Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-03-16 / 11. szám

?55 2?G először a' tiszántúli superindentia'is gyűlésben: ollyanokkal is terhelheti talán az úri társaságot, miket ennek érdemes tagjai ö nála sokkal jobban tudnak 's ismernek. E' tekintetben egyéni járat­lanságaéri engedelmet kérvén előre: a' fentebb felolvasott relationalis levél mellé pótlékul eze­ket adá: „Igaza volt a' relationalis levél szerkesz­tőjének , ha a' közgyűlést fényesnek és né­pesnek jellemzé. Igaza volt a' superintendens­nek, ha szerény szónoklatában állítá, hogy a' nemzet 's király egyesült drága bizodalmából koronaöri méltóságra emeltetett fögondnok ujabb fényes hivatalának sugárai az egyházkerületre is jótékonyan Ömlenek eí. — Több segédgondnokok, consistorialis assessorok, továbbá a' kerületi ki­rályi tábla, váltótörvényszék és városi magistra­tus notabilitásai nem mindennapi erőt 's diszt ad­tak a' zöld táblának. Egyháziak kevesen valának. Csak négy esperes a' 13 közöl. De ezek egyről­egyik olly derék férfiak, hogy velők a' tiszántúli superintendentia méltán dicsekedhetik, — hajói emlékezem: Benedek, Balogh, Soltész és Nagy Sámuel urak Mint rendesen: ugy e' közgyűlésen is legelő­ször a' magyarhoni protestáns hitfelekezet egye­temes vallásügye, 's jelesül a' legújabb, vallási törvényczikk tárgyaltatott. A' törvényczikk felolvastatása után superintendens úr tartott egy beszédet egész óra hosszáig Először haliám e' férfiút szónoklani 's a' beszédében gazdag bőséggel elömlött politikai 's egyházi nagy tudományosság, históriai combinatío, psy­chologiai természetes okoskodás, vallásos buz­galom, lelkesült egyháziasság, 's a' mindezekbe életet lehelő bájos előadás, varázs-erejü szónok­lat, nekem e' napot életem legszebb napjává magasztalá Beszédének tartalmát töre­dékben adni vétek volna, annyival inkább, mert az egész gyűlés, egyhangúlag, jegyzőkönyvbe iglalni kivánta azt. *) Erről hát nem is szólok többet. A' törvényczikk életbe-léptesésére nézve a' közvélemény oda nyilatkozott 's a' határozat is olly értelemben tétetett, hogy mivel a'törvény szavai félre-magyarázhatlanul világosok, 's édes anyanyelvűnk szavai levén, mindenki által érthe­tők: minden mellékes utasítások nélkül küldessék meg nyomtatásban a' törvényczikk az egész egyházkerület prédikátorainak, kik aztán szent hivataluk-igényelte buzgalommal, a'lehelő leg­szélesb basisra terjeszkedvén, elö-forduló esetek ben, magokat alkalmazzák a' törvényhez. Míg azonban a' törvényczikk szükséges-mennyiségű egyes példányokban kinyomathatnék: mindegyik egyházvidékbe a1 már kézen forgó „184V4 ösz­*) Lásd e1 beszédet, jegyzőkönyvi modorba illesztve, La­punk 7- ^'számában! Török. szes törvény" egy-egy példányban küldessék ki. Melly példányból aztán a' vallási czikket, minden prédikátor kiírni köteleztetik." „Beh sok irkafirkát parancsolgat az a' supe­rintendentia" — jegyzé meg Boros Márton — „mintha ugy rá érne a' szegény falusi pap íróasz­tala mellett vesztegleni! De meg a' papiros is pénzbe kerül!" „Mind igazság egy szóig, nagytiszteletü es­peres uram!4 4 sultogá Szarvas Jakab. Bátori, ugy látszott, nincs megelégedve a' határozattal, 'snem is állhatta meg, hogy egy-két szóval ki ne mondja véleményét, miszerint ö, az összes protestáns hitfelekezet közös conventében ohajtott volna bizonyos normativumot készíttetni, 's ezt osztogattatni ki prédikátoraink között. Mert, fájdalom! nem egy-kettő fog talákozni, ki mind a' mellett is, hogy a'törvény magyarul van : nem fogja fel annak szellemét, betűihez ragasz­kodik, 's nem tekervényes, de legegyszerűbb ügyben is botlani fog. De találkozik ollyan is, ki, megszokott félénkségböl, a1 nyert jogokat sem merészli használni. „Én — szóla szerényen Vezendi Pál — sokkal jobban szeretem, hogy semmi utasítás sincs. Mert egy az, hogy a' mellyik prédikátor a' vilá­gos törvényezikket felfogni nem birja: az ezeken alapuló, ezekhez módosított normativumot még kevesbbé fogná fel. De lehetetlen is minden egyes esetet elö-sorolni a' normativumban. Más az, — és ez előttem a' fő-ok — mihelyt az egyetemes protestáns hitfelekezet, mint hitfeleke­zet avatkoznék, a' törvény egyes igéinek, szélesb vagy keskenyebb basisoni élelbe-léptetése körüli rendelkezésbe; mihelyt törvényben nem említett szabályokat hozna, például azon esetre, ha a' protestáns lelkész állal esketendő vegyes párok közöl a' r. cath. fél, háromszori hirdetésröli bi­zonyítványt, illető plébánosától nem nyerne: mindjárt alkalom nyílnék explanatoria resolutiók kiadására, — miktől pedig Isten mentsen meg! Inkább botoljék egy-két egyén, mint egész hit­felekezet ügye bonyolódjék hálóba. Azonban én ugy hiszem, hogy, kétkedés eseteiben, minden prédikátor tanácsért folyamodik, 's kell hogy fo­lyamodjék, elöljáróihoz Csekély vélemé­nyem szerint, akkor óhajtók egyetemes convenlet tartatni, ha — mit egyébiránt gondolni sem akarok, hinni pedig egyáltalában nem tudok — a' r. cath. clerus e' világos törvényeket, sérelmesen kiját­szani akarná." „Kezel fogok veled, édes öcsém! — válaszolá Szendrei Miklós — az én véleményem is ez. De ez volt véleményök az egyházkerületi közgyűlés nagy-bölcseségü tagjainak is, kik okos megfon­tolás következtében pártolták olly egyhangúlag a' törvényezikknek utasítás nélküli kiosztását." Bátori — kinek merész lelke az örökös „tartózkodási elven" túlszárnyalt — szeretett

Next

/
Oldalképek
Tartalom