Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-03-16 / 11. szám

dem önöket, Urak!: Ezen ember keresztyén lelkész volna-e vagy sem? — Ki az, ki fölkelhetne a' keresztyének közöl's állíthatná, miszerint az illyképen meghívott és rendelt egyházszolga nem volna igazi lelkész? — A' lelkészi és superintendensi hivatal az egységi rend kedveért — nem pedig dölyf-növelés végett rendeltetett. *) A' papszentelés erejénél fogva viseljük-e az engesztelési hivatalt,vagy Krisztus Jézus egyházának megbiztából? Istenért járunk-e el benne vagy egyházaért? Krisztusnak udvari rende 's mystagogia-e a' keresztyén lelkészi hivatal, vagy az egyház szolgálata? Titokszerü büvészetben áll-e az evangelikus lelkészhivatal méltósága, vagy pedig hitben, alázatos létben, tanítási buzgalomban 's hivatali hűségben? Hogy pedig a' kömlödi tévelygők ne mondhassák, miszerint nem vala alkalmuk jobbra taníttatniok: tehát az evangelikus lelkészhivatal helyesebb méllányolhatása végett, olvassák meg a' következő sz.-irási helyeket: 1 Tim. 3, 2.'stb. Tit. 1, 7. Róm. 10, 13-17. Ap. Csel. 20, 31. Ezék. 3, 17-21. 1 Tim. 4, 1—3.!!! Kömlödi egyházkerületi gyűlés! 1 Pét. 5, 2—3. E' szerint lelkiösmeretes evang. lelkész nem fogadhatna el superintendenseül egy hömlődipüspököt. Én legalább soha nem tekinteném öt tiszttársamul, Innem valami idegen növényül, melly minden lehet inkább, mint evang. egyházszolga. Hűség és hitteljes munkásság egész halálig! — ebben áll - társaim! — a' mi méltóságunk! az Urnák széke előtt várakozik reánk az örök életre fölszenleltetésünk. Máté 25, 34. Reménylem, miszerint mind a' két hitvallású ev. egyházban van még annyi életerő, a' mennyi elegendő megsemmisítni egy olly végzeményt, melly, ha egy szivvel-szájjal a1

legnyíltabb és legtüzesb ellen-mondást nem hallatjuk ellene: bennünket egy csapással semmivé fogna tenni. Reménylem és várom, hogy a' kömlödi többség észre jövend, 's határozata következményte*) Ide igtatok néhány pontot Luther leveléből: „An den chr. Adel deutscher Nat." Was aus der Taufe gekrochen ist, das mag sich rühmen, das es schon Priester, Bischof und Papst geweihet sei, ob nun wohl nicht einem Jeglichen ziemet solch Amt zu üben. — — Darum sind wir alle Priester, so viel unser Christen seien ; welchewir aber Priester heiszen, sindl Dienervon uns erwühlet, so auch in unserem Namen Alles verrichten sollen; und ist ein Pricsterthum nichts anderes denn ein Dienst. — Wenn ein Háuflein frommer Christenlaien wQrden gerangen und in eine Wíistenei gesetzt, die nicht bei sich hátten einen geweiheten Priester von einem Bischofe, und wurden alléin der Sache eins, erwáhlten einen unter ihnen, und befahlen ihm das Amt zu tauCen, Messe helten, absolviren uud predigen, — der ware wahrliaftijr ein Priester, als ob ihn alle Biscliöfe und Papste hátten geweihet. Török. len leend, és a'józan testvér-egyháznak ép, evangelikus értelme- 's szellemében elenyészend. De szükséges volt erőteljesen kiáltanunk föl a' veszélyben, mikor fejünkre akarták gyújtania' templomot. Nohát mindent szeretetben, — még a' hol komolyan kell is fenyíteni! Felső-Lövő, febr. 20. 1845. (Folyt. köv. Wimmer Theophil Ágoston. Életképek a' Iielv. liitv. tisxáníi&li egyházkerületből. VIII. Szendrei Miklós egy csomó honi szipát tevén fel az asztalra, maga pipára gyújtott,'s Ígérete szerint azoknak, miket a' helv. hitv. tiszántúli egyházkerület 1845 évi jan. 22—ik 's több napjain folytatva tartott közgyűléséről tudott, elbeszéléséhez kezdett. Megjegyezvén, hogy mivel ő csak most volt "-) Nagy lelki örömmel terjesztjük az evangyéliomi tanokat. Wimmer úr segítségével, mellyekre némelly puseytáknak csakugyan nagy szükségök van, "s továbbra is kérjük, őt legyen hü őre a' Sionnak. — De némi félreértés van ez ügyben, onnan, hogy, ordinatiónak megfelelő, saját. szó a1

magyarban épen ugy nincs, mint a' németben, — hanem, igen helytelenül, szenleléssel fejeztetik ki; én is, Dobos úr is hiszem, illy jelentésben éltünk a' papszentelés szóval. Megbizonyítom. A' komjáti cánonban, melly Dunán túl zsinór-mérték, minek, szentírás és helvet. hitvallás rovására, nem kellene lennie, mint vala közelebb, illy czimü a' 6-dik t. czikk: Epi-8Copus ordinandus canones agnoscat. Magyarul: A' fölszentelendő püspök az ekklézsiai törvényeket helybenhagyja. — 7-ik t.czikk: Qnod episcopus ordinandus jurare teneatur. Magyarul: Meg kell eskünni a' fölszentelt püspöknek. — Buzogjunk tovább is a' sallangos, zsinóros, paszamántos, és tirádás püspökszentelés (!) ellen I azon betü-rágó, lelket nem ölelő canonisták ellen, kik az ordinatió helyett consecratiót vallanak vagy az ordinatio mellé consecratiót is csatolnak, millyeu a1

kömlödi majoritas, melly bálványolja a' püspökről szóló 9-dik illy-czimü eanont: De ritu Consecration es, — mellynek veleje: Contenti erimuspauciorum vei unius Episcopi et dominorum Presby'erorum seu Spniorum ordinationibus et c onse cratio n.ib u s. Buzogjunk a1

palotai majoritas ellen, melly megterítette a' kömlödi majoritás asztalát, midőn jegyzőkönyve 18-dik pontjában superintendens urnák ünnepélyes beigtatása és föl szenteltet csér öl szól. Buzogjunk a' dunántúli kerület autonomiája 's méltósága mellett, meliyet a' többség sárba dobolt, azt vélvén, hogy szomszéd superintendens jobban "s üd\ösebben vagy czifrábban tudja inter pares primussá lenni a' püspököt, — mi protestáns egyházban ép'annyi, mint: Papa supra concilium!, azaz, Superintendens — pedig ez is más kerületi! — a* dunántúli kerület gyűlésének testülete"s összes egyházai fölött! Yb, mint majd látandjuk. Török, f) Palotán tartatott a'gyűlés 1844-ben, sept. 16. és 17-dik napjain, 's tán ez is egyik oka, hogy palotás ünnepély rendeltetett. Török. £