha nem voltam jelen kath. lelkész által kötött vegyes házasságnál, hol a* plebánus a1

prot. fél esketésekor a'boldogságos szüzet 's minden szenteket fölemlítette volna, 's igy a' viszonyosság azt kivánja, hogy mi meg ne hallgassuk el , cath. fél előtt, a' bold. szüzet és szenteket: hanem azért főkép, hogy igen gyöngédtelennek tartom a" módot, miszerint a1

cath. fél (mert hanyadik tudja, mikor kell mondania a szenteket, kiket nem említ föl előtte az eskető papj?^ hallgatagság állal, mintegy megtagadására vezéreltessék egyik nevezetes hitezikkének. Kétségbe vonni e1

hi'czikk igazságát, erre nem szolgáltathat alkalmat az esketés pillanata. Kíméletet igényelek mindenkitől hitvallásom ágazati iránt 's ezt csak ugy érdemlem, ha én is becsben tartom másnak hitágazatit. Higyétek el, tisztársaim! a' javallottam eljárás megnyeri részetekre az esketésnél jelen-levő róm. cath. helybenhagyását 's azon nyilalkozatát: Ez a' pap becsületes, szelíd, türelmes ember! Nem botránkoztat, nem praktiliátja ki, hogy más se bigyje, mit ő maga nem hiszen! Higyétek el, igy nem idegenítenditek el a' róm. catholicusokat, miszerint prot. lelkész által köttessék a' vegyes házasságokat: midőn ellenben a' szenteknek , elhallgatás által mintegy megtagadtatása szintolly sérelmes leend a' catholicusokra nézve, mint vala reánk nézve, hallgatás által, az áldás megtagadása. Török.